Ugrás a tartalomhoz

Pázmán Ferenc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pázmán Ferenc
Született1873. szeptember 24.
Bécs
Elhunyt1965. január 11. (91 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaPázmánné Kasper Gizella (1904–1965)
Foglalkozása
SírhelyeÚj köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Pázmán Ferenc témájú médiaállományokat.
Az Első Magyar Tábori Színház látogatása a ballonosztagnál Majdanban (orosz front). Pázmán Ferenc és Komáromy Gizi útban 500 méter magasra Stanislau fölé
Pázmán Ferenc sírja a budapesti Új köztemetőben: 21/IV-1-299/230

Pázmán Ferenc, 1901-ig Pichler[1] (Bécs, 1873. szeptember 24. – Budapest, 1965. január 11.)[2] magyar színművész, jól képzett bariton hangú énekes.

Életpályája

[szerkesztés]

Pichler Ferenc és Jäger Teréz fiaként született. Énekelni tanult, majd Solymosi Elek színiiskolájába járt. Makó Lajos temesvári társulatában kezdte pályáját 1900-ban. 1903-tól 1906-ig a Népszínház, majd annak átnevezését követően 1907–1908-ban a Népszínház–Vígopera tagja volt. 1904. október 29-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Kasper Gizella színésznővel.[3] Feleségével együtt utazva, 1908-tól 1912-ig német színpadokra szerződött (Bécs, Berlin, Hamburg). 1912-től a Népoperában, 1916-ban és 1917-ben Kassán és Brassóban lépett fel.

Az Uranus Magyar Mozgófényképgyár laborját 1916–1917-ben egy évre bérelte, mert négy filmet szándékozott forgatni (beceneve alapján az ún. Paci-filmeket).[4] Az első világháborúban öt hónapig frontszolgálatot teljesített, majd a frissen létrehozott frontszínházban lépett fel. 1917 júliusától az Első Magyar Front Színház vezetője lett. Felesége is szerepelt itt, ahogy írták: „Tapsorkánnal jutalmazta a hallgatóság Pázmánné cselédnótáit, a Treszka-dalokat”.[5]

Az újság híradása szerint: „Magyar szinészekből és szinésznőkből szintársulat alakult, mely a fronton előadásokat tart katonáinknak, hogy felüdítse lelküket a nemes szórakozással a harcok fáradalmai között. A fronszinház tagjai, akik a szerbiai körútjuk után Montenegróba és Albániába mentek a következők: Bálint Béla, Ujvári Károly, Vécsey Sándor, Ernyei Aurélia, Pázmán Ferenc, Gergely Zita, Jakabffy Jolán, Zilahy Gyula, Pázmán Ferencné, Jásó Miklós, Jász J. Szentesi János, Kovács Imre, Benes Ilona. A szintársulat katonai vezetője: Petykó József honvédszázados.”[6]

1918 márciustól 1923 őszéig a Városi Színházhoz szerződött. Párhuzamosan 1917-ben a Városligeti Színkörben, 1918-ban a Vígszínházban, 1920-ban a Budai Színkörben, 1922-ben a Faun Kabaréban is fellépett (utóbbiban feleségével együtt).

Az 1920-as évek közepén egy időre visszavonult a színészettől, s írással is próbálkozott, s főként a Székely István rendezte filmekben vállalt szerepet. 1927-ben a Fővárosi Operettszínházban még szerepelt, de állandó szerződést már nem kapott.

Akvarisztikai működése

[szerkesztés]

Pázmán Ferenc neve fennmaradt, mint akvaristáé is. Külföldi szerződései alkalmával magával vitte akváriumait, így Hamburgban is vele voltak. Hamburg különleges e szempontból, mert a tengeri hajókon sokféle egzotikus szállítmány között halak is voltak. Már az 1900-as évek elején külön üzletággá fejlődött a díszhalak behozatala. Pázmán 1908-ban a bécsi Kertépítő Társaságtól („Gartenbau Gesellschaft”) emlékoklevelet nyert a társaság kiállításán bemutatott akváriumaival.[7]

Szerepei

[szerkesztés]

Színházi szerepei

[szerkesztés]

Filmszerepei

[szerkesztés]
  • Paci kirándul (1915)
  • Paci kalandjai a budapesti állatkertben (1915)
  • Paci, a muszkaverő (1915)
  • A fogadalom (1920)
  • A keselyű (1921) – Gergő
  • Tavaszi szerelem (1921)
  • Dauphin, 1923. Vita-film AG (Ausztria). Rendező: Korda Zoltán. (Osztrák cím: Der Dauphin von Frankreich. Angol forgalmazási cím: The Dauphin of France).
  • A síron túl (1923)
  • Csak nővel ne! (1924)
  • Zsuzsánna és a vének (1928)
  • A kék bálvány (1931) – Béla bácsi, Lóránt György nagybátyja
  • Hyppolit, a lakáj (1931, magyar-német) – Schneider barátja
  • Rákóczi induló (1933, magyar-német-osztrák) – tábornok
  • Egy éj Velencében (1934, magyar-német) – szállodaportás
  • Ida regénye (1934) – anyakönyvvezető
  • Lila akác (1934) – Tóni, kocsis
  • Szerelmi álmok (1935) – vendég a koncerten
  • Budai cukrászda (1935) – Szemerédy államtitkár a tárlaton
  • Nászút féláron (1936) – kézbesítő
  • Mámi (1937) – vendég a bálon
  • 3 : 1 a szerelem javára (1937) – szurkoló
  • Két fogoly (1937) – fogadóbizottsági tag
  • A Noszty fiú esete Tóth Marival (1937, magyar-német-osztrák) – Rózsika apja
  • Cifra nyomorúság (1938) – vendég Feliczyék estélyén
  • A miniszter barátja (1939) – gróf Gallay Kázmér
  • Dankó Pista (1940) – német orvos
  • Mágnás Miska (1949) – vendég a fogadáson

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 43963/1901. Forrás: MNL-OL 30802. mikrofilm 787. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1901. év 26. oldal 46. sor
  2. ↑ Gyászjelentése (1965). (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
  3. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1133/1904. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. szeptember 8.)
  4. ↑ Lajta Andor: A magyar filmlaboratóriumok története.. [2008. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 19.)
  5. ↑ A német hadvezetés példáját követve az Armee Oberkommando 1917 márciusában kezdeményezte, hogy magyar színtársulatot szervezzenek a fronton harcoló katonák szórakoztatására. A előkészület munkáiba Roboz Elek vezetésével bekapcsolódott az Országos Színészegyesület. A szervezéssel Komjáthy János színigazgatót bízták meg. A társulat fizetését a kultuszminisztérium folyósította: havi négyezer koronát. A hadvezetés vasúti kocsit bocsátott rendelkezésükre – ez szolgált lakóhelyül is –, és tiszti ellátásban részesítette a művészeket.[1]
  6. ↑ Huszadik század. Az első magyar front-színház Waljevoban.
  7. ↑ Wiesinger Márton: Akvarisztika. Budapest, 1975.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pázmán_Ferenc&oldid=26765293”