Rejtő Ildikó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rejtő Ildikó
Ldikó Újlaky-Rejtő.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1937május 11. (80 éves)
Születési hely Budapest, Magyarország
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Fegyvernem Tőr
Klub Bp. Bástya (1951–1956)
Bp. Elektromos (1956–1960)
Újpesti Dózsa (1960–1978)
Edző Gellért Alfréd
Hatz József
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
ezüst
1960, Róma
Tőr csapat
arany
1964, Tokió
Tőr egyéni
arany
1964, Tokió
Tőr csapat
ezüst
1968, Mexikóváros
Tőr csapat
bronz
1968, Mexikóváros
Tőr egyéni
ezüst
1972, München
Tőr csapat
bronz
1976, Montréal
Tőr csapat
Világbajnokság
bronz
1958, Philadelphia
Tőr egyéni
arany
1959, Budapest
Tőr csapat
ezüst
1961, Torino
Tőr csapat
arany
1962, Buenos Aires
Tőr csapat
arany
1963, Gdańsk
Tőr egyéni
ezüst
1963, Gdańsk
Tőr csapat
ezüst
1966, Moszkva
Tőr csapat
arany
1967, Montréal
Tőr csapat
bronz
1969, Havanna
Tőr csapat
ezüst
1971, Bécs
Tőr egyéni
ezüst
1971, Bécs
Tőr csapat
bronz
1973, Göteborg
Tőr egyéni
arany
1973, Göteborg
Tőr csapat
ezüst
1974, Grenoble
Tőr csapat
ezüst
1975, Budapest
Tőr csapat
Ifi világbajnokság
arany
1956, Luxemburg
Tőr egyéni
arany
1957, Luxemburg
Tőr egyéni
Magyar bajnokság
arany
1958
Tőr egyéni
ezüst
1959
Tőr egyéni
arany
1961
Tőr egyéni
arany
1962
Tőr egyéni
bronz
1963
Tőr egyéni
arany
1963
Tőr csapat
ezüst
1964
Tőr egyéni
arany
1965
Tőr csapat
arany
1966
Tőr csapat
bronz
1966
Tőr egyéni
arany
1967
Tőr csapat
ezüst
1967
Tőr egyéni
ezüst
1968
Tőr egyéni
arany
1969
Tőr egyéni
arany
1969
Tőr csapat
arany
1970
Tőr egyéni
arany
1970
Tőr csapat
bronz
1971
Tőr egyéni
arany
1971
Tőr csapat
arany
1972
Tőr egyéni
ezüst
1973
Tőr egyéni
arany
1974
Tőr csapat
bronz
1976
Tőr egyéni
arany
1977
Tőr csapat
ezüst
1978
Tőr egyéni
arany
1978
Tőr csapat
arany
1980
Tőr csapat

Rejtő Ildikó, Ujlaky Jenőné, Sági Györgyné (Budapest, 1937. május 11. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett kétszeres olimpiai bajnok magyar tőrvívó, edző. Öt olimpián vett részt és valamennyin érmes helyezést ért el. A magyar női vívás történetében páratlanul eredményes pályafutása alatt összesen hét olimpiai és tizenöt világbajnoki érmet nyert.

Életpályája[szerkesztés]

Súlyos halláskárosodással született, egyik fülére nem hall, a másik füle is 60%-ban halláskárosodott.[1] Noha az iskolában nem gúnyolták nagyothallásáért, és megtanult szájról olvasni, egészségi problémái miatt – saját bevallása szerint – kisebbrendűségi komplexusa alakult ki.[1] Gerincferdülésének korrekciójára testnevelő tanára, Nyári Magda vívó javaslatára kezdett el vívni.[1] Mestere Hátszegi József volt.

1951-től a Budapesti Petőfi, illetve a Budapesti Bástya, 1956-tól az Elektromos, 1960-tól az Újpesti Dózsa vívója volt. Az 1955. évi budapesti ifjúsági világbajnokságon hatodik lett, a következő évben Luxemburgban, majd 1957-ben Varsóban már ifjúsági világbajnokságot nyert. Ugyanebben az évben bekerült a felnőtt válogatottba és részt vett a felnőtt világbajnokságon. 1958-ban szerezte első világbajnoki érmét. A következő évben világbajnok lett csapatban. 1960-ban, a római olimpián csapatban ezüstérmet szerzett.

