Bay Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bay Béla
1998-ban a Póló Pubban tartott Párbajtőr összejövetelen
1998-ban a Póló Pubban tartott Párbajtőr összejövetelen
Született 1907. február 8.
Szinérváralja
Elhunyt 1999. július 26. (92 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása vívó

Bay Béla (Szinérváralja, 1907. február 8.Budapest, 1999. július 26.) vívó, mesteredző, sportvezető.

Sportpályafutása[szerkesztés]

1924-től a Szatmári SE, 1927-től a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), 1948-tól a Budapesti Haladás vívója volt (1948-1951). Mindhárom fegyvernemben versenyzett. 1933-tól 1948-ig mindhárom fegyvernemben tagja volt a magyar válogatottnak. Részt vett az 1936. évi és az 1948. évi nyári olimpiai játékokon. A Sporttanárképző Intézetben (SPOTI) vívómesteri oklevelet szerzett. Aktív pályafutását 1952-ben fejezte be.

Sporteredményei[szerkesztés]

  • tőrvívásban:
    • Európa-bajnoki 3. helyezett (csapat: 1935)
    • főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
    • kétszeres magyar bajnok (egyéni: 1936, 1947)
  • kardvívásban:
    • főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
  • párbajtőrvívásban:
    • főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
    • négyszeres magyar bajnok (egyéni: 1935, 1937 ; csapat: 1941, 1944)

Edzői és sportvezetői pályafutása[szerkesztés]

1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. Még aktív pályafutása alatt, 1938-tól a Magyar Vívó Szövetség tanácstagja, majd alelnöke lett. Jelentős részben az ő tevékenységének köszönhető, hogy a II. világháború után a magyar vívósport ismét a világ élvonalába került. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon sportolóként is részt vett, de egyúttal ő volt a magyar vívóválogatott vezetője is. 1951-től a válogatott edzője és szövetségi kapitánya lett (1951-63 állami edző). Ezt a posztot 1961-ig, majd 1968-tól 1976-ig töltötte be. Vezető edzője volt még a Budapesti Lokomotív, a Budapesti Törekvés, majd a BVSC vívószakosztályának is. Közben a Testnevelési Főiskola címzetes docense, majd címzetes főiskolai tanára lett. Nevéhez fűződik a magyar párbajtőrstílus kidolgozása. Kiemelkedő érdemei közé tartozik, hogy 1961 szeptemberében a Testnevelési Főiskolán, önálló szakágként, beindította a vívómesterképzést. Ezzel jelentős szerepe volt abban, hogy a vívás, mind a mai napig Magyarország egyik legeredményesebb olimpiai sportága. Tevékenységének 27 éve alatt a magyar vívók 8 olimpián 18 arany-, 11 ezüst- és 12 bronzérmet, a világbajnokságokon pedig 34 arany-, 41 ezüst-, és 33 bronzérmet nyertek.

1949 és 1951 között a Magyar Vívószövetség titkára. 1958-ban[1] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki.[2] 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[3] 1977-ben vonult nyugdíjba.

A vívás mellett vadászattal is foglalkozott, 1947-től 1949-ig a Magyar Vadászok Szövetségének alelnöke volt.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Tanítványai[szerkesztés]

Mesterei[szerkesztés]

Tereh Géza tanár úr minden ellenszolgáltatás nélkül foglalkozott velem. Erre a nemes lelkű tanáremberre, mint első vívómesteremre, csak hálával tudok visszagondolni... Amellett, hogy a kardvívás technikai elemeit lebilincselően látványosan oktatta, kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezett, és nagyon jó emberismerő volt... Vívásmódszere az olasz vívóiskola tanítását követte, de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az 1900-as évek elején, ő maga is Magyarország egyik leghíresebb vívómesterétől, az olasz Italo Santellitől tanulta meg a vívás „magasiskoláját”.
– Bay Béla[12]
Dr. Gerentsér László hajdani vívómesteremre, több mint kilencven évvel a hátam mögött, csak hálával, szeretettel és tisztelettel tudok visszagondolni. Büszkén vállalom, és nagyon nagy szerencsének tartom, hogy Gerentsér tanítványa lehettem. Attól a kivételes vívótechnikától, stílustól, nevelő-pedagógus szellemtől, és nem utolsósorban emberségtől, melyet akarva-akaratlanul is minden tanítványára, így jómagamra is rátestált, a későbbi több évtizedes vívómesteri tevékenységem alatt sem tudtam elszakadni soha. De nem is kellett, mert a Gerentsér-vívóiskolában útravalóul kapott magas szintű vívószaktudást és sokrétű nevelői-oktatói erényeket, oktatóként is gyümölcsözően tudtam, későbbi saját tanítványaimon keresztül érvényesíteni.
– Bay Béla[13][* 3]

Emlékezete[szerkesztés]

Halála után emlékére a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminiszter Bay Béla-díjat alapított „azon edzőknek, sportszakembereknek, akik jelentős nevelő-oktató tevékenységükkel, s egész életművükkel a magyar sportot, a magyar sportolókat az egész világon elismert eredményeikhez segítették.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Pályafutásom egyik legértékesebb tiszteletdíjával: a vívószövetség által alapított, háromévenként kiadható serleggel, amelyet három fegyvernemben aratott sikeremmel nyertem el.” Az 1979-ben kiadott könyvben nem adták meg a díj pontos nevét, viszont a 2006-ban kiadott Kovács Dénes könyvben már így szerepel a szerleg, több képen is.[5]
  2. A Nemzeti Vadászrendet, a legrangosabb vadászati elismerést 1996-ban alapították, és minden évben hárman kapják meg. Bay Bélát 1999-ben tűntették ki, mint az ország legidősebb vadásztársasági elnökét.
  3. Gerentsér segédvívómesterei - Nagy Árpád és Repeczky László - is oktatták Bay Bélát.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kinevezték a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnökségét és tagjait. Népsport, XIV. évf. 21. sz. (1958. jan. 30.) 1. o.
  2. A Magyar testnevelési és Sport Tanács kinevezései. Népsport, (1960. feb. 11.)
  3. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagjai. Népsport, (1963. dec. 15.)
  4. ^ a b c d e Kovács 2006 5-6. o.
  5. Kovács 2006 Színes képek: „Legkedvesebb versenydíjával, az 1937-ben elnyert Horthy-kupával.”
  6. Kovács 2006 29. o.
  7. Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. jan. 29.) 3. o.
  8. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sport fejlesztésében kiválóan dolgozó sportembereket tüntetett ki: A kitüntetettek névsora. Népsport, XI. évf. 19. sz. (1955. jan. 27.) 2. o.
  9. Sportvezetők és sportolók kitüntetése. Népsport, XVIII. évf. 192. sz. (1962. szept. 30.) 1. o.
  10. Vívás: Kovács Pál a hírességek között, Kamuti is új tag. www.nemzetisport.hu (2014. nov. 22.) (Hozzáférés: 2014. nov. 22.)
  11. ^ a b c d e Kovács 2006 75. o.
  12. Kovács 2006 13. o.
  13. Kovács 2006 18. o.

Források[szerkesztés]

  • Kovács 2006: Kovács Dénes: A vívók apostola és a vadászat szerelmese. Nimród Alapítvány, 2006. ISBN 963 9369 81 0