Szergej Szergejevics Prokofjev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a zeneszerzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Szergej Olegovics Prokofjev.
Szergej Szergejevics Prokofjev
New Yorkban (1918)
New Yorkban (1918)
Életrajzi adatok
Született1891. április 23.
Szoncovka, Orosz Birodalom
Elhunyt1953. március 5. (61 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
SírhelyNovogyevicsi temető
Házastársa
  • Lina Llubera
  • Mira Mendelssohn
GyermekeiOleg Prokofiev
IskoláiSzentpétervári Konzervatórium
Pályafutás
Műfajokklasszikus zene
Hangszerzongora
Díjak
  • Sztálin-díj (1943, 1946, 1947, 1952)
  • Lenin-díj (1957)
  • Sztálin-díj (Symphony No. 5, 1946)
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje
  • emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1944)
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze
  • Moszkva 800. évfordulója emlékérem
  • Honored art worker of the Russian Soviet Federative Socialist Republic
  • State Stalin Prize, 2nd degree
  • State Stalin Prize, 1st degree
Tevékenység
IPI-névazonosító00525444854
Szergej Szergejevics Prokofjev aláírása
Szergej Szergejevics Prokofjev aláírása
Szergej Szergejevics Prokofjev weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Szergejevics Prokofjev témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szergej Szergejevics Prokofjev (oroszul: Сергей Сергеевич Прокофьев; Szoncivka, 1891. április 23. – Moszkva, 1953. március 5.) orosz származású szovjet zeneszerző és zongoraművész, a 20. századi komolyzene egyik legkiemelkedőbb alakja. Elsősorban népszerű balettdarabjai által ismert, de Szergej Mihajlovics Eisenstein szovjet filmrendezővel közösen ő fedezte fel a film és a zene összhangjának fontosságát, amivel végleg meghatározta az egyetemes filmművészetet.

Élete[szerkesztés]

1891. április 23-án született az ukrajnai Szoncivkában, az Orosz Birodalomban. Édesanyja segítségével – aki zongorázni tanította – kisgyermekkorában kezdte meg zenei tanulmányait. Ötéves korában már zongoradarabokat komponált, nyolcévesen pedig már operát írt. 1903-ban kezdte el tanulmányait a pétervári konzervatóriumban, ahol többek között Rimszkij-Korszakov is a tanára volt.

1908-ban lépett fel először, saját művének, az Ördögi látomásoknak a bemutatásával. 1914-ben bemutatták a Szkíták című zenekari szvitjét, ami feltűnést keltett. Ugyanebben az évben kapta meg diplomáját, és Anton Rubinstein díjjal tüntették ki első nagy műve, a Desz-dúr zongoraverseny előadásáért. 1918-ban koncertkörútra indult Szibérián, Japánon és Honolulun keresztül az Egyesült Államokba. 1921-ben mutatták be a chicagói opera megrendelésére írott operáját, A három narancs szerelmesét.

Ezután tíz évig Párizsban élt. 1927-ben hazalátogatott a Szovjetunióba, ahol lelkesen ünnepelték az akkor már világhírű zeneszerzőt. A Perszimfansz dirigens nélküli zenekarral is fellépett. 1932-ben – a szovjet rendszerrel kapcsolatos összes kétsége dacára – hazatért. 1935-ben komponálta meg a Rómeó és Júlia balettzenéjét.

A második világháború alatt hazafias műveket írt. 1943-ban magas kitüntetésben, 1948-ban viszont megalázó bírálatban részesült. Ez oda vezetett, hogy direkt politikai mondanivalójú zenedarabokkal (kantátákkal) kellett bizonyítania önbírálatát. 1951-ben újra kitüntetést kapott.

Moszkvában halt meg, 1953. március 5-én, ugyanazon a napon, amikor Sztálin.

Utolsó jelentős művét, a Kővirág című táncjátékát 1954-ben mutatták be.

Unokája, Szergej Olegovics Prokofjev az Általános Antropozófiai Társaság vezetőségi tagja.

