Kabos Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kabos Gyula
Kabos Gyula.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Kann Gyula
Született 1887. március 19.
Budapest
Elhunyt 1941. október 6. (54 évesen)
New York
Sírhely Farkasréti temető
Pályafutása
Aktív évek 19051941

Kabos Gyula az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kabos Gyula témájú médiaállományokat.
Szemjon Juskevics: Szonkin és a főnyeremény. Renaissance Színház. Kabos Gyula (Szonkin).

Kabos Gyula, 1918-ig Kann[1] (Budapest, 1887. március 19.New York, 1941. október 6.) színész, humorista.

Pályája[szerkesztés]

1887. március 19-én született zsidó családban Budapesten, Kann Zsigmond (1851–1930) ügynök és Meister Róza háztartásbeli fiaként. 1901 és 1905 között a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolában tanult, mellette 1902 és 1905 között Solymosi Elek színiiskoláját végezte el. Pályáját még ez évben Szabadkán kezdte.

Első színpadi fellépésére 1902. április 17-én került sor még statisztaként a Népszínházban. Egy operettben volt lámpavivő a kínai menyegző jelenetben, izgalmában rossz helyre lépett, s a zenekari árokba zuhant. Mivel a brácsásra esett, így a zene is abbamaradt. Erre a következőképpen emlékezett vissza: "... így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek - tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat."

19061907 között Zomborban, 19071910 között ismét Szabadkán játszott. Pályája Nagyváradon (19101913), majd a Király Színházban (19131914) és a Royal Sörkabaréban folytatódott. Az első világháború elején, 1914 és 1916 között ún. katonai pótszolgálatot teljesített egy fővárosi honvédkerületi parancsnokság segédszolgálatánál. 19161918 között a Kristálypalotában, a Fővárosi Orfeumban, a Télikertben, 1917-ben a Magyar Színházban és az Intim Kabaréban lépett színpadra. Nagyváradon színházalapítással próbálkozott (1918), a következő évben visszatért Budapestre. 1919-ben a Dunaparti Színház tagja lett. Ezután az alábbi budapesti színházakban lépett fel:

Kabos Gyula sírja Budapesten. Farkasréti temető: 1-2-457.

Mindenütt nagy sikert aratott. A Vígszínházban 1920 és 1924 között 44 egyfelvonásos színdarabban játszott. A Renaissance Színházban kapta élete első főszerepét, Szemjon Juskevics Szonkin és a főnyeremény c. tragikomédiájának címszerepét alakította, melyről Kosztolányi Dezső színibírálatot írt. 19261929 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Színi mestersége mellett 1929-től 1930-ig a Fővárosi Művész Színház igazgatója volt, melyre Békeffi Lászlóval közösen pályázott. Először Zsolt Béla Erzsébetváros c. darabját mutatták be, mely nagy sikert aratott. Vállalkozása azonban hamarosan megbukott és elvesztette vagyonát.

19351937 között a Víg, 19371938-ban a Magyar és Andrássy Színházhoz kötötte szerződés. 1938. április 8., az első zsidótörvény után nem engedték színpadra lépni. Az erősödő antiszemitizmus miatt családjával az Egyesült Államokba települt. Fiát a londoni egyetem automérnöki karára küldte tanulni, majd feleségével útnak indult külföldre. Budapestről Ostendébe mentek, majd onnan Doverbe, s 1939. február 1-jén indultak el Southamptonból a 28 000 tonnás Paris nevű tengerjáró hajón, mely 1939. február 11-én kötött ki New Yorkban.

Amerikában alkalmi fellépésekkel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Filmvállalatok közül egyik sem alkalmazta, teljesen mellőzték, és utolsó évei keserűségben teltek. 1941 őszén egy kis brooklyni színházban játszott, amikor előadás közben rosszul lett. Hiába tiltott el orvosa a színpadtól, Kabos továbbra is fellépett, második rosszulléte után a harmadiknál tüdőgyulladást kapott. Utolsó két hetét egy kórházban, oxigénsátorban töltötte.

1941. október 6-án hunyt el New Yorkban. A New Jersey állambeli Emerson város Cedar Park-i temetőjében Kobas néven temették el, és sírjára csak jóval később akadtak rá. 1996. november 30-án temették újra a Farkasréti temetőben. "Pályáját mint táncoskomikus kezdte, majd a pesti kabaré utánozhatatlan egyénisége lett, s maradandót alkotott vígjátékokban, komikus és tragikomikus szerepekben is. Hadaró és dadogó beszéddel, eszköztelen játékkal, félszeg mozdulatokkal, groteszk mimikával teremtett figuráját számos, 19311938 között készült film őrzi."[2]

Kabos László az ő tiszteletére vette fel a Kabos nevet, oldalági rokonok voltak.[3]

Részlet az »Iglói diákok« című filmből
Kabos Gyula, mint Odrobina kocsmáros

Emlékezete[szerkesztés]

1994-ben az ő tiszteletére megalakult a Kabos Gyula Társaság, 1997-ben alapították meg a Kabos Gyula-díjat.

