Gurics György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gurics György (Dunapentele, 1929. január 27.2013. szeptember 10.[1]) olimpiai bronzérmes, világbajnok birkózó, edző, Pásztor Erzsébet világbajnok kézilabdázó férje.

Sportpályafutása[szerkesztés]

1946-tól a Ganz TE, majd 1949-től a Budapest Honvéd FC birkózója volt. 1952-től 1963-ig szerepelt a magyar válogatottban. Mindkét fogásnemben versenyzett, de kiemelkedő eredményeit kötöttfogásban érte el. Pályafutása első felében középsúlyban, majd félnehézsúlyban több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartozott. A magyar küldöttség tagja volt az 1952. évi helsinki, az 1956. évi melbourne-i és az 1960. évi római olimpián. Rómában mindkét fogásnemben olimpiai résztvevő volt. 1952-ben a kötöttfogású birkózás középsúly súlycsoportjában bronzérmes lett. Pályafutása alatt összesen négy világbajnoki érmet nyert, 1961-ben Jokahomában a kötöttfogású birkózás félnehézsúly súlycsoportjában világbajnoki címet szerzett. Ezen a világbajnokságon ő nyerte a magyar küldöttség egyetlen, összességében a magyar birkózósport negyedik világbajnoki aranyérmét. 1961-ben az év sportolójává választották. Az aktív sportolástól 1964-ben vonult vissza.

Sporteredményei[szerkesztés]

  • kötöttfogásban:
    • olimpiai 3. helyezett (középsúly: 1952)
    • olimpiai 5. helyezett (középsúly: 1956)
    • világbajnok (félnehézsúly: 1961)
    • kétszeres világbajnoki 2. helyezett (középsúly: 1955 ; félnehézsúly: 1958)
    • világbajnoki 3. helyezett (középsúly: 1963)
    • világbajnoki 4. helyezett (középsúly: 1962)
    • főiskolai világbajnoki 2. helyezett (középsúly: 1951)
    • kilencszeres magyar bajnok (középsúly: 1951, 1952, 1955, 1956, 1962 ; félnehézsúly: 1957, 1958, 1959, 1961)
    • kétszeres magyar csapatbajnok (1961, 1962)
  • szabadfogásban:
    • világbajnoki 6. helyezett (középsúly: 1954)
    • hétszeres magyar bajnok (középsúly: 1949, 1950, 1952, 1954, 1955 ; félnehézsúly: 1957, 1958)
    • háromszoros magyar csapatbajnok (1953, 1954, 1956)

Edzői pályafutása[szerkesztés]

A Testnevelési Főiskolán 1960-ban birkózó szakedzői, majd 1972-ben birkózó mesteredzői oklevelet szerzett. Már visszavonulása előtt, 1960-tól a Sztálinvárosi Vasas, illetve a Dunaújvárosi Vasas edzője, illetve a magyar birkózóválogatott keretedzője volt. Visszavonulása után a magyar birkózóválogatott vezetőedzője lett. E posztot 1978-ig töltötte be, majd 1983-ig a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club) vezetőedzője volt.

1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[2]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[3]
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[4]
  • Szocialista Munkáért Érdemérem (1964)[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Meghalt Gurics György. birkozoszov.hu, 2013. szeptember 10. [2013. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagjai. Népsport, (1963. dec. 15.)
  3. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. ápr. 27.) 1–2. o.
  4. Eddig hetvenen kapták meg "A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója" címet. Népsport, (1954. jan. 10.)
  5. Kitüntetések adományozása. Népsport, XX. évf. 6. sz. (1964. jan. 10.) 1. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]