Lovaglás

A lovaglás haladó lovon végzett mozgástevékenység: a ló irányítása, egyensúlyozás és együttes ritmikus mozgás. Korábban elterjedt közlekedési mód volt, a mai világban már többen csak kedvtelésből, hagyományőrzés vagy sport céljából űzik. Ez utóbbinak komoly hagyománnyal rendelkező versenyeket rendeznek és számos lovassportág terjedt el. A lovaglás élménydús tevékenység, amely a test összes izmát megmozgatja, a lovas lelkére is hat, és folyamatos koncentrációt igényel. A kikapcsolódás mellett a lovaglás használható terápiás célokra is, a fizikai és szellemi állapot javítása révén pozitív hatással van a gyermekek fejlődésére, számos területen alkalmazható (autizmus, fogyatékkal élők, hiperaktivitás, szorongás, mozgáskoordináció és koncentrációképesség javítása).

A lovaglás művészet, melyet megtanulni, érezni és élvezni csak hosszú évek során lehet. A ló és az ember harmóniájának eredménye a lovaglás, melyet még lovasemberek is egy életen át tartó tanulás során éreznek. Csodálatos benne, hogy egy élőlénnyel történő intenzív kommunikáció eredménye, melyben egy jóval erősebb és természetét tekintve „menekülő állat” átengedi az irányítást az embernek.

A lovaglás története

Barlangrajz

Nagy Sándor és lova, Bukephalosz

Az ember történelmi fejlődése szorosan összekapcsolódik a lovak fejlődéstörténetével. A lovak ábrázolását és később a lovagló ember ábrázolását barlangrajzokon figyelhetjük meg először. A lovas és a ló együttese később megjelenik festett edényeken, agyagtáblákon, szobrokon is. A ló háziasításához kapcsolódó első régészeti leletek a mai Ukrajna területéről származnak i. e. körülbelül 4000-ből.

Az ősemberek a lovat eleinte húsáért, bőréért vadászták, később a fogságba ejtett állatok az ember környezetét megszokva kezessé váltak és alkalmasakká arra, hogy terhet, később magát az embert hordjanak a hátukon. I. e. 2000-ben már harci szekerek húzására használtak a lovakat. Hátaslóként való hasznosításuk első i. e. 1200-ból származnak.

Lótartással legelőször az eurázsiai sztyeppéken élő nomád népek foglalkoztak, a leghíresebb lovas nép a mongol volt. A ló katonai jelentőségét a nagy hódító, Nagy Sándor is felismerte, az ő lova, Bukephalosz volt az első ló, amelyről történetek maradtak fent.

A lóversenyzés története

Akadályverseny,
Deauville-Clairefontaine hippodrom
Helyszín:é. sz. 49° 20′ 46″, k. h. 0° 03′ 23″49.34611, 0.056476944444444

Munkácsy festménye a honfoglalásról (Országház)

Magyar lovasrendőrök Budapesten

Hazánkban a lóversenyzés nyugati mintáját gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós munkássága honosította és valósította meg. A mai lóversenyzés Angliából származik, itt rendezték meg hagyományosan a Derbyt, amely oly népszerű, hogy a derbinapon még az angol parlament is felfüggeszti ülését. Az első Derbyt 1780-ban futották. Maga a derby név onnan származik, hogy 1779-ben a Jockey Club elnöke, Sir Charles Bunbury és Lord Derby elhatározták, hogy versenyt írnak ki hároméves mének és kancák számára. A névadást „fej vagy írás” döntötte el Lord Derby javára, így az ő nevét nyerték el a versenyek.

• Galopp versenyzés: A galopp versenyekben a lovak vágtában futnak a cél felé, nyergükben a zsoké irányításával. Leginkább angol telivérek vesznek részt a versenyeken, amely kimondottan erre a feladatra kitenyésztett lófajta. Megkülönböztetünk sík és ugró versenyeket, az utóbbinál gátak illetve akadályok nehezítik a célba jutást.
• Ügetőversenyzés: A hajtó versenykocsiban ül. A hajtó a kapcsolatot a lóval a szárral és az ostorral tartja, és ügyelnie kell rá, hogy a ló végig a lehető leggyorsabb ügető járómódban versenyezzen. Erre a versenyfajtára tenyésztették ki az ügetőló fajtát. Az ügetőversenyzés nem rendelkezik olyan nagy hagyományokkal, mint a galopp. Magyarországon az 1850-es években rendezték az első versenyeket.

A versenyek a ló ugrókészségét, képességét, ügyességét és engedelmességét, a versenyző lovas tudását teszik próbára különböző feltételek mellett. A nemzetközi előrejutáshoz a hazai versenyzőknek rendkívüli fontosságú, hogy megfelelő színvonalú, jó minőségű, nívós pályákon készülhessenek a külföldi megmérettetésekre.

Az angol nyereg részei

• Első kápa,
• Hátsó kápa,
• Markamra,
• Marvas,
• Ülőlap,
• Nyeregpárna,
• Kis nyeregszárny
• Kengyellakat,
• Kengyelszíj
• Kengyelvas,
• Talpgumi,
• Térdtámasz,
• Nagy nyeregszárny,
• Felrántószíjak,
• Heveder

Az angol stílusú lovas felszerelése

• Csizma
• Lovaglónadrág
• Lovaglópálca
• Kobak
• Chaps (cipővel, ha nincs csizma)
• Kesztyű

Díjlovagló ill. díjugrató versenyen kötelező viselet

• Kobak vagy cilinder
• Fehér nadrág
• Ing vagy blúz
• Zakó
• Nyakkendő vagy nyakkendő plasztron

A lovas felszerelése

• Csizma
• Lovaglónadrág
• Lovaglópálca
• Kobak

A legtöbb lovasboltban lovasruházat és különféle lovasfelszerelések is vannak – angol lovas illetve western lovas stílusban.

