Magyar Zoltán (tornász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Zoltán
Zoltán Magyar.jpg
Született 1953december 13. (63 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szertornász

Magasság 165 cm
Súly 60 kg
Tornászpályafutása
Klub Ferencvárosi TC (1965–1980)
Edző Vígh László
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Zoltán témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Torna
Olimpiai játékok
arany
1976, Montreal
lólengés
arany
1980, Moszkva
lólengés
bronz
1980, Moszkva
csapat
Világbajnokság
arany
1974, Várna
lólengés
arany
1978, Strassbourg
lólengés
arany
1979, Fort Worth
lólengés
Európa-bajnokság
arany
1973, Grenoble
lólengés
arany
1975, Bern
lólengés
arany
1977, Vilnius
lólengés
Universiade
arany
1977, Szófia
lólengés
A Magyar Vándor tornaelem névadója a lovon (1976)[1]
Magyar Zoltán szobra az FTC olimpiai bajnokainak sétányán

Magyar Zoltán (Budapest, 1953. december 13. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, kétszeres olimpiai bajnok magyar tornász, sportvezető, állatorvos.

Pályafutása[szerkesztés]

1965-től 1980-ig a FTC (Ferencvárosi Torna Club) tornásza volt. 1970-ben és 1971-ben IBV-t nyert lólengésben. 1972 és 1980 között 33 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Elsősorban lólengésben volt eredményes, a magyar férfi tornasport kiemelkedően eredményes képviselője. Edzőjével, Vígh Lászlóval számos új technikai elemet dolgozott ki, nevéhez fűződik az orsó, a szökkenő-vándor és a róla elnevezett elem, a Magyar-vándor első bemutatása.

Pályafutása alatt lólengésben három világ- és három Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Részt vett az 1972. évi müncheni, az 1976. évi montreali és az 1980. évi moszkvai olimpián. 1976-ban és 1980-ban lólengésben olimpiai bajnoki címet nyert. A magyar férfi tornászok közül két bajnoki címet előtte csak Pelle Istvánnak sikerült szerezni az 1932. évi olimpián. 1980-ban tagja volt a Donáth Ferenc, Guczoghy György, Kelemen Zoltán, Kovács Péter, Magyar Zoltán, Vámos István összeállítású, bronzérmes magyar tornászcsapatnak is. Háromszor – 1974-ben, 1978-ban és 1980-ban – választották az év magyar sportolójává. Az aktív sportolástól 1980-ban, moszkvai olimpiai győzelme után vonult vissza.

1979-ben a Testnevelési Főiskolán torna szakedzői, 1985-ben a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen állatorvosi oklevelet szerzett. 1986-tól a győri állatkórház orvosa volt, majd 1988-tól Budapesten kerületi állatorvos. 1986 és 1989 között a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke volt. 1989-től továbbra is a MOB tagja. 1989-ben a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének (MOTESZ) elnökségi tagja lett, 1996-ban újraválasztották. 1991-től a Halhatatlanok Klubjának tagja. 1993-ban a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökségi tagja 1997-ben elnyerte a Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség díját. 2001-től a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének tiszteletbeli elnöke. Ugyanebben az évben a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának tagja. 2008-ban a MOTESZ alelnöke lett. 2009-től a MOB elnökségi tagja. A MOB Hagyományőrző Bizottságának elnöke. 2011-ben a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) elnöke lett.(újraválasztva: 2013, 2016)

2015. március 11-én választották a Nemzet Sportolójává Buzánszky Jenő helyére.[2]

Sporteredményei[szerkesztés]

  • kétszeres olimpiai bajnok (lólengés: 1976, 1980)
  • olimpiai 3. helyezett (összetett, csapat: 1980)
  • olimpiai 4. helyezett (összetett, csapat: 1976)
  • olimpiai 5. helyezett (lóugrás: 1976)
  • háromszoros világbajnok (lólengés: 1974, 1978, 1979)
  • világbajnoki 4. helyezett (összetett, csapat: 1974)
  • világbajnoki 6. helyezett (összetett csapat: 1978, 1979)
  • háromszoros Európa-bajnok (lólengés: 1973, 1975, 1977)
  • Világkupa-győztes (1975, 1978)
  • Universiade-győztes (1977)
  • hússzoros mesterfokú magyar bajnok

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]