Sinkó László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sinkó László
Az MTV „Lehetetlen” c. műsorában (1995)
Az MTV „Lehetetlen” c. műsorában (1995)
Életrajzi adatok
Születési név Sinkovits László
Született 1940. március 18.
Budapest
Elhunyt 2015. július 31. (75 évesen)
Budapest
Pályafutása
Aktív évek 19592014
Híres szerepei Übü papa
Alfred Jarry: Übü király
Díjai
Kossuth-díj 1995
Jászai Mari-díj 1974
Kiváló művész 1987
Érdemes művész 1982
További díjak A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2014)

Sinkó László az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Sinkó László (Budapest, 1940. március 18.Budapest, 2015. július 31.[1][2]) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, szinkronszínész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész öccse.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1962-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1966-ig a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, majd 19661982 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1982-ben a budapesti Katona József Színház alapító tagja. Tizenkét szezont töltött ott. 1994 és 1998 között az Új Színház színésze, 19982003 között szabadúszó; 2003-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja volt.

Hosszú ideig volt Anthony Hopkins állandó magyar szinkronhangja. Többször szólaltatta meg Jack Nicholsont, Gene Hackmant és Leslie Nielsent, valamint a Macskafogóban Nick Grabowskit is.

Két alkalommal rendezőként – Halleluja (1995); Nyugállomány előtt (2001) – is bemutatkozott.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2015. július közepén feleségével ötvenedik házassági évfordulójukat készült ünnepelni. Pont az évforduló napján elesett és eltört a bordája. Légmellet kapott, s a Honvéd Kórházba került, ahol tíz napi ápolás után, július 31-én, pénteken háromnegyed ötkor, tüdőembóliában elhunyt.[3] Az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti a művészt.[4] A Duna TV a Mestersége színész című portrésorozat róla szóló epizódjával emlékezett rá halála másnapján, az M3 pedig az Übü király színházi felvételét adta le. A Klubrádió augusztus 20-án megismételte a róla készített portréműsort, amely első ízben akkor hangzott el, amikor 2014-ben a Halhatalanok Társulatának örökös tagjává választották.

2015. augusztus 12-én szűk családi, baráti körben temették el a budakalászi temetőben.[5]

Szerepeiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színész:135; rendező: 2. Ugyanitt száztíz fényképen is szerepel.[6]

  • Shakespeare: Rómeó és Júlia (Tybalt)[7]
  • Csehov:
    • Sirály (Trigorin)
    • Három nővér (Versinyin; Csebutikin)[8]
    • A manó (Vojnyickij)
  • Molière: A fösvény (Valér); (Anselme)
  • Hubay Miklós-Sablon:Károlyi Mihály: Én vagyok Ravelszki (címszerep)*[9]
  • Móricz Zsigmond: Úri muri (Szakhmáry Zoltán)*
  • Bulgakov: Iván, a rettentő (Feltaláló)
  • Grillparzer: Medea (Jázon)
  • Oidipusz (Seneca)
  • Deveseri: Odüsszeusz szerelmei (Odüsszeusz)
  • Sütő: Káin és Ábel (Ábel)
  • Károlyi-Hubay: Én vagyok Ravelszki (Ravelszki)
  • Móricz: Úri muri (Szakhmáry Zoltán)
  • Füst M.: Boldogtalanok (Huber Vilmos)
  • Jarry: Übü király (Übü papa)
  • Kleist: Amphitryon (Sosias)
  • Wedekind: Lulu (Dr. Schön)
  • Velle: Inclán: Lárifári hadnagy felszarvazása (Mateo Cardona)
  • Bernhard: A színházcsináló (Bruscon)
  • Bulgakov: Menekülés (Afrikán)
  • Spiró György: Az imposztor (Kazynski)
  • Szophoklész: Oidipusz király (Teiresziasz)
  • Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból (Polgármester)
  • Tábori György: Mein Kampf (Herzl)
  • Caragiale: Zűrzavaros éjszaka (Nae Ipingescu)[10]

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eszpresszóban (1959)
  • Fügefalevél (1966) – Csiki B. István
  • Princ, a katona (1966) (TV-sorozat) – Vecsernyés
  • Változó felhőzet (1966)
  • A nagybácsi álma (1967) (TV film)
  • Az élő Antigoné (1968) (TV film)
  • Őrjárat az égen (1969) (TV-sorozat) - Kunfai
  • Egy óra múlva itt vagyok… (1971) (TV-sorozat) – Hárs doktor
  • A Danaida (1971) (TV film) – Simkó
  • Dorottya (1973) (TV film)
  • Gullivér a törpék országában (1974) (TV film) – Gulliver
  • Uraim, beszéljenek! (1974) (TV film) – Puskás Ferenc
  • Vivát, Benyovszky! (1975) (TV-sorozat) - Narrátor
  • Tűzgömbök (1975) – Ambrus apja
  • Ereszd el a szakállamat! (1975) – vezérfőnök
  • Császárlátogatás (1977) (TV film)
  • A néma dosszié (1977) – Nemes ügyvéd
  • Gabi (1977) (TV film)
  • Mire lehullnak a levelek… (1978) (TV film)
  • A király meztelen (1978) (TV film)
  • Január (1978) (TV film)
  • Gulliver az óriások országában (1980) (TV film) – Gulliver
  • Megtörtént bűnügyek (1980) (TV-sorozat) - Schréter Pál
  • A csodálatos jávorfák (1981)
  • A mi ügyünk avagy az utolsó hazai maffia hiteles története (1981) (TV film)
  • Elveszett illúziók (1982) – Finta
  • A tenger (1982) (TV-sorozat) – Dr. Battonya
  • Gyertek el a névnapomra (1983) – külkeres
  • Szellemidézés (1984) (TV film) – Donáti
  • Caligula helytartója (1984) (TV film)
  • Boldogtalanok (1984) (TV film)
  • Valaki figyel (1984) – Gondi Géza

