Schimanek Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Schimanek Emil
Született 1872. november 23.
Budapest
Elhunyt 1955. szeptember 1. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása gépészmérnök,
egyetemi tanár
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Schimanek Emil (Budapest, 1872. november 23.Budapest, 1955. szeptember 1.) Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés]

A római katolikus vallású gyerek a budapesti belvárosi főreáliskolában végezte el középiskolai tanulmányait, majd a Műegyetem hallgatója lett.

A Műegyetem elvégzése után ösztöndíjjal fél évet Berlinben töltött. Hazatérte után repetitor volt a Műegyetem matematikai és a mechanikai tanszékén.

Rövid idő múlva a Magyar Fegyver és Gépgyár, utána a Ganz és Társa Danubius Művek mérnöke lett, később a Ganz főmérnöke.

Műegyetemi tanári kinevezése 1900-ban volt, az egyetem gépészmérnöki szakosztályának tanára, két évvel később pedig a gépszerkezettani tanszék tanára lett. 1923-ban lett az egyetem rektora, melyet két évig töltött be.

Először a Ganz gyárnak, aztán több kisebb vállalatnak volt szaktanácsadója.

A bánhidai erőmű tervező és kivitelező ellenőrző bizottság vezetője volt, majd ugyanennek az erőműnek az üzemeltetői bizottságának elnöke.

Sok városi és magánipari erőművet tervezett meg.

Tudományos munkássága a hőerőgépekre, emelőgépekre és a hűtőgépek területére terjedt ki.

1952-ben a műszaki tudományok doktora lett

Ő alapította a Széchenyi István Társaságot a kutató és tervező munka támogatására, alapítása óta főtitkára volt.

A budapesti egyetemek képviseletében egy évig tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának.

Alapítása óta elnöke volt az Országos Automobil Szakértői Bizottságnak, a bizottság megszűnése után pedig az Országos Közlekedésrendészeti Bizottságnak, valamint alelnöke volt a Királyi Automobil Klubnak is. A Honvédelmi Minisztérium is foglalkoztatta, az első magyar tank kísérleti gyártásának ellenőrzésével bízták meg.

Számos találmánya közül a legismertebb a nevét viselő dízelmotor és karburátor. Jelentős szerepe volt a dízelmotor-gyártás beindításában. Nevéhez fűződik az első magyar benzines kismotor sorozatgyártása is, valamint az oldható dörzskapcsoló megtervezése, a gázturbina megalkotása.

Egyik alapítója volt 1925-ben a BME épületében kiépült szakrendelői hálózatnak, mely a hallgatók és a dolgozók ingyenes gyógyellátását biztosította.

Kitüntetései[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A gázmotorok munkabírásának növelése. (1912)
  • Esse Karburátor
  • A hűtés technikai és gazdasági problémái (1941)
  • A hőerőgépek üzemtana (1948)
  • Gőzkazánok, gőzgépek és gőzturbinák (1950)
  • Energiaátalakulás hőerőgépekben (1954)
  • Bánki Donát tudományos munkássága és alkotásai (1954)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]