Mihailich Győző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mihailich Győző
Mikhailovich Győző.jpg
Született 1877. október 14.
Rékas
Elhunyt 1966. március 18. (88 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása műépítész, műegyetemi tanár
Kitüntetései Kossuth-díj (1948)

Mihailich Győző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihailich Győző témájú médiaállományokat.
Liget-úti híd, Temesvár, épült 1910 Mihailich Győző tervei alapján
Újpesti víztorony a korai magyar vas- és vasbeton-építészet kimagasló alkotása, épült 1912 Mihailich Győző tervei alapján

Mihailich Győző (Rékas, 1877. október 14.Budapest, 1966. március 18.) hídépítő mérnök.

Életútja[szerkesztés]

Temesrékason született, Temesvártól húsz kilométernyire.

Tanulmányait Kecskeméten végezte, majd 1899-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építőmérnöki oklevelet. A grafosztatika úttörője, Kherndl Antal (1842-1919) professzor tanítványa, tanársegédje, majd adjunktus. 1906-tól magántanári képesítést nyert és a vasbetonszerkezetek c. tárgy meghívott előadója lett. 1916-ban rendkívüli tanári címet kap, majd 1920-ban kinevezik az újonnan alapított II. sz. Hídépítéstani tanszék nyilvános rendes tanárává. Ugyanebben az évben lesz a tanszék vezetője, e funkciót 37 éven át meg is tartja. 1931. óta a hídépítéstani tanszék mellett működő Beton- és Vasbetonépítési Laboratóriumot is vezette.

A Mérnök Továbbképző Intézet 1939. július 26-án Buday László, Pattantyús Á. Géza és Mihailich Győző professzorok kezdeményezésére jött létre mint Európa első mérnöktovábbképző intézete. Mihailich volt az intézet első igazgatója.

1948-ban a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteletbeli műszaki doktora, majd 1954-ben a Drezdai Műszaki Egyetemen kapott tiszteletbeli doktor címet. A Magyar Tudományos Akadémiának 1933. óta levelező, majd 1949-től rendes tagja. Az újjászervezett MTA (1950) Műszaki Tudományok Osztályának első vezetője, az ezen belül alakult Építéstudományi Bizottságnak szervezője és az 1957. évi nyugalomba vonulásáig első elnöke.

A BME Építészeti Karának dékánja, az egyetemnek pedig két ízben rektora (1942-43 és 1949-50).

Mihailich majdnem hatvan évet töltött a nevelés, kutatás, tervezés szolgálatában. Nevéhez fűződik a magyar vasbetonépítés elméleti és gyakorlati megalapozása, fejlesztése. Mihailich mint a vasbeton-szerkezettan tanára különösen sokat tett a vasbeton szerkezetek elterjesztése terén. 19061914 között Magyarországon 16 különböző, harminc méternél nagyobb támaszközű vasbeton gerendahíd épült. Az 1908-ban átadott temesvári, Liget úti híd 38,4 méteres középső támaszközével a kor legnagyobb vasbeton gerendahídja volt, mely az 1910-es párizsi világkiállításon dicsérő oklevelet nyert.

Hitte és vallotta, hogy az egyetemi oktatónak nem szabad elszakadnia az ipari élettől. Elméleti és gyakorlati munkájának eredményeit a hazai és külföldi szaksajtóban számos tanulmányban ismertette. Fő elméleti művei a több kiadást megért Vasbetonszerkezetek (1922) - mely tankönyv a diákok és kézikönyv a már mérnökök számára - és a XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története (1960)

Ő tervezte a szolnoki Tisza-hidat (1910-11), a Sebes-Körös berekböszörményi hídját (1910-11) és a tamáshidai Fekete-Körös hidat (1911-12). Mihailich erősítési és szélesítési tervei alapján építették újjá 1935 és 1937 között a budapesti Margit-hidat. Folly Róberttel közösen tervezte a polgári hidat (1938-41; 1947-48) és a szegedi hidat a Tiszán (1948). Díjazottak voltak az óbudai és lágymányosi Duna-hidak építésére készített tervei. Szakértőként tevékenyen vett részt a felrobbantott budapesti hidak újjáépítésében.

Tervezett még 35.000 tonnás gabonatárházat Csepelen (1927-29), autóbuszgarázs csarnokot Zuglón, Szabó József út (1929-30), víztornyot Újpesten.

1916-tól kezdve négy évtizeden át tanácsadóként, illetve szakértőként szerepelt minden nevezetesebb híd és csarnokszerkezet megvalósításában. Munkásságáért több állami kitüntetésben részesült.

Munkássága[szerkesztés]

Építészeti tevékenysége[szerkesztés]

Temesvár[szerkesztés]

  • Liget-úti híd

Szolnok[szerkesztés]

Csepel[szerkesztés]

  • Gabonaház

Újpest[szerkesztés]

  • Víztorony

Publikációk[szerkesztés]

  • Vasbetonszerkezetek (Budapest, 1922)
  • XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története (Budapest, 1960)
  • A vasbetonépítés kezdete és első létesítményei Magyarországon (Haviár Győzővel, Budapest, 1966).

Életpálya[szerkesztés]

  • 1920 II. sz. Hídépítéstani tanszék vezetője
  • 1931 Beton- és Vasbetonépítési Laboratórium vezetője
  • 1941 Mérnök Továbbképző Intézet alapító igazgatója
  • 1948 Kossuth-díj
  • 1950 Magyar Tudományos Akadémia - Műszaki Tudományok Osztályának első vezetője
  • Építéstudományi Bizottságnak szervezője s nyugalomba vonulásáig (1957) elnöke volt.
  • BME rektora és az Építészeti Karának dékánja

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Jancsó Árpád: A temesvári Bega-hidak krónikája, Magyar Útügyi Társ. és Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság kiadó, Budapest, Temesvár, 1999, ISBN 963-039-235-6