Schimanek Emil
Schimanek Emil | |
Született |
1872. november 23. Budapest |
Elhunyt |
1955. szeptember 1. (82 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
gépészmérnök, egyetemi tanár |
Kitüntetései |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Schimanek Emil (Budapest, 1872. november 23. – Budapest, 1955. szeptember 1.) Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár.
Élete[szerkesztés]
A római katolikus vallású gyerek a budapesti belvárosi főreáliskolában végezte el középiskolai tanulmányait, majd a Műegyetem hallgatója lett.
A Műegyetem elvégzése után ösztöndíjjal fél évet Berlinben töltött. Hazatérte után repetitor volt a Műegyetem matematikai és a mechanikai tanszékén.
Rövid idő múlva a Magyar Fegyver és Gépgyár, utána a Ganz és Társa Danubius Művek mérnöke lett, később a Ganz főmérnöke.
Műegyetemi tanári kinevezése 1900-ban volt, az egyetem gépészmérnöki szakosztályának tanára, két évvel később pedig a gépszerkezettani tanszék tanára lett. 1923-ban lett az egyetem rektora, melyet két évig töltött be.
Először a Ganz gyárnak, aztán több kisebb vállalatnak volt szaktanácsadója.
A bánhidai erőmű tervező és kivitelező ellenőrző bizottság vezetője volt, majd ugyanennek az erőműnek az üzemeltetői bizottságának elnöke.
Sok városi és magánipari erőművet tervezett meg.
Tudományos munkássága a hőerőgépekre, emelőgépekre és a hűtőgépek területére terjedt ki.
1952-ben a műszaki tudományok doktora lett
Ő alapította a Széchenyi István Társaságot a kutató és tervező munka támogatására, alapítása óta főtitkára volt.
A budapesti egyetemek képviseletében egy évig tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának.
Alapítása óta elnöke volt az Országos Automobil Szakértői Bizottságnak, a bizottság megszűnése után pedig az Országos Közlekedésrendészeti Bizottságnak, valamint alelnöke volt a Királyi Automobil Klubnak is. A Honvédelmi Minisztérium is foglalkoztatta, az első magyar tank kísérleti gyártásának ellenőrzésével bízták meg.
Számos találmánya közül a legismertebb a nevét viselő dízelmotor és karburátor. Jelentős szerepe volt a dízelmotor-gyártás beindításában. Nevéhez fűződik az első magyar benzines kismotor sorozatgyártása is, valamint az oldható dörzskapcsoló megtervezése, a gázturbina megalkotása.
Egyik alapítója volt 1925-ben a BME épületében kiépült szakrendelői hálózatnak, mely a hallgatók és a dolgozók ingyenes gyógyellátását biztosította.
Kitüntetései[szerkesztés]
Főbb művei[szerkesztés]
- A gázmotorok munkabírásának növelése. (1912)
- Esse Karburátor
- A hűtés technikai és gazdasági problémái (1941)
- A hőerőgépek üzemtana (1948)
- Gőzkazánok, gőzgépek és gőzturbinák (1950)
- Energiaátalakulás hőerőgépekben (1954)
- Bánki Donát tudományos munkássága és alkotásai (1954)
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
|