Portisch Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Portisch Lajos
Portisch Lajos
Portisch Lajos
Személyes adatok
Születési dátum 1937. április 4. (78 éves)
Születési hely Zalaegerszeg, Magyarország
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Cím nemzetközi nagymester (1961)
Élő-pontszám 2467 (2014. júliustól)
Legmagasabb Élő-pontszám 2655 (1980. január)
Legmagasabb ranglista világranglista 2–3.[1]

Portisch Lajos FIDE adatlapja
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Sakk
Sakkolimpia
bronz
1956, Moszkva
csapat
bronz
1962, Várna
egyéni
bronz
1966, Havanna
csapat
ezüst
1970, Siegen
csapat
ezüst
1972, Szkopje
csapat
arany
1978, Buenos Aires
csapat
ezüst
1980, La Valletta
csapat
ezüst
1988, Szaloniki
egyéni
bronz
1988, Szaloniki
egyéni
ezüst
1994, Moszkva
egyéni
bronz
1994, Moszkva
egyéni
Sakkcsapat világbajnokság
ezüst
1985, Luzern
csapat
Sakkcsapat Európa-bajnokság
bronz
1961, Oberhausen
csapat
arany
1961, Oberhausen
egyéni
bronz
1965, Hamburg
csapat
ezüst
1965, Hamburg
egyéni
ezüst
1970, Kapfenberg
csapat
bronz
1970, Kapfenberg
egyéni
bronz
1973, Bath
csapat
bronz
1973, Bath
egyéni
ezüst
1977, Moszkva
csapat
ezüst
1977, Moszkva
egyéni
ezüst
1980, Skara
csapat
bronz
1980, Skara
egyéni
bronz
1983, Plovdiv
csapat
arany
1983, Plovdiv
egyéni

Portisch Lajos (Zalaegerszeg, 1937. április 4. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar sakkozó, nemzetközi nagymester, sakkolimpiai bajnok, csapatban sakkvilágbajnokságon ezüstérmes, Európa-bajnokságon ezüst- és bronzérmes, kilencszeres magyar bajnok.

Az egyik legerősebb nemszovjet sakkjátékos az 1960-as évek eleje és az 1980-as évek vége között. Az 1970-es és az 1980-as években a világ legjobb tíz sakkozójának egyike. Tizenkét világbajnoki zónaközi döntőn vett részt, hét alkalommal jutott be a világbajnokjelöltek versenyének párosmérkőzéses negyeddöntőjébe, ebből két alkalommal az elődöntőbe. 20 sakkolimpián játszott. Több megdönthetetlennek tekinthető sakkolimpiai rekord fűződik a nevéhez, amelyeken 1 arany, 3 ezüst és 2 bronzérmet szerzett a magyar válogatott színeiben. Kilenc alkalommal nyert magyar bajnokságot. Számos erős nemzetközi versenyt nyert meg. 2004-ben A Nemzet Sportolója címmel tüntették ki.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizenöt évesen szerepelt első alkalommal a magyar bajnokságban. 1955-ben az ifjúsági világbajnokságon negyedik helyezést szerzett, amelyen Borisz Szpasszkij későbbi felnőtt világbajnok lett a győztes. Ugyanebben az évben a magyar sakkbajnokság középdöntőjéből beverekedte magát a döntőbe, ezzel a teljesítményével szerezte meg a mesteri címet.[2]

1956-1959 között négy alkalommal vett részt a Főiskolai világbajnokságon, amelyeken a magyar csapat tagjaként 2., 4., 5. és 3. helyezést ért el. 1959-ben az 1. táblán a mezőny legjobb eredményét érte el.[3]

A nemzetközi mesteri címet 1958-ban szerezte meg, a Balatonfüreden rendezett nemzetközi verseny megnyerésével, ahol olyan erős nagymestereket utasított maga mögé, mint Szabó László és Alekszandr Tolus.

1961 óta nemzetközi nagymester.[4][5]

1960 és 1993 között 12 alkalommal kvalifikálta magát a világbajnokjelöltek zónaközi döntőjére. Ebből hét alkalommal harcolta ki a legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen való részvétel jogát, és három alkalommal jutott be a legjobb 4 közé.

1970-ben a 3. táblán játszott a Világválogatottban az 5 világbajnokkal felálló Szovjetunió válogatottja ellen, és Viktor Korcsnojt 2,5-1,5 arányban legyőzte. (A mérkőzést a Szovjetunió nyerte 20,5-19,5 arányban.)

1978-ban első táblásként volt tagja a sakkolimpiát nyert magyar válogatottnak.

