Biró Péter (geodéta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Biró Péter
Született 1930. augusztus 8. (87 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geodéta,
egyetemi tanár
Díjak

Biró Péter (Budapest, 1930. augusztus 8.) Széchenyi-díjas magyar geodéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A geodéziai gravimetria és annak feldolgozási módszereinek neves kutatója. 1991 és 1994 között a Budapesti Műszaki Egyetem tudományos rektorhelyettese, 1994 és 1997 között rektora.

Életpályája[szerkesztés]

1948-ban érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karára, ahol 1952-ben szerzett mérnök diplomát. 1961-ben szerezte meg egyetemi doktori címét. Diplomájának megszerzése után az egyetem geodéziai tanszékének oktatója lett. Kezdeti tanársegédi munkáját követően (miután megszerezte egyetemi doktori címét) a tanszék adjunktusává, majd 1967-ben docensévé nevezték ki. Oktatói munkája közben rövid ideig (1962–1963) a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat háromszögelő mérnöke volt.

1969-ben távozott az egyetemről, amikor a Földmérési Intézet tudományos igazgatóhelyettesévé, illetve a tudományos kutatási főosztály vezetőjévé nevezték ki. 1971-ben tért vissza az egyetemre, ahol a Felsőgeodézia Tanszék vezetői tisztét vette át. 1976-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1982-ben tanszékvezetői tisztsége mellett az egyetem Geodéziai Intézete igazgatója is lett, utóbbi pozícióját 1992-ig töltötte be. Előtte 1991-ben már az egyetem tudományos rektorhelyettesévé választották. Három évvel később a Budapesti Műszaki Egyetem rektora lett. 1994 és 1995 között a Magyar Rektori Konferencia elnöke volt. Rektori tisztségét 1997-ig viselte (tanszékvezetői tisztségéből 1995-ben távozott). Ezt követően az egyetem habilitációs bizottságának és doktori tanácsának elnöke lett. 2000-ben emeritálták.

1965-ben védte meg a földtudományok kandidátusi, 1974-ben akadémiai doktori értekezését. 1981-ben az MTA Geodéziai Bizottságának elnöke lett. A bizottságot kilenc éven keresztül vezette. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjává választották. Szintén 1990-ben választották az MTA Földtudományi Osztályának elnökhelyettesévé, majd 1996-ban az MTA elnökségi tagjává (az MTA vezetésének 1999-ig volt tagja). 1994 és 1997 között a Magyar Akkreditációs Bizottság alelnökeként is dolgozott. Ezenkívül a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága tagja is volt. 1987-ben a Bajor Tudományos Akadémia Német Geodéziai Bizottsága levelező tagjává választotta. 1990-ben a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió magyar nemzeti bizottságának elnöke és a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság társelnöke lett. Előbbi tisztségét 1994-ig, utóbbit pedig 1999-ig töltötte be.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a geodéziai gravimetria és annak feldolgozási módszerei. Jelentősek a geodézia, geodinamika, kozmikus geodézia és gravimetria egyes elméleti és gyakorlati kérdéseiben, a nehézségi erőtér szerkezetének és időbeli változásainak a helymeghatározó mérési eredményeinek együttes feldolgozási módszereiben és a nehézségi erőtér matematikai leírása és geodéziai vonatkoztatásában elért eredményei.

Közel kilencven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Ebből számos geodéziai tárgyú könyv szerzője vagy szerkesztője. Munkáit magyar, angol és német nyelven adja közre.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A geodézia korszerű irányai (Homoródi Lajossal, 1966)
  • A Föld alakja újabb kutatások tükrében (1970)
  • Geodynamic Aspects of Repeated Geodetic Levelling and Gravity Observations (1981)
  • Time Variation of Height and Gravity (1983)
  • Felsőgeodézia (1985)
  • A nehézségi erőtér időbeli változásának geodéziai hatása (1988)
  • What is Grativy on Fact? Gravity, Gradiometry and Gravimetry (társszerző, 1990)
  • On the Representation of the Earth’s Gravity Field (1993)
  • Kozmikus geodéziai alapfogalmaink újragondolása (2002)
  • Kozmikus geodézia I. (elektronikus jegyzet, 2003)

Források[szerkesztés]