Eötvös Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eötvös Péter
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Életrajzi adatok
Született 1944. január 2. (74 éves)
Székelyudvarhely
Házastársa Molnár Piroska (h. 1968–?)
Pi-Hsien Chen (h. 1976–?)
Mezei Mária (h. 1995–)
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajok opera
Díjak
Tevékenység zeneszerző,
karmester,
zenepedagógus
Kiadók

Eötvös Péter weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eötvös Péter témájú médiaállományokat.

Eötvös Péter (Székelyudvarhely, 1944. január 2. –) Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenepedagógus és karmester, az egyik legelismertebb kortárs operaszerző. Molnár Piroska, a nemzet színészének volt férje.

Életpályája[szerkesztés]

Felsőfokú zeneművészeti tanulmányait Budapesten végezte: tizennégy éves korában Kodály Zoltán javaslatára felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Itt 1965-ig folytatott tanulmányokat. Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte (egy évig töltötte be ezt a posztot a hatvanas évek elején). 1963 és 1971 között film- és színházi kísérőzenék komponálásával foglalkozott. Többek között több Fábri Zoltán-, Makk Károly-, Huszárik Zoltán- és Szabó István-film zenéjét is ő írta. 1966-ban Kölnbe költözött, ahol a Musikhochschulében folytatott karmesteri tanulmányokat, majd 1967-től egy évig a Kölni Opera korrepetitora lett.

A következő évben kezdődött együttműködése a Stockhausen Együttessel, amelynek 1976-ig tagja maradt. Közben 1971-ben a Kölni Rádió elektronikus zenei realizátora lett, egészen 1979-ig, majd 1991-ig a Pierre Boulez alapította párizsi Ensemble InterContemporain zeneigazgatója lett. Közben rendszeresen hívták vendégkarmesternek: 1985–1988 között több alkalommal vezényelte a londoni BBC Szimfonikus Zenekart, majd 1992 és 1995 között a Budapesti Fesztiválzenekar rendszeresen visszatérő vendégkarmestere volt, illetve többször koncertezett a Nemzeti Filharmonikusokkal is, mint a kortárs zene egyik legelismertebb interpretátora.

1994-ben a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere lett. Közben zenepedagógiai tevékenységet is folytatott: 1992–1998 között a karlsruhei, majd 1998-tól a Kölni Zeneművészeti Főiskola professzora lett. 1991-ben a pályakezdő karmestereket segítő intézetet alapított Fiatal Karmesterek Nemzetközi Eötvös Intézete néven. 2003 és 2005 között a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának, 2003-tól 2007-ig a Göteborgi Szimfonikus Zenekarnak, 2009-től 2011-ig pedig a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere volt. Közben 2004-ben visszaköltözött Magyarországra, azóta ideje jelentős részét itt tölti. Ebben az évben a róla elnevezett intézet is Budapestre költözött. Professzori munkája azonban továbbra is a karlsruhei és a kölni Zeneművészeti Főiskolához kötötte egészen 2007-ig. Rendszeresen tanít mesterkurzusokon szerte a világon, visszatérő professzora a szombathelyi Bartók Szemináriumnak is.

1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt. Alapítványai a fiatal zeneszerzőket és karmestereket segítik, ösztöndíjat, továbbképző kurzusokon való részvételt biztosítva számukra.

Munkássága elismeréseként számos kitüntetésben részesült. 1988-ban a francia kulturális miniszter odaítélte neki az Ordre des arts et des lettres tiszti fokozata állami kitüntetést, 2013-ban pedig a parancsnoki fokozatot. 1997-ben Budapesten megkapta a Bartók–Pásztory-díjat. 1997-ben a berlini Akademie der Künste, 1998-ban a budapesti Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 1999-ben pedig a drezdai Sächsische Akademie der Künste választotta tagjai közé. 2000-ben a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díjával jutalmazták, a következő évben pedig a Gundel-díjat vehette át Az álmok hídján mentem című színpadi hangjátékáért. 2002-ben Kossuth-díjat kapott, 2003-ban Budapest díszpolgárává választották, majd 2004-ben a cannes-i expón neki ítélték a legjobb kortárs zeneszerző díját, a BMC lemezkiadó Eötvös Péter-lemeze pedig különdíjban részesült. Még ez év április 3-án újabb kitüntetést kapott: a Pro Europa Kulturális Alapítvány európai zeneszerzői díjjal tüntette ki a kulturális párbeszédet elősegítő, kiemelkedő művészi és pedagógiai tevékenységéért. A Frankfurter Musikpreis díjat 2007-ben, a Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetést 2008-ban vehette át. Nagy-Britanniában pedig megkapta a Royal Philharmonic Society zenei díját.

Operája, a Három nővér, 1998-ban elnyerte a Grand prix de la critique 1997/98 – Prix Claude-Rostand (Párizs), a Victoires de la Musique Classique et du Jazz 1999" (Párizs) és a Prix Caecilia (Brüsszel) díjakat.

