Népszínház (Budapest, 1875–1908)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Népszínház a XIX. század második felének legnépszerűbb műfaja, a népszínmű számára épült színház. 1875. október 15-től 1908. június 30-ig működött a mai Blaha Lujza téren. Az épületet a Népszínház számára építették, megszűnte után az akkor (is) ideiglenes épületben működő Nemzeti Színház költözött bele.

A Népszínház gondolata azért merült fel, mert az 1837. augusztus 22-én megnyitott Nemzeti Színház a műfaji sokszínűség miatt már nem tudta kielégíteni a közönség igényeit. A drámákon és vígjátékokon kívül itt játszották az operákat is (az Operaház csak 1884-ben nyílt meg). 1838. október 8-án mutatták be a Nemzetiben Gaal József Peleskei nótárius című tündérbohózatát,[1] ami akkora siker volt, hogy a népszínmű első felvirágzását eredményezte a Nemzeti Színházban. A magyar közönség magyar darabokat akart a német színházak magyar környezetbe ültetett bécsi darabjaival szemben.

Az épület[szerkesztés]

A Népszínház 1877-ben.

Az új, népszínműveket játszó színház gondolata a kiegyezés után erősödött fel (akárcsak az Operaházé). A gondolat Molnár György színésztől származott, akinek Budai Népszínháza elbukott ugyan, de 1870 második felétől minden este egy Deák-párti újságírócsoport gyűlt össze a Kávéforrás kávéházban a gondolat életben tartására. A továbbra is lelkesen elkötelezett Molnár György és az újságírócsoport érte el a színház létesítését.

1872. március 15-én megalakult a Pesti Magyar Népszínházat Alapító Társulat, amely a fővárostól megkapta a Kerepesi út (a mai Rákóczi út) és a Sertéskereskedő utca (a mai Népszínház utca) sarkán lévő területet. Az építkezéshez szükséges félmillió forintot adakozásból, segélyekből gyűjtötték össze, de elfogadtak alapítványi, sőt sorsjátékból származó pénzeket is.

Az épület megtervezését a tekintélyes bécsi Fellner és Helmer cégre bízták. A fő homlokzat a városközpontra (a Duna felé) nézett, az épület hátulja az akkor kialakított József körútra. A patkó alakú, három emeletes, páholyos nézőtéren 1407 ülő, 475 állóhely és 50 páholy volt. A neoreneszánsz stílusú, a korban a legmodernebbek közé számító színházat 392 gázláng és 140 „lángzós” csillár világította meg.

Az épület megnyitása előtt a Nemzeti színház és a Népszínház megállapodott abban, hogy Pesten[2] három évig csak a Népszínház ad elő népszínműveket. A Nemzeti átadja a korábban ott játszott népszínművek könyvtári anyagait, ruháit és jelmezeit.

Az 1875. október 15-i ünnepélyes avatást személyes jelenlétével tüntette ki Ferenc József király és Rudolf trónörökös is. A megnyitón előadott darabokat úgy állították össze, hogy a tervezett repertoár minden műfajából legyen egy-egy felvonás:

A Népszínház megnyitásával megkezdődött a népszínművek kb. húsz évig tartó másodvirágzása – és nem mellesleg a Nemzeti Színház aranykora is. Egyúttal otthonra lelt a megjelenőben levő operett is.

Igazgatók, sikeres előadások[szerkesztés]

Rákosi Jenő[szerkesztés]

A Népszínház első igazgatója 1875. október 15-től pontosan hat évig.

A társulat főbb tagjai Rákosi Jenő igazgatása alatt:

Sikeres darabok (a zenei szerkesztő Erkel Elek):

Evva Lajos[szerkesztés]

1881. október 15-től pontosan 16 évig. Lerakta a Népszínház nyugdíjintézetének alapját, alaptőkét biztosított a Magyar Színház működéséhez. Sikeres darab:

  • Rátkay László: Felhő Klári (a 100 arany pályadíj nyertese). Zenéjét Herczenberger István állította össze. Bemutató 1886. április 10. Főbb szereplők: Blaha Lujza, Tamássy József, Vidor Pál, Szirmai Imre, Rákosi Szidi, Eőry Pordán Gusztáv.

Porzsolt Kálmán[szerkesztés]

1897. október 15-től. Az ő igazgatása alatt szerződött a társulathoz a huszadik század egyik meghatározó színészegyénisége, az ünnepelt primadonna, Fedák Sári, aki rögtön kirobbanó sikert aratott Huszka Jenő Bob Herceg című darabjának címszerepében, amelyet 134 alkalommal játszott el. A bemutató előadás 1902. december 20-án volt.

Vidor Pál[szerkesztés]

1904. március 16. – 1906. november 30. Öngyilkos lett, mert nem tudott megbirkózni a színház anyagi gondjaival.

Vidor Pál halála után a Népszínházi Bizottmány irányította a színházat kb. egy évig.

Máder Rezső[szerkesztés]

1907. október 1-től igazgató. Operaelőadásokat rendezett, 2000 korona pályadíjjal népszínműpályázatot írt ki. A győztes Csiky Gergely A nagymama című művének zenés változata. Ez a színház utolsó fellángolása volt. 1908. június 30-án Csepreghy Ferenc: A sárga csikó előadásával a színház megszűnt. Az épületbe a Nemzeti Színház költözött be, és 1965-ig – az épület lebontásáig – itt működött.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zeneszerző: Thern Károly. Főbb szereplők: Megyeri Károly, Laborfalvi Róza, Hivatal Anikó, Lendvay Márton, Fáncsy Lajos.
  2. A kitétel a budai Várszínházat, mely akkor gyakorlatilag a Nemzeti második helyszíneként működött, kiveszi a megállapodásból.
  3. Blaha Lujza a megnyitás után pár nappal írta alá a szerződését, így az első előadáson még nem szerepelt.

Források[szerkesztés]

Fényképek:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]