Schimanek Emil

	Schimanek Emil
Született	1872. november 23.; Pest
Elhunyt	1955. szeptember 1. (82 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	gépészmérnök; egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Kitüntetései	Corvin-koszorú (1942); Kossuth-díj (1948);
Sírhelye	Farkasréti temető (60-3-195. fülke)
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Schimanek Emil (Budapest, 1872. november 23. – Budapest, 1955. szeptember 1.) Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár. A műszaki tudományok doktora (1952).

Életpályája

A római katolikus vallású gyerek a budapesti belvárosi főreáliskolában végezte el középiskolai tanulmányait, majd a Műegyetem hallgatója lett. A Műegyetem elvégzése után ösztöndíjjal fél évet Berlinben töltött. Hazatérte után repetitor volt a Műegyetem matematikai és a mechanikai tanszékén. Rövid idő múlva a Magyar Fegyver és Gépgyár, utána a Ganz és Társa Danubius Művek mérnöke lett, később a Ganz főmérnöke volt. Műegyetemi tanári kinevezése 1900-ban volt, az egyetem gépészmérnöki szakosztályának tanára, két évvel később pedig a gépszerkezettani tanszék tanára lett. 1923-ban lett az egyetem rektora, melyet két évig töltött be. Egyik alapítója volt 1925-ben a BME épületében kiépült szakrendelői hálózatnak, mely a hallgatók és a dolgozók ingyenes gyógyellátását biztosította.

Munkássága

Először a Ganz gyárnak, aztán több kisebb vállalatnak volt szaktanácsadója. A bánhidai erőmű tervező és kivitelező ellenőrző bizottság vezetője volt, majd ugyanennek az erőműnek az üzemeltetői bizottságának elnöke. Sok városi és magánipari erőművet tervezett meg. Tudományos munkássága a hőerőgépekre, emelőgépekre és a hűtőgépek területére terjedt ki. Ő alapította a Széchenyi István Társaságot a kutató és tervező munka támogatására, alapítása óta főtitkára volt. A budapesti egyetemek képviseletében egy évig tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának. Alapításától elnöke volt az Országos Automobil Szakértői Bizottságnak, a bizottság megszűnése után pedig az Országos Közlekedésrendészeti Bizottságnak, valamint alelnöke volt a Királyi Automobil Klubnak is. A Honvédelmi Minisztérium is foglalkoztatta, az első magyar tank kísérleti gyártásának ellenőrzésével bízták meg. Számos találmánya közül a legismertebb a nevét viselő dízelmotor és karburátor. Jelentős szerepe volt a dízelmotor-gyártás beindításában. Nevéhez fűződik az első magyar benzines kismotor sorozatgyártása is, valamint az oldható dörzskapcsoló megtervezése, a gázturbina megalkotása.

Főbb művei

A gázmotorok munkabírásának növelése (1912)
Esse Karburátor
A hűtés technikai és gazdasági problémái (1941)
A hőerőgépek üzemtana (1948)
Gőzkazánok, gőzgépek és gőzturbinák (1950)
Energiaátalakulás hőerőgépekben (1954)
Bánki Donát tudományos munkássága és alkotásai (1954)

Kitüntetései

Corvin-koszorú (1942)
Kossuth-díj (1948)

Jegyzetek

↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2022. szeptember 21.)
↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

Források

Schimanek Emil - Tudósnaptár
Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
A fényképe

[00a4769ab26d5121a1cf774f2d961838f63d172c-1] PIM-névtér. (Hozzáférés: 2022. szeptember 21.)

[c6fb84204c7d83335d5ca324d78b36da533be34a-2] https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html

[4a6ffa48b866b0d8907b21f15c919cf2e729a371-3] https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

[1]

[2]

[3]

Schimanek Emil
Született	1872. november 23. Pest^[1]
Elhunyt	1955. szeptember 1. (82 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	gépészmérnök egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Kitüntetései	Corvin-koszorú (1942) Kossuth-díj (1948)
Sírhelye	Farkasréti temető (60-3-195. fülke)^[2]^[3]
Sablon Wikidata Segítség

Sablon:Műegyetemi rektorok m v sz A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és elődintézményeinek rektorai
Királyi József Műegyetem	Stoczek József (1871–1872) Conlegner Károly (1872–1873) Nendtvich Károly (1873–1874) Vész János Ármin (1874–1875) Stoczek József (1875–1879) id. Szily Kálmán (1879–1884) Kriesch János (1884–1886) Lipthay Sándor (1886–1889) Klimm Mihály (1889–1891) Kőnig Gyula (1891–1894) id. Entz Géza (1894–1896) Wartha Vince (1896–1898) Lipthay Sándor (1898–1900) Ilosvay Lajos (1900–1903) Hauszmann Alajos (1903–1905) K. Jónás Ödön (1905–1907) Wartha Vince (1907–1910) K. Jónás Ödön (1910–1911) Rados Gusztáv (1911–1914) Kovács S. Aladár (1914–1916) Kürschák József (1916–1918) Czakó Adolf (1918–1920) Rejtő Sándor (1920–1921) Zelovich Kornél (1921–1923) Schimanek Emil (1923–1925) Szarvasy Imre (1925–1927) ifj. Szily Kálmán (1927–1930) Hültl Dezső (1930–1932) Söpkéz Sándor (1932–1933) Herrmann Miksa (1933–1934)
Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem	Rohringer Sándor (1934–1935) Czettler Jenő (1935–1936) Szabó Gusztáv (1936–1937) Teleki Pál (1937–1938) Wälder Gyula (1938–1939) Zimmermann Ágoston (1939–1940) Vendl Aladár (1940–1941) Imre Sándor (1941–1942) Mihailich Győző (1942–1943) Doby Géza (1943–1944) Misángyi Vilmos (1944–1945) Verebélÿ László (1945) Heller Farkas (1945–1946) Csűrös Zoltán (1946–1949)
Budapesti Műszaki Egyetem	Mihailich Győző (1949–1950) Vörös Imre (1950–1954) Gillemot László (1954–1957) Benedikt Ottó (1957–1958) Csűrös Zoltán (1958–1961) Gruber József (1961–1964) Csáki Frigyes (1964–1969) Perényi Imre (1969–1975) Meisel János (1975–1981) Polinszky Károly (1981–1987) Fodor Lajos (1987–1990) Michelberger Pál (1990–1994) Biró Péter (1994–1997) Detrekői Ákos (1997–2000)
Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (a műegyetem önállósodott építőmérnöki kara)	Kardos György (1952–1953) Rados Kornél (1953–1954) Cholnoky Tibor (1954–1957) Rados Kornél (1957–1960) Perényi Imre (1960–1964) Hazay István (1964–1967)
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem	Detrekői Ákos (2000–2004) Molnár Károly (2004–2008) Péceli Gábor (2008–2015) Józsa János (2015–2021) Czigány Tibor (2021–)