Török Ferenc (öttusázó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Török Ferenc
Született 1935augusztus 3. (88 éves)
Csillaghegy
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Tisztsége magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1994. június 27.)
Kitüntetései Budapest díszpolgára (2010)

Magassága175 cm
Testtömege68 kg
Öttusázópályafutása
KlubBp. Honvéd (1952–1970)
Edző László István
Edzőként Magyar szövetségi kapitány (1976–1989)
Magyar szövetségi kapitány (1991–1992)
Sportvezetőként Magyar Öttusa-szövetség elnöke (1989–1996)
Nemzetközi Öttusa-szövetség alelnöke (1993–1996)
Politikuspályafutása
Párt SZDSZ (1990–1998)
Országgyűlési képviselő Bp 6. (1990–1994)

SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
Öttusa
Olimpiai játékok
arany
1964, Tokió
egyéni
bronz
1964, Tokió
csapat
arany
1968, Mexikóváros
csapat
Világbajnokság
ezüst
1961, Moszkva
csapat
bronz
1962, Mexikóváros
egyéni
ezüst
1962, Mexikóváros
csapat
ezüst
1963, Evilard
egyéni
arany
1963, Evilard
csapat
bronz
1965, Lipcse
egyéni
arany
1965, Lipcse
csapat
bronz
1966, Melbourne
egyéni
arany
1966, Melbourne
csapat
arany
1967, Jönköping
csapat
Magyar bajnokság
bronz
1956
csapat
arany
1959
egyéni
ezüst
1959
csapat
arany
1960
egyéni
arany
1960
csapat
ezüst
1961
egyéni
bronz
1962
egyéni
arany
1962
csapat
bronz
1963
egyéni
arany
1963
csapat
arany
1964
egyéni
arany
1964
csapat
bronz
1965
egyéni
arany
1965
csapat
arany
1966
csapat
ezüst
1967
csapat
bronz
1968
egyéni
bronz
1968
csapat
Vívás
Magyar bajnokság
arany
1965
párbajtőr csapat
arany
1970
párbajtőr csapat

Török Ferenc (Csillaghegy, 1935. augusztus 3. –) kétszeres olimpiai bajnok magyar öttusázó, edző, sportvezető, ügyvéd, politikus.

Sportpályafutása[szerkesztés]

Az Óbudai Árpád Gimnáziumban[1] Iglói Mihály irányításával kezdett atletizálni. 1951-ben érettségizett. 2015-ben[2] így emlékezett meg iskolájáról: „Az Árpád Gimnáziumba jártam, és megszöktem egy október 6-ai ünnepségről. Az udvaron keresztül leléptem, átmásztam a kerítésen, de Iglói Mihály testnevelő tanár utánam jött. Rám fütyült, de nem álltam meg, így elkezdtünk futni a Tímár utcai HÉV-megálló felé. Én táskával loholtam, de nem ért utol, mint később kiderült, szándékosan. Kíváncsi volt, meddig bírom a futást. Nem tudhattam, hogy ő akkoriban még szenior mezeifutó-versenyeken indult. Konok fiú voltam, Aquincumig futottam, ott aztán kimerültem, leültem egy római sír szélére, és megadtam magam. Visszavitt az iskolába, és ott válaszút elé állított: vagy az igazgatóhoz megyünk, vagy aláírom a belépési nyilatkozatot a Honvédba.”

1952-ben kezdte el az öttusasportot a Budapest Honvédban. Első felnőtt sikere 1961-ben volt, amikor az öttusacsapattal világbajnoki ezüstérmet szerzett. 1962-ben egyéni világbajnoki bronzérmet, csapatban újra ezüstérmet szerzett, majd 1963-ban egyéni vb-ezüstöt és csapatban vb-aranyat nyert. Utóbbiban 1965 és 1967 között minden világbajnokságon sikert aratott. Az 1964-es tokiói játékokon egyéniben olimpiai aranyérmet, csapatban bronzérmet szerzett. 1965-ben és 1966-ban vb-bronzérmes volt az egyéni versenyben. Az 1968-as mexikóvárosi játékokon aranyérmet nyert Balczó Andrással és Móna Istvánnal.

1970-ben vonult vissza az aktív öttusázástól. Pályafutása során kilencszeres magyar bajnok lett (három egyéni, hat csapat).

Sportvezetői pályafutása[szerkesztés]

1966-ban szerzett szakedzői diplomát a Testnevelési Főiskolán. 1976-ban a magyar öttusa-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Edzősége alatt nyert az 1988-as szöuli játékokon Martinek János egyéniben, ill. a csapat aranyérmet. Szövetségi kapitányként összesen hét arany-, tíz ezüst-, ill. négy bronzérmet szereztek versenyzői. 1989-ben távozott posztjáról. 1991 októberétől 1992-ig a válogatott felkészítését koordinálta (nem volt kinevezett szövetségi kapitány).

1989-ben a Magyar Öttusa-szövetség elnökévé választották. Ezt a pozíciót 1996-ig viselte, utána a szövetség tiszteletbeli elnöke lett. Emellett 1993-tól 1996-ig a Nemzetközi Öttusa-szövetség egyik alelnökévé is megválasztották.

1989 és 1997 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségében is tevékenykedett. A Nemzeti Testnevelési és Sporttanács tagja volt. 1993-ban az MLSZ elnökségének, valamint a végrehajtó bizottságának tagja lett. A Gerevich Alapítvány alelnöke. 2003-ban a Wesselényi Közalapítvány kuratóriumának elnöke lett. 2011-től a Magyar Sportolók Egyesületének alelnöke.

Jogászi pályafutása[szerkesztés]

1953-ban vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1957-ben szerzett jogi doktorátust. A diplomájának megszerzése után a II. kerületi bíróságon volt bírósági fogalmazó, majd 1959 és 1962 között a XI. kerületi bíróság elnöki titkára volt. Ezután 1966-ig bírósági ügyvéd, majd több ügyvédi munkaközösség tagja. 1988-ban az MLSZ jogtanácsosa volt. 1992-ben nyitott saját, önálló ügyvédi irodát.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

1990-ben kezdett el politizálni, amikor belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe. Az 1990-es országgyűlési választáson Budapest 6. választókerületben szerzett egyéni mandátumot. 1994-ben és 1998-ban országgyűlési képviselő-jelölt. 1994 és 1998 között az SZDSZ országos tanácsának, 1995 és 1997 között annak elnökségének tagja volt. 1998-ban kilépett a pártból.

Családja[szerkesztés]

Nős, két házasságából négy gyermeke született. Veje Abay Péter (1962) olimpiai ezüstérmes kardvívó.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Kötete[szerkesztés]

  • Ha kell, újra lefutom!; Éghajlat, Bp., 2011

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]