Hammerl László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hammerl László
Született 1942február 15. (75 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Fórián Éva
Joó Éva
Foglalkozása sportlövő
Sportlövőpályafutása
Versenyszám puska
Klub Ganz VMLK (1952–1956)
MHSZ KLK (1957–1968)
Újpesti Dózsa (1969–1976)
Edzőség Magyar szövetségi kapitány (1977–1988)
Magyar válogatott technikai igazgatója (1989–1996)
Új-zélenadi szövetségi kapitány (1996–1999)
Magyar szövetségi kapitány (1999–2004)
Szerzett érmek
Sportlövészet
Olimpiai játékok
arany
1964, Tokió
kisöbű sportpuska fekvő
bronz
1964, Tokió
kisöbű sportpuska összetett
ezüst
1968, Mexikóváros
kisöbű sportpuska fekvő
Világbajnokság
bronz
1974, Thun
kisöbű sportpuska álló csapat
Európa-bajnokság
bronz
1975, Bukarest
kisöbű sportpuska térdelő csapat
Ifjúsági Európa-bajnokság
bronz
1959
kisöbű sportpuska fekvő csapat

Hammerl László (Budapest, 1942. február 15. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok sportlövő, edző, orvos.

Életpályája[szerkesztés]

1952-től a Ganz Villamossági Művek, 1957-től az MHSZ KLK, majd 1969-től az Újpesti Dózsa sportlövője volt. 1959-ben ifi Eb bronzérmet szerzett. 1961-ben háromszor végzett a negyedik helyen a budapesti ifi Eb-n. Ettől az évtől bekerült a magyar válogatottba. Első jelentős nemzetközi versenye az 1964. évi olimpia volt, ahol meglepetésre hetvenhárom induló közül fekvő lövésben arany-, összetettben pedig bronzérmet nyert. Fekvő lövésben azonos, 597 körös eredményt ért el az egyesült államokbeli Lones Wiggerrel, az amerikai versenyző azonban az utolsó sorozatban nyújtott rosszabb teljesítményével a második helyre szorult.

1965-ben Eb 4. volt csapatban. Az előző olimpiához hasonló holtverseny ismétlődött meg az 1968. évi olimpián, ahol a csehszlovák Jan Kurkával azonos, 598 körös teljesítményével Hammerl László szorult a második helyre.

Az 1969-es Eb-n sportpuska térdelő testhelyzetben 4. volt egyéniben, légpuska csapatban hetedik. Az 1970-es vb-n 9. volt fekvő egyéniben. Az 1974-es vb-n bronzérmet szerzett csapatban. 1975-ben Eb bronzérmes volt csapatban. Részt vett az 1972. évi müncheni és az 1976. évi montreali olimpián is, de nem sikerült pontszerző helyen végeznie. 1976-ban visszavonult az aktív sportolástól.

1968-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen általános orvosi oklevelet szerzett, majd 1973-ban fül-orr-gégész szakorvosi vizsgát tett. 1977 januárjától orvosi hivatása gyakorlása mellett elvállalta a magyar sportlövő válogatott szövetségi kapitányi tisztségét. 1982-ben a Testnevelési Főiskolán edzői, 1985-ben szakedzői oklevelet szerzett. 1986-tól a TF-en oktat, 1991-től címzetes egyetemi docens lett. A Zágrábi Testnevelési Főiskola vendégtanára.[1] 1989-ben a MOB tagja lett. Ettől az évtől technikai igazgató lett a szövetségben betöltött posztja. 1991-ben az év magyar edzője választáson harmadik volt. 1996 szeptemberében lemondott a technikai igazgatói posztról. 1996-ban Új-Zélandon telepedett le és a helyi sportlövő válogatott szövetségi kapitánya lett. 1999-ben hazatért és ismét a magyar válogatott vezetője lett. 2002-ben az Év magyar szövetségi kapitánya választáson második volt. 2004-től a Nemzet Sportolója.[2] 2004-ben nem hosszabbították meg szerződését a válogatottnál. 2005-ben a Nemzeti Sportszövetség referense lett. Az Olimpikonok a drog ellen egyesület elnöke volt 2008-ig. A Magyar Sportlövő Szövetség alelnöke.

Sporteredményei[szerkesztés]

  • olimpiai bajnok (1964, Tokió: kisöbű sportpuska, fekvő, egyéni)
  • olimpiai 2. helyezett (1968, Mexikóváros: kisöbű sportpuska, fekvő, egyéni)
  • olimpiai 3. helyezett (1964, Tokió: kisöbű sportpuska, összetett, egyéni)
  • világbajnoki 3. helyezett (1974, Thun: kisöbű sportpuska, álló, csapat)
  • Európa-bajnoki 3. helyezett (1975, Bukarest: kisöbű sportpuska, térdelő, csapat)
  • országos csúcs (nem hiteles világcsúcs) 1163 kör, kisöbű sportpuska 120 lövés (1963)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hammerl: Úgy indult, hogy találtam egy légpuskát. origo.hu, 2006. november 21. (Hozzáférés: 2011. június 8.)
  2. Kihirdették a nemzet sportolóinak névsorát. origo.hu, 2004. április 28. (Hozzáférés: 2011. június 8.)

Források[szerkesztés]

  • Ki Kicsoda 2004 – Budapest, 2003 – ISBN 9638634502
  • Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
  • Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526X
  • Révai új lexikona IX. (Gym–Hol). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963927268X  
  • Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963282024X
  • Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz Kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)

További információk[szerkesztés]