Művei[szerkesztés]

Szergej Prokofjev

Zenekari művek[szerkesztés]

Szimfóniák[szerkesztés]

  • Sinfonietta in A, Op. 5 (Op. 48-ként átdolgozva)
  • Symphony No. 1 „Klasszikus” (D-dúr), Op. 25 (1916–17)
  • Symphony No. 2 „Iron and Steel” (d-moll), Op. 40 (1924)
  • Symphony No. 3 (c-moll), Op. 44 (1928)
  • Symphony No. 4 Op. 47 (1929–30, átdolg. Op. 112, 1947)
  • Symphony No. 5 (B-dúr), Op. 100 (1945)
  • Symphony No. 6 (esz-moll), Op. 111 (1947)
  • Symphony No. 7 (cisz-moll), Op. 131 (1951–52)
  • Két fiatalkori szimfónia (1909 előtt)

Versenyművek[szerkesztés]

Zongoraversenyek[szerkesztés]
  • I. (Desz-dúr) zongoraverseny, op. 10 (1911–12)
  • II. (g-moll) zongoraverseny, op. 16 (1913, átdolgozva: 1923)
  • III. (C-dúr) zongoraverseny, op. 26 (1917–21)
  • IV. (B-dúr) zongoraverseny balkézre, op. 53 (1931)
  • V. (G-dúr) zongoraverseny, op. 55 (1935)
Hegedűversenyek[szerkesztés]
  • I. (D-dúr) hegedűverseny, op. 19 (1916–17)
  • II. (g-moll) hegedűverseny, op. 63 (1934)
Gordonkaversenyek[szerkesztés]

Operák[szerkesztés]

  • A játékos, op. 24 (1915-17)
  • A három narancs szerelmese, op. 33 (1919)
  • Tüzes angyal, Op. 37 (1919–27)
  • Szemjon Kotko, Op. 81 (1939)
  • Eljegyzés a kolostorban, Op. 86 (1940–41)
  • Háború és béke, Op. 91 (1941–52)

Kantáták[szerkesztés]

  • Rekviem, op. 72 (1962)
  • A harc poémája, op. 12 (1931)
  • Alekszander Nyevszkij, op. 78 (a filmzenéből)

Balettzenék[szerkesztés]

  • Ala és Lolli, Op. 20 (gyakran a 'Szkíta Svit', op. 20 keretében)
  • Chout / The Buffoon, Op. 21
  • Trapeze, Op. 39 (más néven Quintet, Op. 39)
  • Le Pas d'acier / Acéllépés, Op. 40
  • L'enfant prodigue / A tékozló fiú, Op. 46
  • Sur le Borysthene, Op. 51
  • Romeo és Júlia, Op. 64 (1935–36)
  • Hamupipőke, Op. 87 (1940–44)
  • A kővirág, Op. 118 (1948–53)

Szimfonikus mese[szerkesztés]

  • Péter és a farkas (Петя и волк – симфоническая сказка для чтеца и оркестра) Op. 67

Zongoraművek[szerkesztés]

  • 11 zongoraszonáta (kettő belőle befejezetlen)
  • Visions fugitives / Tovatűnő látomások, 20 darab zongorára, Op. 22 (1915–17)
  • Szarkazmusok – öt darab zongorára, Op. 17 (1912–14)

Filmzenék[szerkesztés]

Eisenstein filmjeihez:

Hangfelvételek[szerkesztés]

Kötetei magyarul[szerkesztés]

  • Önéletrajz és írások; vál., angolból ford. Oltványi Imre; Zeneműkiadó, Bp., 1962
  • Petya és a farkas. Szimfónikus mese gyermekeknek; szöveg Szergej Prokofjev, rajz Jiři Trnka, ford. Rab Zsuzsa; Mládé letá–Móra, Pozsony–Bp., 1964
  • Péter és a farkas; szöveg Prokofjev nyomán Hajnal Gabriella, fotó Szelényi Károly, ill. Hajnal Gabriella gobelinjének részletei; Móra, Bp., 1980
  • Önéletrajz Gyermekkor, tanulóévek; ford. Kerényi Mária, szerk., jegyz. M. G. Kozlova; Zeneműkiadó, Bp., 1981
  • Péter és a farkas; Szergej Prokofjev zenés meséje alapján szöveg Becze Szilvia, ill. Schall Eszter; Holnap, Bp., 2017 + CD

Dokumentumfilm[szerkesztés]

  • Mestermű születik (Spotlight On, német dokumentumfilm sorozat, 2014, 3. rész (Peter und der Wolf – Geschichte eines Welterfolgs), rendezte: Axel Fuhrmann, narrátor: Kocsis Mariann) A Péter és a farkas születésének körülményei és későbbi feldolgozásainak története (Natalja Szac, Walt Disney, …)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szergej_Szergejevics_Prokofjev&oldid=26976413”