Terták Elemér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Terták Elemér
Született 1918. november 2.
Budapest
Elhunyt 1999. július 8. (80 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • műkorcsolyázó
  • műkorcsolya pontozóbíró
Sírhelye Farkasréti temető (30/3-1-3)
A Wikimédia Commons tartalmaz Terták Elemér témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Terták Elemér (Budapest, 1918. november 2. – Budapest, 1999. július 8.) műkorcsolyázó, világbajnoki és kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes, kétszeres főiskolai világbajnok, háromszoros magyar bajnok; sportíró, sportvezető, nemzetközi versenybíró, a Magyar Korcsolyázó Szövetség alelnöke.

Családja[szerkesztés]

Budapesten született 1918-ban, Terták Elemér Lajos római katolikus posta és távirda tiszt[2] és az izraelita Löwi Regina gyermekeként.[3] Fia Terták Ádám, közgazdász.

Sportolói pályafutása[szerkesztés]

1926-tól a Budapesti Korcsolyázó Egylet műkorcsolyázója volt. Egyéni műkorcsolyázásban ért el jelentős eredményeket. 1934-től szerepelt a magyar válogatottban. Ugyanebben az évben az innsbrucki Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett. A magyar csapat tagja volt az 1936. évi téli olimpián. 1937-ben a bécsi világbajnokságon és a prágai Európa-bajnokságon is bronzérmes lett. 1939-ben, második főiskolai világbajnoki címének megszerzése után visszavonult.

Sporteredményei[szerkesztés]

  • olimpiai 8. helyezett:
  • világbajnoki 3. helyezett:
  • háromszoros világbajnoki 6. helyezett:
  • kétszeres Európa-bajnoki 3. helyezett:
  • kétszeres Európa-bajnoki 5. helyezett:
  • kétszeres főiskolai világbajnok:
    • 1937, Zell am See
    • 1939, Lillehammer–Trondheim
  • háromszoros magyar bajnok: 1937–1939

Sportvezetői és oktatói pályafutása[szerkesztés]

Terták Elemér sírja Budapesten. Farkasréti temető: 30/3-1-3.

1940-ben a budapesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1945-től 1950-ig a Magyar Országos Korcsolya Szövetség alelnöke, egyúttal 1945-től 1952-ig a Csepeli Vasas szakosztályvezetője volt. Jelentős szerepet játszott a magyar műkorcsolya sport második világháború utáni újjászervezésében.

1947-től nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett. 1951-től tagja lett a Nemzetközi Korcsolya Szövetség (ISU) technikai bizottságának, 1957-től elnökségének. 1963-ban a Testnevelési Főiskolán korcsolya szakedzői oklevelet szerzett, 1960-tól a főiskola műkorcsolyaedzői tanfolyamait vezette. 1979-ben Jaross Pállal a műkorcsolya-eredményszámítás új módszerét dolgozta ki.

1988-ban lemondott a nemzetközi szövetségben betöltött tisztségéről. Ugyanettől az évtől a Testnevelési Főiskola címzetes egyetemi docense lett. 1993-ban a Magyar Olimpiai Bizottság érdemérmével tüntették ki.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A műkorcsolyázás (Budapest, 1980)
  • Műkorcsolyázás és jégtánc (Budapest, 1981)
  • Műkorcsolyázás (Budapest, 1986)
  • Skating around the World 1892-–1992 (1992)
  • Skating in the Olympic Games 1908–1994 (1994)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  2. Meghalt 1950. ápr. 24-én Budapesten, 67 éves korában. Bp. XIV. ker. állami halotti akv. 550/1950. folyószám.
  3. A szülők házasságot kötöttek Budapesten, 1916. május 14-én; a házasságkötés bejegyezve a Budapest V. ker. polgári házassági akv. 193/1916. folyószáma alatt.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]