Barcza Gedeon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barcza Gedeon
Barcza Gedeon (1961, Oberhausen)
Barcza Gedeon (1961, Oberhausen)
Személyes adatok
Születési dátum 1911. augusztus 21.
Születési hely Kisújszállás
Halálozási dátum 1986. február 27. (74 évesen)
Halálozási hely Budapest
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Cím nemzetközi nagymester (1954)
Legmagasabb Élő-pontszám 2683 (1951 december)[1]
Legmagasabb ranglista 16. (1951 december)[2]

Barcza Gedeon (Kisújszállás, 1911. augusztus 21.Budapest, 1986. február 27.) tanár, sakkozó, sakkolimpiai bajnok, nyolcszoros magyar bajnok, mesteredző, sakk szakíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei Barcza József latin-görög szakos gimnáziumi tanár és Sütő Anna házasságából egy leány, majd egy fiúgyermek született. A család 1916-ban költözött Debrecenbe, ahol az édesapja a református főgimnázium igazgatója lett. Barcza Gedeon valamennyi iskolai tanulmányát Debrecenben végezte. Az elemit a református kollégium elemi iskolájában, végig színjelesen. 1921 szeptemberében iratkozott be a református kollégium főgimnáziumába. 1921 végén vesztette el mindössze 50 évet megért édesapját. A gimnázium alsó osztályaiban eredményei közepesek voltak, a felső osztályokban azonban már szembetűnően javultak, érettségijét 1929-ben jeles minősítéssel tette le.

A gimnáziumi évek alatt érdeklődése a magyar irodalom felé irányult (szívesen és jól szavalt, az önképzőkörben is a vezetők közé tartozott). Ilyen irányú életpálya vonzotta is, a körülmények azonban úgy alakultak, hogy egyetemi tanulmányait Debrecenben a matematika-fizika szakon folytatta. Leckekönyvének tanúsága szerint szorgalmas volt, a vizsgái többségét jeles eredménnyel tette le. A matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet 1934-ben kapta meg. Az akkori viszonyok között álláshoz nem jutott, magántanítványokat vállalt, s egyúttal beiratkozott a jogi karra is, ahol néhány évet eredményesen elvégzett.

Az egyetemi évek alatt jó tanulmányi eredményei, olvasottsága, szónoki készsége, valamint a sakkban elért sikerei következtében is az egyetemi ifjúság körében népszerű lett, s annak vezetői közé emelkedett. Ez nem számított jó pontnak az egyetem vezetőségénél, mert az ottani ifjúsági mozgalom nem az ő elképzeléseik szerint formálódott. Kezdeményező szerepe volt a haladó szellemű irodalmi termékek (Új vetés, Debreceni káté) megjelentetése is. Mindezek együtt oda vezettek, hogy komoly figyelmeztetéssel záródó fegyelmi eljárás is indult ellene. Ez azonban különösebb következményekkel nem járt, tanulmányait folytathatta és befejezhette.

Felnőttkor és sakk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1936 őszén költözött Budapestre. A müncheni sakkolimpián elért eredménye, amelyen a magyar válogatott csapattal aranyérmet szerzett, is hozzásegítette ahhoz, hogy az Egressy úti polgári fiúiskolában állást kaphasson. Néhány évig volt itt előbb helyettes, majd óraadó, 1940-től pedig már rendes tanár, majd 1943-ban helyettes igazgató. Ez időre (1941) esik házasságkötése a budapesti származású Bányay Erzsébettel, aki szintén pedagógus. Gyermekeik közül az első kettő, két fiú (Csanád 1942. és Szabolcs 1944.) a háború alatt, nehéz és veszélyekkel is teli időkben született.

1945-ben igazgatói rangot kapott, s egyúttal áthelyezték a fővárosi tanács oktatási osztályára, ahol előbb gazdasági előadói, majd főelőadói munkakörben dolgozott; 1950-ben csoportvezető lett. Noémi (1947.) és Gyöngyi (1949.) már a béke idején született. A négy gyermek közül három családos, összesen tizenegy gyermekük van.

Barcza Gedeon sírja Budapesten. Kerepesi temető: 33/3-1-7.

Az 1951-es év fontos fordulatot jelentett életében. Állást, sőt hivatást is változtatott, 1951. február 15-étől kezdve újságíró lett, a Sportlap- és Könyvkiadó Vállalat kötelékében, előbb rövid ideig a Népsport, majd nemsokára a Magyar Sakkélet szerkesztőségében, ahol 1972-es nyugalomba vonulásáig együtt formálta alakította Magyarország legjelentősebb sakkszervező folyóiratát Szabó Lászlóval és Bán Jenővel. 1972. március 1-jén vonult nyugalomba, utána már csak az irodalmi munkássága kötötte le. Ebben az időben kezdett neki a többkötetesre tervezett Magyar Sakktörténet című művének, amelyből életében az első két kötet jelent meg.

