Angelo Torricelli
| Angelo Torricelli | |
| Személyes adatok | |
| Születési dátum | 1869 |
| Születési hely | Palermo[1] |
| Halálozási dátum | 1944 |
| Halálozási hely | Palics |
| Állampolgárság | olasz magyar |
| Versenyzői adatok | |
| Fegyvernem | Kard, tőr |
| Edzői adatok | |
| Tanítványok | Gerentsér László Földes Dezső |
Angelo Torricelli (magyarosan: Tor(r)icelli Angelo) (Palermo, 1869 – Palics, 1944) Magyarországon, később Jugoszláviában élő, dolgozó olasz vívómester.
Életútja[szerkesztés]
Elvégezte a neves olasz vívómesterképző intézetet, a római Scuola magistrale militare di scherma-t. A kétéves képzés után katonai vívómesterként a 3. lovasezrednél szolgált (Reggimento „Savoia Cavalleria” (3º)). 1892 májusában tagja volt annak a csapatnak, amely Londonban, a Királyi Katonai Tornán (Royal Military Tournament) bemutatta az olasz vívás legújabb eredményeit. A csapatot Masaniello Parise alezredes (1850–1910), a Scuola magistrale igazgatója vezette, további tagjai voltak: Italo Santelli, Agesilao Greco és Vincenzo Drosi.[2]
Santelli 1896-ban Budapesten megnyerte a millenniumi vívóverseny mesterek részére kiírt kardversenyét. Látványos sikerének köszönhetően meghívták a Magyar AC (Magyar Atlétikai Club) vívómesterének. Valamikor 1897-1898 táján Italo Santelli meghívására Torricelli is Magyarországon kezdett oktatni, előbb Szegeden, később pedig Budapesten. Gerentsér László 1897 és 1898 között, Szegeden volt az olasz vívómester tanítványa. Budapesten a Fővárosi Vívó Club vívómestere volt. 1910-ben ünnepelte fővárosi ténykedésének tizedik jubileumát.[3]
Az első világháború előtt Szabadkán telepedett le és ott folytatta az olasz vívás oktatását, egészen az 1944-ben bekövetkezett haláláig. 1915-ben palicsfürdői lakosként kérvényezte a magyar állampolgárságot, a belügyminiszter 1915. augusztus 21-én kelt rendelete alapján meg is kapta azt, Torricelli az állampolgári esküt augusztus 30-án tette le.[4] Magyar állampolgárként bevonult a honvédséghez: 1917. július 1-től népfelkelő zászlós a 6. honvéd gyalogezrednél, 1918. január 1-től pedig tisztjelölt ugyanott.[5]
Palicson van eltemetve.
Híres tanítványai[szerkesztés]
Emlékezete[szerkesztés]
- Palicson egy utca viseli a nevét: Angelo Torricelli utca (Lipar utca).[6] A szabadkai képviselőtestület 2003. november 10-én tartott ülésén határozott az utcanév megváltoztatásáról.[7]
| „ | Toricelli mester eszményi tanár volt. Mindama mesterek között, akikkel életem folyamán itthon és külföldön találkoztam, őt tartottam a legértékesebb pedagógusnak. Tőle tanultam a legtöbbet, kérlelhetetlen pontosságot a tanításban és a tanulásban egyaránt. De nemcsak a legtökéletesebb oktató és rendkívül rokonszenves egyén volt, hanem egyúttal az olasz vívás klasszikus hagyományainak féltékeny őrzője is. Az ő oktatása, tanítványaira gyakorolt lelki befolyása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy később mint mester és szakíró, én is egész életemen keresztül megőriztem a klasszikus hagyományokhoz való szigorú ragaszkodást. | ” |
| – Dr. Gerentsér László: A modern kardvívás (1944), Előszó, VI. o. | ||
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „1999. október 13. [...] Dr. Mardešić, a nagynevû palicsi bunyevác orvos (már utcát is neveztek el róla, nem sokkal dr. Brenner után kezdett dolgozni, már meg is találtam a hagyatékában dr. Brenner csontfûrészét [...] megtaláltam a Toricelli-ág palermói papírosait is) házában laknak, ugyanis Mardešić lánya Svájcban él.” Tolnai Ottó: Polgár baba és a függőleges fakír III. Élet és Irodalom. XLIV. évfolyam, 2. szám, 2000. január 14.
- ↑ Italian Fencers at the Royal Military Tournament. Illustrated London News, No. 2772, Saturday, June 4, 1892
- ↑ Holmár Zoltán: Asszók és párbajok. Szabolcsi Szemle, 2017
- ↑ Halász Tibor: Szabadka 1915-ben a közgyűlési jegyzőkönyvek tükrében (2015)
- ↑ Rendeleti Közlöny a M. Kir. Honvédség számára (1918-03-01/31. sz.); megjelent a Budapesti Közlönyben is.
- ↑ Szerbül: Anđela Toričelija (Liparska); horvátul: Angela Torricellija (Liparska).
- ↑ Szabadka község hivatalos lapja, 2007. január 30.
Források[szerkesztés]
- Klell Kálmán: Érdemes mesterek: Dr. Gerentsér László (1873 - 1942).