A nyereg legfontosabb része a kengyel. A kengyel három részből áll. Ezek a kengyelvas, amibe a lábunkat dugjuk, a kengyelszíj és a kengyellakat. A nyereg első része az első nyeregkápa. A leghátsó pedig a hátsó nyeregkápa. A középső „mély” rész az ülőrész.

A helyes ülés

A lovaglás megtanulásának alapja a helyes ülés elsajátítása. A lovas az első nyeregkápához közel ül. A testtartás egyenes, azaz a fej, a láb és a sarkak egy vonalban vannak egymással. A vállakat egyenesen, lazán leengedve hátul tartják, a fejet felemelve, egyenesen. A lovas a ló két füle között néz ki. A combok és a térdek belső felületükkel simulnak a ló oldalához. A lábszárak térdben kissé hajlítva, szabadon lógnak a ló oldala mellett. Csizmasegítséget úgy adhat a lovas, hogy a ló legjobban kidudorodó hasrészéhez nyomja a lábszárát. Ha a boka ellazult, gyorsabb iramban elveszítheti a kengyelt. A lábfejek úgy irányulnak kissé befelé és felfelé, hogy a sarok lesz a test legmélyebb pontja. A lábujjak érintkeznek a kengyelvassal.

A jármódok

A ló testét előremozdító erő a hátulsó végtagokból származik, míg az elülső végtagok szerepe az elmozduló test megfelelő alátámasztása. A hátulsó végtagok sokkal tömegesebbek, izmosabbak az elsőknél.

• Lépés: A ló legnyugodtabb, leglassúbb járásmódja, a lábak meghatározott sorrendben egymás után hagyják el, majd érintik újra a talajt.
• Ügetés: Olyan kétütemű mozgásforma, melynél az egymáshoz viszonyítva átlósan elhelyezkedő lábpárok egyszerre lendülnek a levegőbe, egyszerre érnek talajt.
• Vágta (Galopp): Egymást követő ugrások sorozatából álló, háromütemű járásmód. Két vágtaugrás között egy láb sem érinti a földet.

Források

• Susan McBane – Helen Douglas-Cooper: Lovak és tények (Új Ex Libris Kiadó, 1997)
• Lovasok.hu » Lóversenyzés » Lóversenyzés története

További információk

• Lovardák Magyarországon
• Lovam-Lovasok.hu: A lovas helyes ülése
• Széchényi Dénes: Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből; Pallas Ny., Bp., 1892
• Lovaglótanárok a lovaglásról; vál., bev. Ernst József, szerk. Krecz Ildikó; Szaktudás, Bp., 2003
• Nemes Júlia: Xenophón: Peri hippikés. A lovaglás művészete az ókori Athénban; Akadémiai, Bp., 2006 (Apollo könyvtár)
• Huszthy Ádám: Lovas kislexikon; Apriori International, Székesfehérvár, 2008 (Lovasmester)
• Monty Roberts: Első kézből. Egy bajnok lovak kiképzésével töltött élet tapasztalatai. Pontos irányelvek az erőszakmentes lókiképzéshez; ford. Furka Ildikó; EquinArt Kft., Bp., 2010
• Magyar Imre–Győrffy-Villám András: Idomító lovaglás. Iskolalovaglás. Spanyol lovasiskola Magyarországon. A Magyar Királyi Testőrség Lovasiskolája; Balaton-felvidéki Szabadidő Sportegyesület; 2. átdolg., bőv. kiad.; Tapolca-Diszel, 2010
• Sally Swift: A lovaglás titkai. Összpontosított lovaglás; ford. Máli Réka; Lloyd Média, Bp., 2011
• Belovaglók kézikönyve. A belovagló szakképzés tankönyve; tan. Szikszai Zoltánné, Rozmán Ferenc, Jónás Melinda; VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet, Bp., 2011
• Philippe Karl: Lókiképzés. Nézetkülönbségek; ford. Mihók Zsuzsanna; Mezőgazda, Bp., 2011 (Lovaskultúra)
• Balassa György: A ló nevelése és idomítása. Kézikönyv lókedvelők és lóbarátok számára; Pytheas, Bp., 2013
• Ló és építészet; szerk. Lázár Vilmos, Lázár Antal, Della Donna Alíz; Sztárstúdió Bt., Gödöllő, 2014
• Gillian Higgins: A ló mozgásának biomechanikája; ford. Mihók Zsuzsanna; Mezőgazda, Bp., 2014 (Lovaskultúra)
• Istenes Csilla: Lovakról. A lóval a saját nyelvén való bánásmód és a western stílusú lovaglás alapjai; 3. átdolg., bőv. kiad.; szerzői, Szentes, 2015
• Léonard Liesens: Távlovaglás. A kitartás bajnokai; Ford. Mihók Zsuzsanna; Bia-Horse, Pécs, 2016