1961-ben csapat ezüstéremmel térhetett haza a világbajnokságról. A következő évben csapatban első, egyéniben ötödik lett a vb-n. 1963-ban nyerte egyetlen felnőtt világbajnoki címét. Ugyanitt csapatban második lett. Az 1964-es olimpián a fegyvernem mindkét versenyszámában a dobogó tetejére állhatott. A világbajnokságokon csapatban 1965-ben negyedik, 1966-ban második, 1967-ben első helyezett volt. 1968-ban az olimpián csapatban második, egyéniben harmadik volt.

1969-ben világbajnoki csapat bronzérmet és egyéni ötödik helyezést ért el. A következő évben csapatban lett negyedik a világbajnokságon. 1971-ben csapatban és egyéniben is ezüstérmes volt a vb-n. Az 1972-es olimpián csapatban második lett. 1973-ban csapatban világbajnok, egyéniben bronzérmes volt. 1974-ben és 1975-ben vb ezüstérmes lett csapatban. A montreali olimpián bronzérmes lett csapatban. 1977-ben világbajnoki negyedik helyezett lett csapatban. Az 1978-as hamburgi vb-n nem ért el helyezést. Ezt követően már nem szerepelt a válogatottban. 1980-ban az aktív sportolást egyesületénél is befejezte.

Visszavonulása után az Újpesti Dózsa (1981–1987), majd a Budapesti Honvéd (1987–) technikai vezetője lett. 1995-ben veterán Európa-bajnoki, 1999-ben veterán világbajnoki címet nyert.

Sporteredményei[szerkesztés]

  • kétszeres olimpiai bajnok:
  • háromszoros olimpiai 2. helyezett:
  • kétszeres olimpiai 3. helyezett:
  • ötszörös világbajnok:
    • 1959, Budapest: csapat (Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Morvay Zsuzsa, Nyári Magda, Marvalics Györgyi)
    • 1962, Buenos Aires: csapat (Gulácsi Mária, Juhász Katalin, Marosi Paula, Nyári Magda)
    • 1963, Gdańsk: egyéni
    • 1967, Montréal: csapat (Bóbis Ildikó, Gulácsi Mária, Dömölky Lídia, Juhász Katalin)
    • 1973, Göteborg: csapat (Bóbis Ildikó, Maros Magda, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó)
  • hétszeres világbajnoki 2. helyezett:
    • 1961, Torino: csapat (Ágoston Judit, Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Nyári Magda, Marvalics Györgyi)
    • 1963, Gdansk: csapat (Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Marosi Paula, Nyári Magda, Szalontay Katalin)
    • 1966, Moszkva: csapat (Bóbis Ildikó, Gulácsy Mária, Marosi Paula, Dömölky Lídia)
    • 1971, Bécs
      • egyéni
      • csapat (Ágoston Judit, Bóbis Ildikó, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó)
    • 1974, Grenoble: csapat (Bóbis Ildikó, Maros Magda, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó)
    • 1975, Budapest: csapat (Bóbis Ildikó, Maros Magda, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó)
  • háromszoros világbajnoki 3. helyezett:
  • háromszoros világbajnoki 4. helyezett:
    • 1958, Philadelphia: csapat (Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Nyári Magda)
    • 1965, Párizs: csapat (Gulácsy Mária, Marosi Paula, Dömölky Lídia, Szalontay Katalin)
    • 1970, Ankara: csapat (Marosi Paula, Dömölky Lídia, Száray Márta, Szolnoki Mária)
  • kétszeres világbajnoki 5. helyezett:
    • 1962, Buenos Aires: egyéni
    • 1969, Havanna: egyéni
  • BEK győztes (1970)
  • magyar bajnok
    • egyéni: 1958, 1961, 1962, 1969, 1970, 1972
    • csapat: 1961, 1963, 1965, 1966, 1967, 1969, 1970, 1971, 1974, 1977, 1978, 1980

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Ághassi Attila (2014):Előbb kisebbségi érzését, majd a világot mosta le (Hozzáférés: 2014. október 26.)

Források[szerkesztés]

  • Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
  • Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526x
  • Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 9639556262  
  • Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963282024X
  • Ki Kicsoda 2004 – Budapest, 2003 – ISBN 9638634502
  • Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)

További információk[szerkesztés]