Rejtő Sándor (gépészmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rejtő Sándor
Rejtő Sándor.JPEG
Születési név Haltenberger
Született 1853. augusztus 21.
Kassa
Elhunyt 1928. február 4. (74 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Gyermekei Rejtő Sándor
Foglalkozása gépészmérnök,
műegyetemi tanár,
akadémikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rejtő Sándor témájú médiaállományokat.

Rejtő Sándor (eredeti nevén: Haltenberger) (Kassa, 1853. augusztus 21.Budapest, 1928. február 4.)[1] Nevét 1877-ben magyarosította.[2][3] Magyar gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA tagja. Rejtő Sándor orvos apja.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Már gyermekkorában apja posztógyárában dolgozott. Oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen nyerte el 1877-ben. Ez volt az első ott kiadott gépészmérnöki oklevél. Ez után két évet külföldön töltött Magyarország kiküldötteként, a német, francia és angol textilipart tanulmányozva.

1882-ben nevezték ki a Baross Gábor által felállított Iparfelügyelőségen a legelső iparfelügyelői állások egyikére. Ebben a minőségében módjában volt megismerni az ország összes gyártelepét.

1886-ban műegyetemi magántanár, 1888-ban a Mechanikai Technológia tanszék helyettesítő tanára, 1891-ben a Mechanikai Technológia tanszék vezető tanára. 19011902-ben a Királyi József Nádor Műegyetem Gépészmérnöki Karának dékánja, 19201921-ben a Műegyetem rektora.

Részben saját tervezésű gépekkel és műszerekkel megszervezte a Mechanikai Technológiai Intézet (a sokak által ismert "Gillemot-tanszék" elődje) anyagvizsgáló laboratóriumát. Itt munkatársa volt – a később szintén világhírűvé vált – Csonka János is.

Alapítója volt a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének, megindította és szerkesztette annak közlönyét. Tudományos előadásait a külföld is honorálta. A Nemzetközi Anyagvizsgálók Egyesületének kongresszusain mindig tevékenyen részt vett. Az 1896-ban tartott kongresszuson azt az elvet mondta ki, hogy "minden feszültség helyettesíthető valamely vele összetartozó más feszültséggel". Az egyesület 1912. évi New York-i kongresszusán a tiszteletbeli elnöki tisztet töltött be. Külföldi kollégái azt méltányolták, hogy le merte írni azt, amit lát és kísérleti eredményei megegyeznek a gyári adatokkal.

1912-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1923-ban rendes tagja lett. Néhány évvel halála előtt innen kapta meg a rangos Rákosi Jenő-díjat.

1924-ben nyugdíjba ment, de haláláig dolgozott könyvei újabb kiadásain.

1927 őszén a Királyi József Nádor Műegyetem oklevele elnyerésének 50 éves jubileuma alkalmából arany diplomával tüntette ki és egyidejűleg kormánykitüntetésben is részesült.

Oktató, kutató és – mint az első iparfelügyelő – gyakorlati iparszervezői működése különösen a textilipar fejlesztése terén volt eredményes.

Előadási jegyzetei alapján született a húszas években 4 kötetes fő műve, Az elméleti mechanikai technológia alapelvei. Ennek 4. kötete a textiltechnológiát ölelte fel (1923-ban jelent meg) és ez a kötet még sok évtizedig a textilipar mérnökeinek bibliája maradt. A mű 5. kötete a malomipart tárgyalta volna, majdnem el is készült, de a szerző időközben meghalt.

A tanítványai és munkatársai alkotta Rejtő-iskola elvi irányvonala röviden: a tudományos alapon álló kutatás, gyakorlati célkitűzéssel.

Munkásságát számos elismerés övezte. Udvari tanácsos lett. A Magyar Mérnök és Építészegylet 1897-ben Hollán-díjjal, majd 1916-ban egyesületi aranyéremmel jutalmazta publikációit. Tagja volt a szabadalmi tanácsnak, majd felsőbíróságnak addig, amíg az meg nem szűnt.

Fő tudományterülete az anyagvizsgálat volt. A szerkezeti anyagok viselkedésére vonatkozó elmélete nagy érdeklődést és sok vitát váltott ki. Elsőnek mutatott rá, hogy a fémes anyagok tulajdonságai az anyagszerkezetük függvénye. Elmélyedt kutatásokat folytatott a fém-, fa-, textil-, papír- és malomipar technológiáinak területén, színvonalas előadásokat tartott a gépészmérnök hallgatóknak.

Fő műve (a több kiadást megért s részben németül is megjelent Elméleti mechanikai technológiai kézikönyve) mellett számos önálló eredményeket tartalmazó tanulmánya jelent meg a hazai és külföldi szaksajtóban.

Eredményes oktató és kutató munkássága mellett puritán, emberséges életszemlélete és hazafiassága a magyar műszaki társadalom elismert alakjává emelte.

Kezdeményezéseit külföldön is elismerték és bevezették, több eljárás és általa szerkesztett műszer a nevét viseli.

Fő művei[szerkesztés]

  • A szövetek tartósságának megállapítása (Bp., 1887);
  • A papiros tartósságának megállapítása (Bp., 1891);
  • Az elméleti mechanikai technológiák néhány alaptétele (Bp. 1896);
  • A fémek kimerülése (Magyar Mérnök és Építész Egyesület Közlönye.1910);
  • Az elméleti mechanikai technológia alapelvei… (I – IV., Bp., 1915 – 23);
I. Fémek hőkezelése
II. Fémek nyújtása és forgácsolása
III. Belső és külső erők hatása
IV. A textilipari technológia
  • Einige Prinzipien der theoretischen Mechanischen Technologie der Metalle (Berlin, 1927)

Róla elnevezett iskolák[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Magyar életrajzi lexikon. (Hozzáférés: 2016. május 2.)
  2. Rejtő Sándor sírhelye. (Hozzáférés: 2016. május 2.)
  3. Rejtő, Sándor; früher Haltenberger (1853-1928), Techniker. (Hozzáférés: 2016. május 2.)

További információk[szerkesztés]