Szemerédi Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szemerédi Endre
Szemerédi Endre 2010-ben
Szemerédi Endre 2010-ben
Életrajzi adatok
Született 1940augusztus 21. (74 éves)
Budapest,  Magyarország
Ismeretes mint magyar matematikus, egyetemi tanár
Nemzetiség magyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület Diszkrét matematika
Kitüntetései Abel-díj
Szakmai kitüntetések
Széchenyi-díj
Abel-díj

Hatással voltak rá Turán Pál, Erdős Pál és Hajnal András
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemerédi Endre témájú médiaállományokat.

Szemerédi Endre (Budapest, 1940. augusztus 21.) Abel- és Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nemzetközi tudományos ismertségre tett szert kombinatorikai, számelméleti és algoritmuselméleti kutatásaival, eredményeivel. Legjelentősebb eredményét 1975-ben érte el, amikor Erdős Pál és Turán Pál egyik sejtését bizonyította, miszerint minden pozitív felső sűrűségű sorozat tartalmaz tetszőleges hosszú számtani sorozatot. 1990-től a Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékének egyetemi tanára.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika–fizika szakán. Itt szerzett középiskolai tanári diplomát 1965-ben. Az egyetemen Erdős Pál és Hajnal András voltak legfontosabb tanárai. A diploma megszerzése után az MTA Matematikai Kutatóintézet (1999-től MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet) tudományos munkatársaként kapott állást. Emellett 1967 és 1970 között levelező aspiráns volt Moszkvában Iszrail Mojszejevics Gelfandnál. (Ez egy tévedés eredménye volt; Szemerédi valójában Alexander Oszipovics Gelfond tanítványa szeretett volna lenni.)[1] Hazatérése után tudományos főmunkatársként, később tudományos tanácsadóként dolgozott, majd kutatóprofesszori megbízást kapott. Az 1980-as évektől különböző amerikai egyetemeken volt vendégkutató, vendégprofesszor: Columbia Egyetem, Rutgers Egyetem. 1990-ben utóbbi intézmény számítógép-tudományi tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást.

1970-ben védte meg Moszkvában a matematikai tudomány kandidátusi, később Budapesten akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja. 1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben pedig rendes tagjává. 2010-ben az Amerikai Nemzeti Akadémia (United States National Academy of Sciences) hazai tagjává választották. Akadémiai tisztségei mellett a Bolyai János Matematikai Társulat tagja, valamint az Acta Mathematica, a Studia Mathematicarum, a Combinatorica, illetve a Discrete Mathematics szerkesztőbizottságába is bekerült.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nevezetes, nagy port felvert eredménye Erdős és Turán sejtésének bizonyítása: minden pozitív felső sűrűségű sorozat tartalmaz tetszőleges hosszú számtani sorozatot. Ehhez fogalmazta meg és igazolta a regularitási lemmát, ami fontos eszközzé vált a nagy gráfok kutatásában.
  • Erdős sejtését igazolva, bebizonyította, hogy egy n-tagú számtani sorozatban legfeljebb o(n) négyzetszám lehet.
  • A. D. Korsunov és Pósa Lajos eredményét megjavítva, Komlós Jánossal igazolja, hogy ha egy G véletlen gráf n szögponttal és
\frac12n\log n+\frac12n\log\log n+cn
éllel, ahol c rögzített valós szám, akkor annak valószínűsége, hogy G tartalmaz Hamilton-kört, tart a következő értékhez:
e^{-e^{-2c}}.
  • Hajnal Andrással bebizonyította Erdős sejtését: ha egy véges gráfban minden pont foka kisebb k-nál, akkor a gráf egyenletesen kiszínezhető k színnel, azaz úgy, hogy a színosztályok mérete legfeljebb 1-gyel tér el egymástól.
  • W. T. Trotterrel igazolta Erdős Pál egy sejtését, eszerint m pont és n egyenes között a síkban legfeljebb O(m^{2/3}n^{2/3}+m+n) illeszkedés lehet.
  • Ruzsa Z. Imrével igazolta azt a tényt, hogy ha f(n) jelöli az n ponton kiválasztható 3 elemű részhalmazok maximális számát, amire nincs hat pont, amely 3 kiválasztott halmazt tartalmaz, akkor
n^{2-\varepsilon}<f(n)=o(n^2).

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • On Sets of Integers Containing no Four Elements in Arithmetic Progression (1969)
  • Proof of a Conjecture of P. Erdos, Combinatorial Theory and its Applications, II (Hajnal Andrással, 1969)
  • Hamilton Cycles in Random Graphs, Infinite and Finite Sets (Komlós Jánossal, 1973)
  • On Sets of Integers Containing no k Elements in Arithmetic Progression (1975)
  • Triple Systems with no Six Points Carrying Three Triangles (Ruzsa Z. Imrével, 1978)
  • A Note on Ramsey Numbers (társszerző, 1980)
  • A Dense Infinite Sidon Sequence (társszerző, 1981)
  • A Lower Bound for Heilbronn’s Problem (társszerző, 1982)
  • Extremal Problems in Discrete Geometry (társszerző, 1983)
  • Undirected Connectivity in O(log^1.5 n) Space (társszerző, 1992)
  • Blow-up Lemma (társszerző, 1997)
  • Proof of a Conjecture of Bollobas and Eldridge for Graphs of Maximum Degree Three (társszerző, 2003)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bán László: A kombinatorika és a séta mestere. Magyar Tudomány, 2008. június 1. (Hozzáférés: 2010. február 2.)
  2. http://monitormagazin.hu/24-ora-hirei/2013-marcius-15---kituntetesek---magyar-erdemrend

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1226. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest 2008, 1051. old., ISSN 1787-288X

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]