Nyolc ízben nyerte meg a magyar sakkbajnokságot (1942, 1943, 1947, 1950, 1951, 1955, 1957, és 1958). 1954-ben lett nagymester.

Mint sakkoktató (1952-től mesteredző) nemcsak mindenkori egyesületében, de más körökben is működött. A leghosszabb ideig a Tipográfia egyesületben edzősködött Bán Jenővel. Országos hírű előadásaira zsúfolásig megteltek az előadótermek és a magyar rádióban, televízióban is átütő sikerekkel szerepelt minden alkalommal.

1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[3]

Olimpiai szereplései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar válogatott csapat tagja volt az 1936-os müncheni nemhivatalos, valamint hét hivatalos sakkolimpián (1952, 1954, 1956,1958, 1960, 1962, és 1968). Csapatban 1 arany és 1 bronz, egyéniben egy 1 arany, 1 ezüst és 1 bronzérmet szerzett.

Olimpiai szereplései
Év Olimpia Helyszín Tábla Győzelem Vereség Döntetlen % Helyezés
egyéni
Helyezés
csapat
1936 3. nemhivatalos sakkolimpia[4] München ( Németország) 6. 7 2 7 65,6 Aranyérem
1952 10. sakkolimpia[5] Helsinki ( Finnország) 2. 3 4 7 46,4 12. 6.
1954 11. sakkolimpia[6] Amszterdam ( Hollandia) 3. 10 1 5 78,1 Aranyérem 6.
1956 12. sakkolimpia[7] Moszkva ( Szovjetunió) 2. 9 2 5 71,9 Ezüstérem Bronzérem
1958 13. sakkolimpia[8] München ( NSZK) 2. 7 3 5 63,3 9. 13.
1960 14. sakkolimpia[9] Lipcse ( NDK) 3. 8 2 6 68,8 4. 4.
1962 15. sakkolimpia[10] Várna ( Bulgária) 4. 8 4 1 65,4 7. 5.
1968 18. sakkolimpia[11] Lugano ( Svájc) 5. 7 0 7 75,0 Bronzérem 6.

Olimpiai eredményeinek emlékét a világon egyedülállő sakkolimpiai emlékmű is őrzi Pakson.[12]

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barcza Gedeon, Alföldy László, Kapu Jenő: Die Weltmeister des Sachspieles Hamburg 1975.
  • Barcza Gedeon (szerk.): Magyar Sakktörténet 1., Sport, Budapest, 1975. ISBN 963 253 238 4 (össz. kiadás), ISBN 963 253 239 2 (1. kötet)
  • Barcza Gedeon: Magyar Sakktörténet 2., Sport, Budapest, 1977. ISBN 963 253 248 1 (2. kötet)
  • Barcza Gedeon, Bilek István: Magyar Sakktörténet 3. kötet, Sport, Budapest, 1989. ISBN 963 253 321 6 (3. kötet)

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)[13]
  • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[14]
  • Mesteredző (1952)
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[15]
  • 2012-ben posztumusz megkapta a Magyar Sakkszövetség és a Sakk-kultúráért Alapítvány kuratóriuma által alapított Caissa lovagja kitüntetést.[16]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A legmagasabb számított Élő-értéke 1951 decemberben: Chessmetric Player Profile: Gedeon Barcza (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. június 27.)
  2. A legjobb helyezése a világranglistán 1951 decemberben Chessmetric Player Profile: Gedeon Barcza (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. június 27.)
  3. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagjai. Népsport, (1963. dec. 15.)
  4. unofficial Chess Olympiad: Munich 1936 (angol nyelven). OlimpBase
  5. 10th Chess Olympiad: Helsinki 1952 (angol nyelven). OlimpBase
  6. 11th Chess Olympiad: Amsterdam 1954 (angol nyelven). OlimpBase
  7. 12th Chess Olympiad: Moscow 1956 (angol nyelven). OlimpBase
  8. 13th Chess Olympiad: Munich 1958 (angol nyelven). OlimpBase
  9. 14th Chess Olympiad: Leipzig 1960 (angol nyelven). OlimpBase
  10. 15th Chess Olympiad: Varna 1962 (angol nyelven). OlimpBase
  11. 18th Chess Olympiad: Lugano 1968 (angol nyelven). OlimpBase
  12. A világ első Sakkolimpiai Emlékmű avatása Pakson. Paks.net. (Hozzáférés: 2014. június 24.)
  13. Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. jan. 29.) 3. o.
  14. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. ápr. 27.) 1–2. o.
  15. Kik nyerték el újabban az érdemes sportolói címet. Népsport, (1954. máj. 28.)
  16. Caissa lovagja kitüntetés alapítása és adományozása (magyar nyelven). Magyar Sakkszövetség. (Hozzáférés: 2014. október 13.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Barcza Gedeon témájú médiaállományokat.