Italo Santelli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Italo Santelli
Személyes adatok
Születési dátum1866. augusztus 15.
Születési helyCarrodano, Olasz Királyság
Halálozási dátum1945. február 8. (78 évesen)
Halálozási helyBudapest[1], Magyarország
Állampolgárságolasz
Versenyzői adatok
Fegyvernemtőr, kard
A Wikimédia Commons tartalmaz Italo Santelli témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Italo Santelli (bal) és Jean-Baptiste Mimiague (jobb). A fénykép az 1900-as olimpiai játékok alkalmából a Life nevű lapnak készült.[2]
Italo Santelli (bal) és Jean-Baptiste Mimiague (jobb). A fénykép az 1900-as olimpiai játékok alkalmából a Life nevű lapnak készült.[2]
Olaszország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
ezüst
1900, Párizs
kard egyéni vívómestereknek[3]

Italo Santelli, lovag (magyarosan: Santelli Italo) (Carrodano,[4] La Spezia megye, Olasz Királyság, 1866. augusztus 15. – Budapest, Magyarország,[5] 1945. február 8.[6]) Magyarországon élő, dolgozó olasz vívómester.

Életpályája[szerkesztés]

Oklevelét Rómában szerezte, a központi katonai vívómesterképző intézetben – Scuola magistrale militare di scherma di Roma –, ahova 1887 szeptemberében iratkozott be, és ottani tanulmányait 1889 júliusában fejezte be. Az intézet elvégzése után katonai vívómesterként szolgált a 2. gránátosezredben (2° reggimento granatieri), amely egy gránátosdandár részeként Firenzében állomásozott.[7] 1892 májusában tagja volt annak a csapatnak, amely Londonban, a Királyi Katonai Tornán (Royal Military Tournament) bemutatta az olasz vívás legújabb eredményeit. A csapatot Masaniello Parise alezredes (1850–1910), a Scuola magistrale igazgatója vezette, további tagjai voltak: Angelo Torricelli, Agesilao Greco és Vincenzo Drosi.[8]

Santelli 1896-ban Budapesten a millenniumi kardverseny olasz részvevőjeként annak győztese volt. Sikerének köszönhetően meghívták a Magyar AC (Magyar Atlétikai Club) vívómesterének. Santelli a meghívást elfogadta. Budapesten saját vívótermet nyitott. Fia, Giorgio Santelli 1897-ben született Budapesten. Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmes lett Olaszország színeiben. (Ezt az érmet egyes források magyar éremként tartják nyilván, azonban a Magyar Olimpiai Bizottság nyilvántartásában nem szerepel.) Az ezt követő három évtizeden át a vívósport kiváló versenyzőinek sorát nevelte ki. Tanítványai között számos olimpiai, világ- és Európa-bajnok található, mint pl. Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Elek Ilona, Kabos Endre, Pósta Sándor, Szántay Jenő, Gerde Oszkár, illetve ismert vívóedző: Duronelly László, Szabó László mesteredző.

Lánya, Fiorenza Santelli (1912–1945),[9] halálát egy becsapódó aknagránát okozta Budapest ostroma során.[10]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. A síremléket 1957. november 19-én avatták fel, az avatóbeszédet Tóth Péter olimpiai bajnok, a vívómester tanítványa tartotta.[13] A sírt díszítő bronz 35x35 cm-es domborművet Dabóczi Mihály, a vívómester szobrász tanítványa készítette, és 1979. november 2-án avatták fel.[14] Santelli síremléke 2001 óta védett.[15][16]
  • Emlékére alapították 1955-ben a Santelli-vándordíjat. (Santelli Kupa)
  • Szabó László mesteredző neki ajánlotta az 1977-ben megjelent A vívás és oktatása c. könyvét: „Tisztelő hálával ajánlom művemet feledhetetlen mesterem - Santelli Italo - emlékének”.
  • Nevét viseli a Santelli-rántotta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Nedeczky László kilencvenéves
  2. ↑ Elthes Csaba: Italo Santelli
  3. ↑ https://www.olympic.org/italo-santelli
  4. ↑ A Magyar életrajzi lexikonban Cariqueno
  5. ↑ olasz források szerint: Livorno, Olasz Királyság
  6. ↑ Halotti anyakönyvi bejegyzése, Bp. V. ker. 555/1952.
  7. ↑ SANTELLI, Italo e Giorgio. Dizionario Biografico degli Italiani - Volume 90 (2017)
  8. ↑ Italian Fencers at the Royal Military Tournament. Illustrated London News, No. 2772, Saturday, June 4, 1892
  9. ↑ A keresztneve hibásan – Florenza – szerepel a síremlékén.
  10. ↑ Syposs Zoltán: Santellira emlékeztek. Népsport, 1979. november 04.
  11. ↑ „...A magyar vívósport nagy sikerét megalapozó három évtizedes oktató tevékenység elismeréséül a III. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta...” Horthy Miklós. Pesti Hírlap, 1926. április 20.
  12. ↑ Santelli Italo lovag kitüntetése Pesti Napló, 1911. december 31.
  13. ↑ Kijelölték a magyar csapatot az olaszok elleni Santelli Kupa viadalra Pest Megyei Hírlap, 1957. november 15.
  14. ↑ Santelli emlékére Békés Megyei Népújság, 1979. október 26.
  15. ↑ Nemzeti Sírhelyek: Santelli Italo, lovag
  16. ↑ Santelli síremléke

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Italo_Santelli&oldid=26784838”