Szarvasy Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szarvasy Imre
Életrajzi adatok
Született 1872. január 5.
Pest
Elhunyt 1942. május 15. (70 évesen)
Balatonfüred
Ismeretes mint vegyészmérnök, fizikokémikus
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Királyi József Műegyetemen
Pályafutása
Szakterület kémia
Kutatási terület fizikokémia, elektrokémia
Tudományos fokozat bölcsészdoktor (1896)
Munkahelyek
József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest ny. rk. egyetemi tanár (1902–05),
ny. r. egyetemi tanár (1905–42)
Akadémiai tagság levelező tag (1910), rendes tag (1922)

Szarvasy Imre (Pest, 1872. január 5.Balatonfüred, 1942. május 15.) vegyészmérnök, fizikokémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyarországi elektrokémiai kutatások iskolateremtő alakja, közel négy évtizeden keresztül volt e tudományszak első egyetemi tanára Magyarországon.

Életútja[szerkesztés]

A budapesti Királyi József Műegyetemet vegyészmérnöki oklevéllel végezte el 1894-ben, amelyet 1896-ban a Budapesti Tudományegyetemen megszerzett bölcsészdoktori oklevéllel egészített ki. 1894-től 1897-ig a műegyetem kémiai technológiai, majd általános és elméleti kémiai tanszékén oktatott tanársegédként. 1897 és 1899 között előbb a Berlini Műszaki Főiskolán, majd a londoni Royal Institution Davy–Faraday Kutatólaboratóriumban végzett elektrokémiai kutatásokat. Hazatérését követően, 1899-től adjunktusi címmel folytatta az oktatómunkát a műegyetem általános kémiai tanszékén. 1900-ban az elektrokémia magántanárává habilitált, 1902 után már címzetes nyilvános rendkívüli, 1905-től haláláig pedig nyilvános rendes tanári címmel vezette az általa alapított elektrokémiai tanszéket. Egyidejűleg 1914-től 1917-ig az egyetemes és vegyészmérnöki kar dékáni, 1925-től 1927-ig pedig a műegyetem rektori tisztét töltötte be.

Oktatói pályájával párhuzamosan 1912-től 1920-ig a Szabadalmi Tanács, majd 1920-tól 1927-ig a Szabadalmi Felsőbíróság ülnökeként tevékenykedett. 1927-től 1932-ig a felsőház tagja volt.

Munkássága[szerkesztés]

Tudományos pályája során főként a kémiai technológia fizikai vonatkozásaival foglalkozott, elsősorban az elektrokémia területén alkotott maradandót. Behatóan tanulmányozta a váltakozó árammal táplált elektrolitban végbemenő szerves és szervetlen kémiai reakciókat, az elektrotermikus folyamatokat, s úttörő módon az elektromosságnak a növények egyedfejlődésére gyakorolt hatását. Leírta az indulinszínezékek elektrolízis útján való előállításának módszerét, eljárásokat dolgozott ki alumíniumsók vizes oldatából alumínium-hidroxidok, valamint metánból oxidáció útján metilalkohol kinyerésére. Mindemellett többek között foglalkozott az arzén- és szénvegyületek analitikájával, a fémek fényérzékenységével, valamint gázreakció-kinetikával. Kutatási eredményeivel hozzájárult az erdélyi földgáz vegyipari alkalmazásához (klórozás, termikus bontás), valamint bauxitfeldolgozó eljárásokhoz.

A Magyar Chemiai Folyóirat szerkesztőségi tagja volt.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1922-ben rendes tagjává választották. 1909 és 1929 között a Királyi Magyar Természettudományi Társulat választmányi tagja és kémiai szakosztályának tagja, 1916-tól a Szent István Akadémia rendes tagja volt.

Főbb műve[szerkesztés]

Források[szerkesztés]