Szondy István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szondy István
Szondy István 2014-ben Fotó: Róth Tamás
Szondy István 2014-ben
Fotó: Róth Tamás
Született1925. december 29.
Berettyóújfalu
Elhunyt2017. május 31. (91 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • öttusázó
  • sportlovas
  • vívómester
  • edző
Öttusázópályafutása
KlubCeglédi VSE (1946–1947)
Bp. Épületszerelő (1949–1951)
Bp. Fáklya (1952–1956)
EdzőKarácson László
Vívópályafutása
KlubBp. Petőfi (1950–1956)
EdzőVass Imre
Lovaspályafutása
KlubBp. Traktor (1954–1956)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szondy István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Öttusa
Olimpiai játékok
arany
1952, Helsinki
csapat
bronz
1952, Helsinki
egyéni
Világbajnokság
ezüst
1953, Santo Domingo
csapat
arany
1954, Budapest
csapat
bronz
1954, Budapest
egyéni
arany
1955, Zürich
csapat
Magyar bajnokság
ezüst
1947
egyéni
bronz
1948
egyéni
arany
1949
egyéni
ezüst
1949
csapat
arany
1950
egyéni
arany
1950
csapat
arany
1951
egyéni
ezüst
1951
csapat
ezüst
1952
egyéni
ezüst
1952
csapat
ezüst
1953
egyéni
ezüst
1953
csapat
arany
1954
egyéni
ezüst
1954
csapat
bronz
1955
csapat
Vívás
Magyar bajnokság
arany
1951
párbajtőr, csapat
Lovaglás
Magyar bajnokság
bronz
1954
magasugratás

Szondy István (Berettyóújfalu, 1925. december 29.Budapest, 2017. május 31.) olimpiai bajnok magyar öttusázó, vívó, sportlovagló, edző.

Pályafutása[szerkesztés]

Sportolóként[szerkesztés]

Az versenyszerű sportolást a MOVE Ceglédi SE úszójaként és vízilabdázójaként kezdte. 1946-tól a Ceglédi Vasutas Sport Egyesület úszója és öttusázója, majd a fővárosban a Budapesti Épületszerelő, később a Budapesti Fáklya öttusázója, egyúttal 1950-től a Budapesti Petőfi vívója, illetve 1954-től a Budapesti Traktor sportlovasa lett. Kiemelkedő sporteredményeket öttusázásban ért el. 1947-től 1956-ig szerepelt a magyar válogatottban. Öttusázóként részt vett az 1948. évi és az 1952. évi nyári olimpiai játékokon. Helsinkiben egyéniben a harmadik helyen végzett és tagja volt a sportág első magyar olimpiai bajnoki címét nyerő csapatnak is. Olimpiai sikerei mellett a világbajnokságokon négy érmet – köztük csapatban két aranyérmet – nyert. Az 1956. évi olimpián a Melbourne helyett Stockholmban rendezett lovas versenyeken indult, ahol helyezetlenül végzett. Az 1956-os forradalom bukása után a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le.

Edzőként[szerkesztés]

1950-ben a Testnevelési Főiskolán tanári oklevelet szerzett, és még aktív sportolóként, 1952-től külföldre távozásáig a Budapesti Fáklya öttusaedzője volt. Kivándorlása után egy évig Braunschweigben pincérként dolgozott, majd 1957-ben Wolfsburgban, később Frankfurtban lett vívóedző. 1962-től egyúttal a frankfurti Goethe Egyetem testnevelő tanáraként is tevékenykedett. 1965-től az Egyesült Államok öttusa-válogatottjának edzője, 1969-től az NSZK öttusa-válogatottjának szövetségi kapitánya lett. 1971-től 1987-ben történt nyugalomba vonulásáig Hessenben volt állami vívómester. 1999-ben visszatelepült Magyarországra.

Sporteredményei[szerkesztés]

Öttusában:

Vívásban:

  • magyar bajnok (1951: párbajtőr csapat)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[4]
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[5]
  • A magyar öttusa örökös bajnoka (1988)
  • Cegléd díszpolgára (1998)[6]
  • Berettyóújfalu díszpolgára
  • Magyar Fair Play diploma, életmű kategória (2012)[7]
  • Csik Ferenc-díj (2016)[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Meghalt helsinki öttusázó olimpiai bajnoka
  2. Elhunyt Szondy István olimpiai bajnok öttusázó
  3. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
  4. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. április 27.) 1–2. o.
  5. Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)
  6. Díszpolgárok. www.cegled.hu (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  7. Átadták a Magyar Fair Play díjakat a MÜPÁ-ban. mob.hu, 2012. március 20. [2012. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
  8. Magyar Sport Napja: Mészöly Kálmán Csik Ferenc-díjat kapott. www.nemzetisport.hu (2016. május 5.) (Hozzáférés: 2016. május 5.)

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
  • Ki Kicsoda 2004 – ISBN 9638634502
  • Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
  • Révai új lexikona XVII. (Sz–Toa). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-636-X  
  • Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)