2001-ben Eötvösnek ítélték oda a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. Művei partitúráit az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München és a Schott Music Mainz kiadók jelentetik meg rendszeresen, lemezen pedig a BMC, a DGG, az ECM, az EMI, a Gramophon AB BIS és a Kairos Wien kiadásában kerülnek forgalmazásra.

Fontosabb díjai, elismerései[szerkesztés]

Művészete[szerkesztés]

Eötvös Péter az egyik legelismertebb kortárs zeneszerző. Európa legnagyobb zenekarai és operaházai rendszeresen rendelnek tőle műveket. Operái többek között a Glyndebourne Festival Opera, a Müncheni Opera és a Madridi Opera részére készültek (készülnek). Zenekari műveit a Berlini Filharmonikusok, a Gulbenkian Zenekar és a párizsi Rádió Filharmonikus Zenekara részére komponálja.

Zeneművei Európában és Amerikában egyaránt nagy népszerűségnek örvendnek, öt operáját is rendszeresen műsoron tartják a világ dalszínházai. Karmesterként a modern zene egyik legkiválóbb interpretátoraként tartják számon, a világ legnagyobb zenekarainak rendszeresen visszatérő dirigensei közé tartozik. Csak karmesteri sikerei után sikerült zeneszerzőként is áttörnie, noha első tanult szakmája a zeneszerzés.

Zeneszerzőként sohasem elégedett meg azzal, hogy pusztán zenét komponáljon, hanem mindig is egy komplex művészeti élmény, egy rituális esemény részesévé akarta avatni hallgatóságát. Ezzel szembehelyezkedett a 20. században olyan divatos absztrakt zenei törekvésekkel. Saját elmondása szerint a zene ceremónia, ahogy azt az ősi kultúrákban is értelmezik.

Az utóbbi években elsősorban mint operaszerző szerzett magának hírnevet. Már legelső teljes estés operájával, az 1998-ban Lyonban bemutatott Három nővérrel világsikert ért el. Az ördög tragédiáját 2010-ben Münchenben mutatták be, Kovalik Balázs rendezésében. Legutóbbi operája a Paradise reloaded története egy átdolgozása az előzőnek, ebben Lilith (Ádám első, száműzött felesége) kerül a központba.

Magánélete[szerkesztés]

1968-tól a felesége volt Molnár Piroska színésznő, akitől elvált,[8] és akitől 1969-ben született egy fia, Eötvös György († 1995).[9][10] Második házasságát 1976-ban kötötte Pi-Hsien Chen kínai származású zongoraművésznővel, közös gyermekük, Ann-Yi 1977-ben született. 1995-ben harmadszor is megnősült.[11]

Operái[szerkesztés]

Kamaraoperák[szerkesztés]

  • Harakiri, 1973
  • Radamisto, 1975–1997

Teljes estés operák[szerkesztés]

  • Három nővér, 1998
  • A balkon, 2001–2002
  • Angyalok Amerikában, 2002-2004
  • Szerelemről és más démonokról, 2007
  • Lady Sarashina, 2007
  • Az ördög tragédiája, 2010
  • Paradise reloaded (Lilith) 2013

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Peter Eötvös: Biography. eotvospeter.com (magyarul) (2015) (Hozzáférés: 2016. nov. 19.) arch
  2. A MIDEM díja.
  3. (Grand Prix de la Presse musicale internationale - Prix Antoine Livio
  4. A Velencei Biennálé keretében megrendezett 55. Nemzetközi Kortárszenei Fesztiválon átadott elismerés.
  5. A francia szépművészeti akadémia (Académie des Beaux-Arts) javaslata alapján odaítélt elismerés. Lásd: Prix de la Fondation Simone et Cino Del Duca: Lauréats 2016. academie-des-beaux-arts.fr (franciául). Párizs: Fondation Simone et Cino Del Duca (2016. nov. 16.) (Hozzáférés: 2016. nov. 19.) arch
  6. Átadták az idei Prima Primissima Díjakat - mandiner.hu
  7. Mapa Teatro, Claudia Andujar und Péter Eötvös erhalten Goethe-Medaille, goethe.de, 2018. június 14.
  8. Mozgóvilág Online/Váradi Júlia: „Mint a cirkuszi ló, ha pattog az ostor”, 39. évf., 2009. december Archiválva 2011. július 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  9. A Halhatatlanok Társulata/Örökös Tagság/Molnár Piroska (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  10. Molnár Piroska egy tv interjúban azt nyilatkozta, hogy fia meghalt, a Heti Válaszban pedig azt állította: „Valóban nincs unokám és gyerekem;”, lásd Heti Válasz.hu/Halász Csilla: A Nagymama díja, 2011. február 28. (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  11. Ki kicsoda 2000. Főszerk. Hermann Péter. Budapest, 1999. Greger-Biográf.

Források[szerkesztés]

  • Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Park Könyvkiadó, Budapest, 2009. ISBN 9789635308545. 593–594. o.

További információk[szerkesztés]