Kárpáti Rudolf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kárpáti Rudolf
Stamps of Hungary, 125-10.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1920. július 17.
Születési hely Budapest, Magyarország
Halálozási dátum 1999. február 1. (78 évesen)
Halálozási hely Budapest, Magyarország
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Fegyvernem Kard
Klub BBTE (1938–1944)
Bp. Vasas (1945–1950)
Bp. Honvéd (1951–1967)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kárpáti Rudolf témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
arany
1948, London
kard csapat
arany
1952, Helsinki
kard csapat
arany
1956, Melbourne
kard egyéni
arany
1956, Melbourne
kard csapat
arany
1960, Róma
kard egyéni
arany
1960, Róma
kard csapat
Világbajnokság
arany
1953, Brüsszel
kard csapat
bronz
1953, Brüsszel
kard egyéni
arany
1954, Luxemburg
kard csapat
arany
1954, Luxemburg
kard egyéni
arany
1955, Róma
kard csapat
ezüst
1955, Róma
kard egyéni
arany
1957, Párizs
kard csapat
ezüst
1957, Párizs
kard egyéni
arany
1958, Philadelphia
kard csapat
arany
1959, Budapest
kard egyéni
ezüst
1959, Budapest
kard csapat
bronz
1961, Torino
kard csapat
Főiskolai világbajnokság
arany
1949, Budapest
kard egyéni
arany
1949, Budapest
kard csapat
Magyar bajnokság
arany
1947
kard csapat
ezüst
1947
kard egyéni
arany
1948
kard egyéni
arany
1949
párbajtőr csapat
arany
1950
kard csapat
bronz
1950
kard egyéni
arany
1951
kard csapat
bronz
1951
kard egyéni
ezüst
1954
kard egyéni
arany
1955
kard egyéni
arany
1959
kard csapat

Kárpáti Rudolf (Budapest, 1920. július 17. – Budapest, 1999. február 1.) hatszoros olimpiai bajnok kardvívó, versenybíró, sportvezető, katonatiszt.

Élete[szerkesztés]

Magyarország történetének egyik legeredményesebb, legsikeresebb sportolója. Vívását kimagasló technikai felkészültség, magasfokú taktikai érettség és rendkívüli tempóérzék jellemezte, amely nyilvánvaló muzikalitásának egyenes következménye volt.

A BBTE, a Vasas, majd a Budapesti Honvéd versenyzője.

7 országos bajnoki cím tulajdonosa, kard egyéniben 2 (1948, 1955), csapatban 4, párbajtőrcsapatban egy.

4 olimpián hat aranyat szerzett, 1948-ban Londonban, 1952-ben Helsinkiben csapatban, 1956-ban Melbourneben és 1960-ban Rómában mind csapatban, mind egyéniben. Ez utóbbi különlegesség a sportág történetében, korábban erre csak egy másik magyar, Fuchs Jenő dr. volt képes (1908, 1912). A világbajnokságokon hétszer végzett az élen, ebből 1954-ben és 1959-ben egyéniben bizonyult a legjobbnak, ezen kívül 3 ezüst- és 2 bronzérmet szerzett.

Főiskolai Vb-n két aranyérmet nyert.

Visszavonulása után nemzetközi versenybíróként tevékenykedett 1976-ig, utána versenyek főbírója volt. 1961-től 1991-ig volt a Magyar Vívó-szövetség elnökségi tagja. 1963 júniusában kinevezték a válogatott kard fegyvernemi felelősének.[1] 1977-től a Budapesti Vívó-szövetség elnöke. 1990-ben az újjáalakuló BBTE tiszteletbeli elnökének is felkérték. A MOB elnökségi tagja volt. A Nemzetközi Vívó Szövetség kard bizottságának elnöke, bírói bizottságának tagja volt.

1991-ben a megalakuló Halhatatlanok Klubja tagjává és 1. elnökévé választották, melyet 1994-ig töltött be. 1993-tól a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának tagja és tiszteletbeli elnöke. A Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának tagja. A Santelli Alapítvány kuratóriumi tagja.

