Kosztolányi Dezsőné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kosztolányi Dezsőné
Aba-Novák Vilmos festménye Kosztolányi Dezsőnéről és Kosztolányi Ádámról
Aba-Novák Vilmos festménye Kosztolányi Dezsőnéről és Kosztolányi Ádámról
Születési név Schlesinger Ilona
Született 1885. február 21.
Budapest
Elhunyt 1967. december 5. (82 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Kosztolányi Dezső
Foglalkozása színésznő, író
Művészneve Görög Ilona
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kosztolányi Dezsőné témájú médiaállományokat.

Kosztolányi Dezsőné (Budapest, 1885. február 21. – Budapest, 1967. december 5.) színésznő, író. Leánykori neve Schlesinger, később Harmos Ilona, írói álneve: Görög Ilona.

Életpályája[szerkesztés]

Schlesinger Vilmos fakereskedő és Schneller Matild (a losonci postamester leánya) leányaként született, sokgyermekes zsidó családban. Tizenegy gyermek közül ő volt a nyolcadik a sorban. Tanulmányait az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián végezte, 1907-ben, majd még az év őszén a Magyar Színház tagja lett. Később a Feld Irén-féle Kamarajáték-sorozatáról elhíresült társulathoz került, mely a Thália Társaság szellemiségét követte. Ezt követően a Bárdos Artúr vezette Új Színpad-hoz szerződik, de föllépett Nagy Endre kabaréjában is, az Andrássy úton. Vidéki társulatoknál ugyancsak játszott: többek között Székesfehérváron, valamint más városokban – köztük Szabadkán – is. 1910 telén ismerkedett meg Kosztolányi Dezsővel a Vígszínház egyik bemutatóján, ahol Kéri Pál újságíró mutatta be őket egymásnak. 1913. május 8-án Budapesten házasságot kötöttek.[1] 1915-ben áttért a római katolikus vallásra,[2] áprilisban született meg fiuk, Kosztolányi Ádám. Később már csak alkalmanként lépett színpadra, 1917-től a Modern Színpad, 1921-től pedig a Vígszínház tagja volt, 1924-ben játszott Alapi Nándor vándorló Országos Kamaraszínházában is. Elbeszélései és novellái 1932 és 1938 között a Szép Szóban és a Nyugatban jelentek meg, emellett színműveket is fordított. Műfordításait közölte a Modern Könyvtár sorozat. Kosztolányi Dezső halálát követően megírta férje regényes életrajzát, 1948-ban pedig kiadta ostromnaplóját, melyben a fiával átélt bujkálását mutatja be. A nemzetiszocialista időkben zsidó származása miatt üldöztetésnek volt kitéve. A nyilasok több alkalommal is rájuk törtek és letartóztatták őket, pénzt és emléktárgyakat vittek magukkal. Közfelháborodás hatására azonban visszaadták ezeket.[3] Színjátszó egyesületek számára is készített műsortanácsadókat. Élete utolsó időszakában visszavonultan élt.

Művei[szerkesztés]

  • M[ada]me Chaglon üzletei (regény, 1909)
  • Kosztolányi Dezső (regényes életrajz, Révai: 1938, Holnap Kiadó: 1990, Aspy Stúdió Kiadó: 2004.)
  • Tüzes cipőben (regény, 1948.)
  • Karinthy Frigyes (1988)

Fordítások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A házasságkötés bejegyezve a Budapest II. ker. polgári házassági akv. 284/1913. folyószáma alatt.
  2. A budapest-tabáni róm. kath. plébánia által 1915. febr. 22-én 113. szám alatt kiállított bizonyítványa szerint.
  3. Márványgöröngyök Kosztolányiékról

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Borgos Anna: Utószó. In: Kosztolányi Dezsőné: Tüzes cipőben. Noran Kiadó, Budapest, 2004.