Filmjei[szerkesztés]

Fontosabb színházi szerepei[szerkesztés]

  • Lamotte (Millöcker, Carl: Boszorkányvár, Szabadka, 1909)
  • Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom, Szabadka, 1910)
  • Drinkwater (Shaw, G. B.: Brassbound kapitány megtérése, Szabadka, 1910)
  • Magántanár úr (Havas Emil: A magántanár úr, Szabadka, 1910)
  • Inas (Buchbinder, Bernhard: A muzsikus lány, Nagyvárad, 1910)
  • Hoffmann (Offenbach, Jacques: Hoffmann meséi, Nagyvárad, 1911)
  • Styx Jankó (Offenbach, Jacques: Orpheus az alvilágban, Nagyvárad, 1913)
  • Adóhivatalnok (Tersánszky Józsi Jenő: Szidike, Magyar Színház, 1923)
  • Jancsó Kálmán (Bús Fekete László: Mihályiné két lánya, Belvárosi Színház, 1924)
  • Lopahin (Csehov: Cseresznyéskert, Vígszínház, 1924)
  • George (Jerome K. Jerome: Fanny és a cselédkérdés, Vígszínház, 1925)
  • Szonkin (Juskevics, Szemjon: Szonkin és a főnyeremény, Renaissance Színház, Bp., 1925)
  • Borbolya Flórián (Szilágyi László–Zerkovitz Béla: Muzsikus Ferkó, Budai Színkör, 1926)
  • Chabory Michel (Lakatos László: Hotel Napoleon, 1927)
  • Roy Lane (Dunning, Philip–Abbott, George: Broadway – Roy Lane, Fővárosi Operettszínház, 1927)
  • A nevető ember (Boross Elemér: Egy ember, aki folyton nevet, Fővárosi Művész Színház, 1929)
  • Doktor Fekete (Lengyel József: A nagy börtön, tíz kép a szibériai hadifoglyok életéből, Fővárosi Operettszínház, 1929)
  • Duci gróf (Bródy István: Kikelet ucca 3., Fővárosi Operettszínház, 1929)
  • Huber Berci (Balassa Emil–Mihály István: Te nem ismered Verát!, Fővárosi Művész Színház, 1929)
  • Kardos (Zsolt Béla: Erzsébetváros, Fővárosi Művész Színház, 1929)
  • Wunder (Herczeg Géza: Csodabár, Fővárosi Operettszínház, 1930)
  • Cziha Tóni (Emőd Tamás–Török Rezső: A harapós férj, Fővárosi Operettszínház, 1931)
  • Oppenheim (Lajtai Lajos: A Rotschildok, Fővárosi Operettszínház, 1931)
  • Dr. Sáfrány (Eisemann Mihály–Éri Halász Imre–Békeffi István: Egy csók és más semmi, Magyar Színház, 1932)
  • Marmeladov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Magyar Színház, 1933)
  • Musztafa bej (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban, Magyar Színház, 1934)
  • Virág (Hunyady Sándor: Lovagias ügy, Pesti Színház, 1934)
  • Bárány Domokos (Fodor László: Érettségi, Pesti Színház, 1935)
  • Gábriel, a hivatali szolga (Birabeau, André: Fiam, a miniszter úr, Vígszínház, 1936)
  • Altiszt-atya (Békeffi István–Stella Adorján: Holnap ágyban marad, 1937)
  • Hammerschmidt (László Miklós: Illatszertár, Vígszínház, 1937)

Könyvei[szerkesztés]

  • Pesten kezdődött...! Kabos Gyula film-regénye; Royal Printing Co., Cleveland, 1940
  • Öcsém...; The Feldman Press, New York, 1941

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Belügyminisztérium 1918. évi 81129. sz. rendelete. MNL-OL 30796. mikrofilm 273. kép 1. karton.
  2. Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  3. Színészkönyvtár.hu

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kabos Gyula a PORT.hu-n (magyarul)
  • Kabos Gyula az Internet Movie Database oldalain
  • Kabos Gyula gramofonfelvételei a Gramofon Online-on
  • Kabos Gyula, 1887-1941. Születésének századik évfordulójára; Magyar Filmintézet, Bp., 1987
  • Bános Tibor: Kabos Gyula; Athenaeum 2000, Bp., 2000
  • Kik voltak ők valójában? Színészek kézírásának nyomában. Blaha Lujza, Jászai Mari, Csortos Gyula, Kabos Gyula, Jávor Pál; grafológiai elemzések Soóky Andrea, szerk., kommentárok Oroszlán Éva; DFT Hungária, Bp., 2005 (Grafológiai személyiségelemző sorozat)