1942-ben Zeneakadémiát, (majd Szabolcsi Bence professzor úr tanácsára beiratkozott a Pázmány Péter Tudomány Egyetemre, ahol a zene és irodalom-történet szakon szerzett diplomát. Így lett zenetörténész. 1992-ben egy hosszabb riportot készítettem Vele, melyről filmfelvétel készült, s ezt ekkor mesélte el. A hegedűszakot elvégezte, de elmondása szerint, mivel ekkor már versenyszerűen sportolt, érezte, hogy az a lazaság, ami a hegedüléshez szükséges, a vívástól izmai megkeményedtek. El kellett döntenie, hogyan tovább. Nos a vívás mellett döntött, de a zenétől sem távolodott el. Így lett zenetörténész.)[forrás?] végzett, közismert volt klasszikus zene iránti rajongása, közel 50 évig töltötte be a (XIV. kerület Zichy utcai) tisztiház zenei instruktori tisztségét. Népszerűek voltak zenei előadásai és bemutatói is. A sportpályafutásáról írt könyve Karddal a világ körül... 1965-ben jelent meg, Örvös János újságíró rendezte sajtó alá.

Mesterei[szerkesztés]

Santelli Italo után, a BBTE-ben - mint már említettem - Balogh Béla fiatal vívómester (Borsodi-tanítvány) foglalkozott velem. Balogh mesternek - vagy ahogy mi neveztük, „Ubul”-nak -, nagyon sokat köszönhetek... Már akkor felismerte a modern kardvívás atlétikus elemeinek szükségességét, és iskoláiban - maga is igen erős tussőr volt - rendkívül nagy súlyt fektetett a versenyszerű leckékre. Hasonló stílusban és elvek alapján tanított Vass Imre és Somos Béla is. Tőlük is számos leckét kaptam... (Santelli termében Csiszár Lajos és Szabó László is foglalkoztak velem.)... Balogh külföldre távozása után Somos mester lett az edzőm.
– Kárpáti Rudolf[2]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1949)[3]
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[4]
  • Az év magyar sportolója (1959, 1960)
  • NOB-emlékjelvény (1988)
  • BHSE tiszteletbeli örökös tag (1990)
  • BHSE olimpiai emlékgyűrű (1990)
  • NOB Olimpiai Érdemrend (1990)
  • Nyugállományú vezérőrnagy (1990)
  • Halhatatlanok Klubjának tagja (1991)
  • A Nemzetközi Vívó Szövetség örökös tagja (1992)
  • A Magyar Vívó Szövetség tiszteletbeli elnökségi tagja (1992)
  • MOB Érdemérem (1994)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995)
  • MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
  • Magyar Örökség díj (1998)
  • A Nemzetközi Vívó Szövetség hírességek csarnokának tagja (2013)[5]

Emlékezete[szerkesztés]

Kárpáti Rudolf sírja a Farkasréti temetőben
  • Kárpáti Rudolf-vándordíj a legeredményesebb felnőtt magyar kardvívónak (1999)
  • Gerevich-Kovács-Kárpáti férfi kard Világ Kupa-verseny
  • Kárpáti Rudolf tanterem a Csanádi Árpád általános iskolában
  • Kárpáti Rudolf Vívóklub

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Változás a vívósport vezetésében. Népsport, (1963. jún. 21.)
  2. Kárpáti Rudolf: Karddal a világ körül... Bp., 1965
  3. "Az árulók felett aratott győzelem tette lehetővé, hogy ma sportgyőzelmeket ünnepelhetünk": A kitüntetettek. Népsport, V. évf. 192. sz. (1949. szept. 26.) 1., 3. o.
  4. Eddig hetvenen kapták meg "A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója" címet. Népsport, (1954. jan. 10.)
  5. Vívás: Kovács Pál a hírességek között, Kamuti is új tag. www.nemzetisport.hu (2014. nov. 22.) (Hozzáférés: 2014. nov. 22.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]