Horváth Zoltán (vívó)
| Horváth Zoltán | |
 | |
| Személyes adatok | |
| Születési dátum | 1937. március 12. (87 éves) |
| Születési hely | Balatonfüred, Magyarország |
| Állampolgárság | magyar |
| Magasság | 183 cm |
| Testsúly | 75 kg |
| Versenyzői adatok | |
| Fegyvernem | Kard |
| Klub | Bp. Vasas (1952–1956) Bp. V. Meteor (1957–1971) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Zoltán témájú médiaállományokat. | |
| Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Horváth Zoltán (Balatonfüred, 1937. március 12. –) olimpiai bajnok magyar kardvívó, edző.
Élete
[szerkesztés]1952-től a Budapesti Vasas, 1957-től a Budapesti Vörös Meteor kardvívója volt. 1955-től szerepelt a magyar válogatottban. A magyar kardvívó hagyományok legtehetségesebb folytatójának tartották. 20 évesen (1957) már a felnőtt világbajnok csapat tagja volt, 3 évvel később csapatban olimpiai bajnok, egyéniben olimpiai ezüstérmes lett. Az 1962-ben szerzett egyéni világbajnoki címe igazolni látszott a várakozásokat, pályáját azonban 1964-ben egy súlyos autóbaleset törte ketté. Felépülése után újra vívott, 1966-ban ismét tagja volt a világbajnok magyar csapatnak, de 1967-ben visszavonult a válogatottságtól, majd 1971-ben végleg felhagyott a vívással.
Visszavonulása után bélyeg-magánkereskedést nyitott, illetve 1973-ban Chilében, 1978-tól Görögországban, majd a nyolcvanas évek elején Olaszországban volt edző.
Zoli az egyetlen kiemelkedő tehetség, aki messze elérhette volna azokat az eredményeket, mint mi. Ragyogó dolgokat láttam tőle. Láttam egy olasz-magyar Santelli-kupán vívni, ahol olyan briliáns akciókat csinált, hogy azt tényleg öröm volt nézni. Azóta sem láttam olyan akciókat... ragyogó technika, jól védett, támadásai is nagyon jók voltak, minden adottsága megvolt. Taktika is volt, de inkább tempó, mint taktikus vívó. Kitűnően csinálta a kizáró vágásokat, ezek voltak egyik legfőbb erősségei. Másoktól ilyet nem láttam.
Sporteredményei
[szerkesztés]- olimpiai bajnok:
- olimpiai 2. helyezett:
- 1960, Róma: egyéni
- olimpiai 5. helyezett:
- 1964, Tokió: csapat (Bakonyi Péter, Kovács Attila, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor)
- négyszeres világbajnok:
- 1957, Párizs: csapat (Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás, Szerencsés József)
- 1958, Philadelphia: csapat (Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás)
- 1962, Buenos Aires: egyéni
- 1966, Moszkva: csapat (Bakonyi Péter, Kovács Attila, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor)
- kétszeres világbajnoki 2. helyezett:
- 1959, Budapest: csapat (Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Mendelényi Tamás)
- 1962, Buenos Aires: csapat (Bakonyi Péter, Gyuricza József, Mendelényi Tamás, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor)
- háromszoros világbajnoki 3. helyezett:
- világbajnoki 4. helyezett:
- 1965, Párizs: csapat (Bakonyi Péter, Kovács Attila, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor)
- kétszeres világbajnoki 5. helyezett:
- 1957, Párizs: egyéni
- 1959, Budapest: egyéni
- ifjúsági világbajnok:
- ifjúsági világbajnoki 2. helyezett:
- ifjúsági világbajnoki 6. helyezett:
- 1955, Budapest: egyéni
Díjai
[szerkesztés]- Balatonfüred díszpolgára (2012)[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Horváth Géza: Ide veled régi kardunk! (2014), 23. o.; Kovács Pál Horváth Zoltánról (14/A hangfelvétel)
- ↑ Díszpolgár a kardvívó, Horváth Zoltán[halott link] veol.hu - 2012. augusztus 28.
Források
[szerkesztés]- Horváth Zoltán profilja az Olympedia oldalán (angolul)
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
- Révai új lexikona X. (Hom–Kac). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-280-9
- Ki Kicsoda 2004 – Budapest, 2003 – ISBN 9638634502
- Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
- Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
- Adatok