2015. áprilisban az Élő-pontszáma a klasszikus sakkban 2467, amellyel a magyar ranglistán a 37., rapidsakkban 2426.[6] Legmagasabb Élő-pontértéke 1980. januárban 2655 volt.[1] A chessmetrics.com historikus pontszámítása szerint elért eredményei alapján 1980. február és 1984. február között 8 alkalommal is a világranglista 3. helyén állt.[7] A FIDE archiv nyilvántartása szerint az 1981. júliusi világranglistán Anatolij Karpov mögött Viktor Korcsnojjal holtversenyben a 2–3. helyen állt.[1]

Kilencszeres magyar bajnok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

15 alkalommal játszott a magyar bajnokság döntőjében, ebből 9 alkalommal az 1. helyet szerezte meg. Eredményei:

  • 1955: 10-11. hely, (bajnok: Barcza Gedeon);
  • 1957: 5-6. hely, (bajnok Barcza Gedeon);
  • 1958: 1. hely holtverseny után Barcza Gedeon és Szabó László (sakkozó) előtt;
  • 1959: 1-3. hely (holtverseny után 3. hely) Szabó László és Barcza Gedeon mögött;
  • 1961: 1. hely holtverseny után Szabó László előtt;
  • 1963: 4. hely, bajnok Bilek István;
  • 1964: 1. hely;
  • 1965: 1. hely;
  • 1968: 2. hely, bajnok Forintos Győző;
  • 1971: 1. hely;
  • 1975: 1. hely;
  • 1981: 1. hely holtverseny után Faragó Iván előtt;
  • 1984: 2-4. hely, bajnok Adorján András;
  • 1991: 6. hely, bajnok Polgár Judit;
  • 2003: 2-3. hely, bajnok Almási Zoltán.

Világbajnokjelölti versenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960-ban Madridban szerepelt először zónaversenyen, ahol Svetozar Gligorić mögött Arturo Pomar nagymesterrel holtversenyben a 2-3. helyet érte el. Első zónaközi döntőjére 1962-ben Stockholmban került sor, ahol a 9-10. helyen végzett, éppen hogy lemaradva a legjobb nyolc közötti párosmérkőzésre való jogosultságról. Ezt a versenyt egyébként Bobby Fischer nyerte meg.

Portisch megnyerve az 1963-ban Halléban rendezett zónaversenyt, jogot szerzett az 1964-es amszterdami zónaközi döntőn való részvételre, amelyen Samuel Reshevskyvel holtversenyben a 8-9. helyen végzett. A holtverseny megnyerése után Portisch első alkalommal játszhatott a világbajnoki címért a legjobb 8 között. A Mihail Tal elleni párosmérkőzésen 1965-ben Bledben azonban 5,5-2,5 arányban alulmaradt.

Portisch megnyerve az 1967-es hallei zónaversenyt, kvalifikálta magát az 1967-es sousse-i (Tunézia) zónaközi döntőre, amelyen az 5. helyen végzett. A legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen Bent Larsennel szemben 4,5-5,5 arányban maradt alul.

Az 1969-ben Raachban rendezett zónaversenyen a 2-5. helyet szerezte meg. A két továbbjutó helyért a négyes holtverseny eldöntése során Borislav Ivkov, Jan Smejkal, és Ulf Andersson ellen a 6 játszmából 4 pontot szerezve jutott tovább az 1970-es Palma de Mallorcai zónaközi döntőbe, amelyen Vaszilij Szmiszlovval a 7-8. helyen végzett. Az első tartalék helyéért párosmérkőzést kellett vívniuk, amely 3-3-ra végződött, így a verseny holtversenyszámítása döntött, ami Szmiszlovnak kedvezett, de a tartalék beugrására nem került sor.

Portisch továbbjutott az 1973-ban Petropolisban rendezett zónaközi döntőből, miután a versenyen holtversenyben a 2-4 helyen végzett, és a rájátszásban Lev Polugajevszkij és Jefim Geller ellen a 8 játszmából 5,5 pontot szerzett. A legjobb nyolc közötti párosmérkőzésen 1974-ben Palma de Mallorcában Tigran Petroszjan ellen 6-7 arányban alulmaradt.

Az 1976-os zónaközi döntőn Bielben Petroszjánnal és Tallal holtversenyben, Larsen mögött a 2-4. helyet szerezte meg. A holtversenyt eldöntő rájátszásban a 8 mérkőzésből 4 pontot szerezve jutott a legjobb nyolc közé. Miután az első meccsen 1977-ben Rotterdamban 6,5-3,5 arányban legyőzte Larsent, először jutott a legjobb négy közé. Ezt követően azonban Genfben 8,5-6,5 arányban alulmaradt Borisz Spasszkijjal szemben.

