Ugrás a tartalomhoz

Molnár András (operaénekes)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Molnár András
SzületettMolnár András
1948. december 8. (77 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Kitüntetései
Zenei pályafutása
Műfajokopera
Aktív évek1977–
Hangszerénekhang
Hangtenor

A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár András témájú médiaállományokat.

Molnár András (Budapest, 1948. december 8. –) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (tenor), a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

1955–1960 között a Magyar Rádió Gyermekkarának volt tagja. Zenei karrierje ezután megszakadt egy időre; 1967–1977 között esztergályosként dolgozott. 1976-ban azonban komolyan kezdett foglalkozni az énektanulással: magánúton Kaposy Margit növendéke volt 1979-ig. 1977–1979 között a Rádió és a Tv énekkarának tagja lett. Az operaház 1979-ben szerződtette, 1999 óta örökös tagja. 1980-ban első díjat nyert a trevisói Toti Dal Mone énekversenyen.

Erkel Ferenc Hunyadi László című operájában debütált. Két kortárs magyar opera ősbemutatóján működött közre: 1985-ben Bozay Attila Csongor és Tündéjében ő énekelte Csongort, majd 1987-ben ő volt Manolisz pásztor Szokolay Sándor Ecce homo-jában. Külföldön vendégszerepelt Berlinben, Drezdában, Londonban, Zürichben, Barcelonában és a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Operai működése mellett rendszeresen fellép a hangversenydobogón is, oratóriumok szólistájaként.

Szülei: Molnár Imre (1910–1998)[1] és Németh Olga (1913–1994)[2] voltak. 1975-ben házasságot kötött Todorán Csillával. Három gyermekük született: Kristóf (1976), Anikó (1979) és Dávid (1985).

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 54.[3]

  1. ↑ "Édesapja gyászjelentése". 2016. március 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. január 18.
  2. ↑ "Édesanyja gyászjelentése". 2020. november 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. január 18.
  3. ↑ 2013. január 18-i lekérdezés

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]