Szinkronmunkái magyar filmekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Narrátora és résztvevője a Magyarországot bemutató alábbi vándorlásoknak:

Szinkronmunkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangja összefonódott Anthony Hopkins filmes jelenlétével. Hopkins 1975-ös Az élet dicsérete c. filmjétől kezdve egészen a Nagy Sándor, a hódító-ig mintegy 17 filmben szinkronizálta a brit színészt, köztük olyan alkotásokban, mint A bárányok hallgatnak, a Szenvedélyek viharában, a Nixon, a Titus, az Atlantisz gyermekei, vagy a Hannibal.

Hangjátékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csehov: Sirály (1997) .... Dorn doktor

Cd-k és hangoskönyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gerald Durrell: A feltalálók - Történetek "emberi" állatokról
  • Jókai Mór: Bosszú a túlvilágon - Fantasztikus történetek
  • Edgar Allan Poe: A kút és az inga
  • Márai Sándor: Füves könyv
  • Mikszáth Kálmán: Új ember - régi ember

Díjak és kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, felesége, Tóth Gabriella magyar-történelem szakos tanár. [11] Gyermekei Andrea (1967) és Máté. Andrea a magyar ritmikus gimnasztika sport legsikeresebb versenyzője volt, két szeren, buzogánnyal és karikával 1987-ben világbajnoki ötödik helyezett, míg a szöuli olimpián összetettben hatodik, pontszerző helyezést ért el.[12]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sinkó László családfája
Sinkó László
(Budapest, 1940. márc. 18.–
Budapest, 2015. júl. 31.)
színész
Apja:
Sinkovits Jenő
(Budapest, 1901. jún. 9.–
Budapest, 1977. márc. 19.)
vendéglős
Apai nagyapja:
Sinkovits Vince
(Németszentgrót, 1861. márc. 30.–
Kispest, 1932. okt. 2.)
magánzó
Apai nagyapai dédapja:
Sinkovics József
Apai nagyapai dédanyja:
Frisch Mária
Apai nagyanyja:
Vojnovits Teréz
Apai nagyanyai dédapja:
n.a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n.a.
Anyja:
Göndöcs Terézia
(Strém, ?–
Budapest, 1991. nov. 20.)
Anyai nagyapja:
Göndöcs Lajos
Anyai nagyapai dédapja:
n.a.
Anyai nagyapai dédanyja:
n.a.
Anyai nagyanyja:
Patek Teréz
Anyai nagyanyai dédapja:
n.a.
Anyai nagyanyai dédanyja:
n.a.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A házassági évfordulóján került kórházba Sinkó László, 2015. augusztus 3. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
  2. Koncz Tamás, Jankovics Márton: Meghalt Sinkó László. origo.hu. Origo, 2015. augusztus 1. (Hozzáférés: 2015. augusztus 1.)
  3. Fái: TÍZ NAPIG KÜZDÖTT ÉLETÉÉRT SINKÓ LÁSZLÓ. borsonline.hu. Bors, 2015. augusztus 3. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
  4. Saját halottjának tekinti az Emmi Sinkó Lászlót. origo.hu. Origo, 2015. augusztus 1. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
  5. Titokban temették el Sinkó Lászlót. blikk.hu. Blikk, 2015. augusztus 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  6. 2015. augusztus 2-i lekérdezés
  7. A Színházi adattárban rögzített első szerepe: Nemzeti Színház. 1962. február 2.
  8. Ritka jubileum egy színész pályáján. A Három nővér című Csehov darab három magyarországi bemutatójának is részese. 1985-ben Versinyint alakította az Ascher Tamás által rendezett produkcióban. Ezt követően kétszer játszhatta el, Csebutikin az ezredorvos szerepét. A 2003-as Bárka Színházi produkciót Catalina Buzoianu; a 2010-es Nemzeti Színházi előadást Andrei Şerban rendezte.
  9. Pályáját meghatározó vendégjátékok Kecskeméten
  10. Utolsó bemutatója: Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad. 2013. október 19.
  11. Csáki Judit (2009. november 12.). „"Oválisra püföltem a vödröt"”. Magyar Narancs (46). Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 1.  
  12. Forró Péter: Kecsesen, ritmikusan libbent fel a csúcsra. http://archivum.magyarhirlap.hu/. Magyar Hírlap, 2013. július 19. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]