1979-ben a megosztott 1-3. helyen jutott tovább a Rio de Janeiróban rendezett zónaközi döntőről. Ekkor revánsot vehetett Borisz Szpasszkijon, mert a párosmérkőzésük 7-7 arányú döntetlennel ért véget, de a sötéttel szerzett több pontjával Portisch jutott immár második alkalommal a legjobb négy közé. Ott azonban 6,5-4,5 arányban kikapott Hübnertől.

Az 1982-es zónaközi döntőn Tolucában az 1-2. helyet szerezte meg, de a legjobb nyolc között 6-3 arányban vereséget szenvedett Viktor Korcsnojtól.

Az 1985-ös zónaközi döntőre kvalifikálta magát, de ott nem szerezte meg a továbbjutáshoz szükséges helyezést.

Az 1987-ben Szirákon rendezett zónaközi versenyen a 3-4. helyet érte el, az ezt követő rájátszásban John Nunn ellen 4-2-es eredménnyel harcolta ki a párosmérkőzésekre való továbbjutás jogát. Az első körben 3,5-2,5 arányban nyert Rafael Vaganjan ellen, de a legjobb négy között ugyanilyen arányban kikapott Jan Timmantól.

Az 1990-ben Manilában rendezett zónaközi versenyen jó kezdés után erősen visszaesett, és nem ért el továbbjutó helyet.

Nem járt sikerrel az 1993-ban Bielben rendezett zónaközi versenyen sem.

Kiemelkedő versenyeredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portisch (IBM Amsterdam 1969)
  • 1-3. hely: Budapest, 1956
  • 1. hely: Balatonfüred, 1958
  • 2. hely: Hastings, 1958-1959
  • 2-3. hely: Kecskemét, 1962
  • 1. hely: Amszterdam IBM verseny, 1963
  • 1. hely: Szarajevó, 1963
  • 3. hely: Beverwijk, 1964
  • 2-3. hely: Malaga, 1964
  • 1-2. hely: Beverwijk, 1965
  • 3-4. hely: Zágráb, 1965 (szupernagymester-verseny)
  • 3. hely: Mar del Plata, 1966
  • 1-2. hely Kecskemét, 1966
  • 4-5. hely: Santa Monica, 1966 (a világ 16 legjobb sakkozójából 7 vett részt rajta)
  • 3. hely: Palma de Mallorca, 1966
  • 1. hely: Amszterdam (IBM verseny), 1967
  • 2-4. hely: Wijk aan zee, 1968
  • 1. hely: Szkopje, 1968
  • 1. hely: Amszterdam, 1969 (1,5 pont előnnyel!)
  • 3-4. hely Wijk aan Zee, 1969
  • 1-2. hely: Monte Carlo, 1969
  • 1. hely: Hastings, 1969/70
  • 1. hely: Hastings, 1970/71
  • 2-4. hely: Amszterdam, 1971
  • 1. hely: Wijk aan Zee, 1972
  • 1. hely: Las Palmas, 1972
  • 3. hely Teesside, 1972
  • 1-3. hely: San Antonio, 1972
  • 3-4. hely: Palma de Mallorca, 1972
  • 1. hely: Ljubljana/Portoroz, 1973
  • 1. hely: Wijk aan Zee, 1975
  • 1. hely: 2. Interpolis Tournament, Hollandia, 1978
  • 1-2. hely: Tigran Petroszjan emlékverseny, Moszkva, 1999
  • 1. hely: Amszterdam, 2001[8]
  • 2-3. hely: 53. magyar bajnokság, Hévíz, 2003[9]
  • 2-4. hely: Gausdal (Norvégia), 2007[10]
  • 2. hely: Bazna (Románia), 2008[11]
  • 3. hely: Nyílt magyar bajnokság, Balatonlelle, 2009[12]
  • 2. hely: Gotth' Art Kupa, Szentgotthárd, 2010[13]

Csapateredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főiskolai világbajnokságok[14]

1956-1959 között négy alkalommal játszott a magyar főiskolai sakkválogatottban világbajnokságon. A csapat 1956-ban ezüst, 1959-ben bronzérmet szerzett. Ez utóbbi alkalommal Portisch az 1. táblások között a legjobb eredményt érte el.

Európa-bajnokságok[15]

Nyolc Európa-bajnokságon képviselte a magyar színeket, amelyeken 1961 és 1983 között a csapat minden alkalommal dobogós helyezést ért el. Portisch 1961-ben és 1983-ban tábláján a mezőny legjobb eredményét nyújtotta, a többi alkalommal is a 2. vagy 3. legjobb eredményt érte el.

