Schimanek Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Schimanek Emil
Született 1872. november 23.
Budapest
Elhunyt 1955. szeptember 1. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása gépészmérnök,
egyetemi tanár
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Schimanek Emil (Budapest, 1872. november 23. – Budapest, 1955. szeptember 1.) Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés]

A római katolikus vallású gyerek a budapesti belvárosi főreáliskolában végezte el középiskolai tanulmányait, majd a Műegyetem hallgatója lett.

A Műegyetem elvégzése után ösztöndíjjal fél évet Berlinben töltött. Hazatérte után repetitor volt a Műegyetem matematikai és a mechanikai tanszékén.

Rövid idő múlva a Magyar Fegyver és Gépgyár, utána a Ganz és Társa Danubius Művek mérnöke lett, később a Ganz főmérnöke.

Műegyetemi tanári kinevezése 1900-ban volt, az egyetem gépészmérnöki szakosztályának tanára, két évvel később pedig a gépszerkezettani tanszék tanára lett. 1923-ban lett az egyetem rektora, melyet két évig töltött be.

Először a Ganz gyárnak, aztán több kisebb vállalatnak volt szaktanácsadója.

A bánhidai erőmű tervező és kivitelező ellenőrző bizottság vezetője volt, majd ugyanennek az erőműnek az üzemeltetői bizottságának elnöke.

Sok városi és magánipari erőművet tervezett meg.

Tudományos munkássága a hőerőgépekre, emelőgépekre és a hűtőgépek területére terjedt ki.

1952-ben a műszaki tudományok doktora lett

Ő alapította a Széchenyi István Társaságot a kutató és tervező munka támogatására, alapítása óta főtitkára volt.

A budapesti egyetemek képviseletében egy évig tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának.

Alapítása óta elnöke volt az Országos Automobil Szakértői Bizottságnak, a bizottság megszűnése után pedig az Országos Közlekedésrendészeti Bizottságnak, valamint alelnöke volt a Királyi Automobil Klubnak is. A Honvédelmi Minisztérium is foglalkoztatta, az első magyar tank kísérleti gyártásának ellenőrzésével bízták meg.

Számos találmánya közül a legismertebb a nevét viselő dízelmotor és karburátor. Jelentős szerepe volt a dízelmotor-gyártás beindításában. Nevéhez fűződik az első magyar benzines kismotor sorozatgyártása is, valamint az oldható dörzskapcsoló megtervezése, a gázturbina megalkotása.

Egyik alapítója volt 1925-ben a BME épületében kiépült szakrendelői hálózatnak, mely a hallgatók és a dolgozók ingyenes gyógyellátását biztosította.

Kitüntetései[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A gázmotorok munkabírásának növelése. (1912)
  • Esse Karburátor
  • A hűtés technikai és gazdasági problémái (1941)
  • A hőerőgépek üzemtana (1948)
  • Gőzkazánok, gőzgépek és gőzturbinák (1950)
  • Energiaátalakulás hőerőgépekben (1954)
  • Bánki Donát tudományos munkássága és alkotásai (1954)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és elődintézményeinek rektorai
Királyi József Műegyetem

Stoczek József (1871–1872)  •  Conlegner Károly (1872–1873)  •  Nendtvich Károly (1873–1874)  •  Vész János Ármin (1874–1875)  •  Stoczek József (1875–1879)  •  id. Szily Kálmán (1879–1884)  •  Kriesch János (1884–1886)  •  Lipthay Sándor (1886–1889)  •  Klimm Mihály (1889–1891)  •  Kőnig Gyula (1891–1894)  •  id. Entz Géza (1894–1896)  •  Wartha Vince (1896–1898)  •  Lipthay Sándor (1898–1900)  •  Ilosvay Lajos (1900–1903)  •  Hauszmann Alajos (1903–1905)  •  K. Jónás Ödön (1905–1907)  •  Wartha Vince (1907–1910)  •  K. Jónás Ödön (1910–1911)  •  Rados Gusztáv (1911–1914)  •  Kovács S. Aladár (1914–1916)  •  Kürschák József (1916–1918)  •  Czakó Adolf (1918–1920)  •  Rejtő Sándor (1920–1921)  •  Zelovich Kornél (1921–1923)  •  Schimanek Emil (1923–1925)  •  Szarvasy Imre (1925–1927)  •  ifj. Szily Kálmán (1927–1930)  •  Hültl Dezső (1930–1932)  •  Söpkéz Sándor (1932–1933)  •  Herrmann Miksa (1933–1934)

Magyar Királyi József Nádor
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Rohringer Sándor (1934–1935)  •  Czettler Jenő (1935–1936)  •  Szabó Gusztáv (1936–1937)  •  Teleki Pál (1937–1938)  •  Wälder Gyula (1938–1939)  •  Zimmermann Ágoston (1939–1940)  •  Vendl Aladár (1940–1941)  •  Imre Sándor (1941–1942)  •  Mihailich Győző (1942–1943)  •  Doby Géza (1943–1944)  •  Misángyi Vilmos (1944–1945)  •  Verebélÿ László (1945)  •  Heller Farkas (1945–1946)  •  Csűrös Zoltán (1946–1949)

Budapesti Műszaki Egyetem

Mihailich Győző (1949–1950)  •  Vörös Imre (1950–1954)  •  Gillemot László (1954–1957)  •  Benedikt Ottó (1957–1958)  •  Csűrös Zoltán (1958–1961)  •  Gruber József (1961–1964)  •  Csáki Frigyes (1964–1969)  •  Perényi Imre (1969–1975)  •  Meisel János (1975–1981)  •  Polinszky Károly (1981–1987)  •  Fodor Lajos (1987–1990)  •  Michelberger Pál (1990–1994)  •  Biró Péter (1994–1997)  •  Detrekői Ákos (1997–2000)

Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem
(a műegyetem önállósodott építőmérnöki kara)

Kardos György (1952–1953)  •  Rados Kornél (1953–1954)  •  Cholnoky Tibor (1954–1957)  •  Rados Kornél (1957–1960)  •  Perényi Imre (1960–1964)  •  Hazay István (1964–1967)

Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem

Detrekői Ákos (2000–2004)  •  Molnár Károly (2004–2008)  •  Péceli Gábor (2008–2015)  •  Józsa János (2015–2021)  •  Czigány Tibor (2021–)

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Schimanek_Emil&oldid=20975453”