  • Oberhausen 1961: csapat ezüst, tábláján egyéni 1. hely;
  • Hamburg 1965: csapat bronz, tábláján egyéni 2. hely;
  • Kapfenberg 1970: csapat ezüst, tábláján egyéni 3. hely;
  • Bath, Somerset 1973: csapat bronz, tábláján egyéni 3. hely;
  • Moszkva 1977: csapat ezüst, tábláján egyéni 2. hely;
  • Skara 1980: csapat ezüst, tábláján egyéni 3. hely;
  • Plovdiv 1983: csapat bronz, tábláján egyéni 1. hely;
  • Debrecen 1992: csapat 11. hely.

Sakkolimpiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portisch Lajos több rekordot is tart:

  • a legtöbb (20) sakkolimpián játszott válogatott csapatban[16];
  • a legtöbb játszmát (260) játszotta sakkolimpián;
  • a legtöbb pontot szerezte sakkolimpián (176,5).

Legnagyobb sikere az 1978-as, Buenos Airesben rendezett sakkolimpián csapatban elért 1. helyezése, ahol az 1. táblán 14 játszmából elért 10 pontjával nagyban hozzájárult a sikerhez. 1988-ban és 1994-ben tábláján a 2. legjobb eredményt érte el. A 20 sakkolimpián, amelyen részt vett, összesen 11 érmet szerzett.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Portisch Lajos, Sárközy Balázs: 600 végjáték, Corvina, 1986. ISBN 963-13-2157-6
  • német nyelven: Thun, Frankfurt am Main 1986, 1992 ISBN 3-87144-810-9
  • oroszul: Портиш Л., Шаркози Б. 600 окончаний. Москва : Физкультура и спорт, 1979. 237 с.

Könyvek róla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egon Varnusz: Lajos Portisch. Portré 114 játszmával. Corvina, 1989.
  • német kiadás: Verlag Harri Deutsch, Frankfurt am Main 1990. ISBN 3-8171-1101-0
  • Хайтун Й. Гроссмейстер Портиш. Москва : Физкультура и спорт, 1977. 221 с (Выдающиеся шахматисты мира)
  • Шахматы : энциклопедический словарь / гл. ред. А. Е. Карпов. — М.: Советская энциклопедия, 1990. — С. 312—313. — 100 000 экз. — ISBN 5-85270-005-3

Nevezetes sakkjátszmái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c All Time Rankings/July 1981 FIDE Rating list Top6 Players (angol nyelven). Edinburgh University Chess Club. (Hozzáférés: 2015. április 2.)
  2. mti.hu Sportkiadás 1956 január 19/5 (pdf). (Hozzáférés: 2010. február 6.)
  3. Portisch Lajos. (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  4. Willy Iclicki: FIDE Golden book 1924-2002. Euroadria, Slovenia, 2002,.75 o.
  5. FIDE nyilvántartó lap. (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  6. FIDE Chess Profile. (Hozzáférés: 2015. április 1.)
  7. Chessmetrics Player Profile:Lajos Portisch (angol nyelven). Chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2015. április 2.)
  8. Klompendans Ch Tmnt - Netherlands (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2014. július 26.)
  9. 53th HUN Indv.Champ. - Hungary (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2014. július 26.)
  10. Gausdal Classics GM-A - Norway (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2014. július 26.)
  11. Kings' Tournament - Romania (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2014. július 26.)
  12. Balaton Int. Chess Festival Open A/HUN Open Ch. - Hungary (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2014. július 26.)
  13. Gotth' Art Cup GM - Hungary (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2014. július 26.)
  14. World Student Team Chess Championship (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  15. European Men's Team Chess Championship (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  16. Men’s Chess olimpiads (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  17. Népsport, 1978. november 29.
  18. Honfi György: Pro Urbe kitüntetés a Zalaegerszegi Csuti-Hydrocomp SK sakkcsapatának (magyar nyelven). Terasz.hu Kft. (Hozzáférés: 2014. október 11.)
  19. http://atv.hu/cikk/20120601_vastapsot_kapott_diszpolgar_lett_a_leghitelesebb_magyar_teves
  20. Díjazás: Varga Zoltán posztumusz díszpolgár lett. www.nemzetisport.hu (2015. ápr. 29.) (Hozzáférés: 2015. ápr. 29.)
  21. Budapest díszpolgára lett Portisch Lajos. hunonchess.com, 2015. június 19. (Hozzáférés: 2015. július 1.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Portisch Lajos témájú médiaállományokat.