Szergej Szergejevics Prokofjev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szergej Szergejevics Prokofjev
Prokofjev New Yorkban, 1918
Prokofjev New Yorkban, 1918
Életrajzi adatok
Született 1891. április 23.
 Orosz Birodalom, Szoncovka
Elhunyt 1953. március 5. (61 évesen)
Moszkva
Sírhely Novogyevicsi temető
Házastársa
  • Lina Llubera
  • Mira Mendelssohn
Gyermekei Oleg Prokofiev
Iskolái Saint Petersburg Conservatory
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer zongora
Díjak
  • Sztálin-díj (1943, 1946, 1947, 1952)
  • Lenin-díj (1957)
  • Sztálin-díj (Symphony No. 5, 1946)
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje
  • Emlékérem az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1944)
Tevékenység
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Szergejevics Prokofjev témájú médiaállományokat.

Szergej Szergejevics Prokofjev (Сергей Сергеевич Прокофьев) (Szoncovka, Ukrajna, (Orosz Birodalom), 1891. április 23.Moszkva, 1953. március 5.) orosz zeneszerző, zongoraművész.

Élete[szerkesztés]

Édesanyja segítségével – aki zongorázni tanította – kisgyermek korában kezdte meg zenei tanulmányait. Ötéves korában már zongoradarabokat komponált, nyolcévesen pedig már operát írt. 1903-ban kezdte el tanulmányait a pétervári konzervatóriumban, ahol többek között Rimszkij-Korszakov is a tanára volt.

1908-ban lépett fel először, saját művének, az Ördögi látomásoknak a bemutatásával. 1914-ben bemutatták a Szkíták című zenekari szvitjét, ami feltűnést keltett. Ugyanebben az évben kapta meg diplomáját, és Anton Rubinstein díjjal tüntették ki első nagy műve, a Desz-dúr zongoraverseny előadásáért. 1918-ban koncertkörútra indult Szibérián, Japánon és Honolulun keresztül az Egyesült Államokba. 1921-ben mutatták be a chicagói opera megrendelésére írott operáját, A három narancs szerelmesét.

Ezután tíz évig Párizsban élt. 1927-ben hazalátogatott a Szovjetunióba, ahol lelkesen ünnepelték az akkor már világhírű zeneszerzőt. A Perszimfansz dirigens nélküli zenekarral is fellépett. 1932-ben – a szovjet rendszerrel kapcsolatos összes kétsége dacára – hazatért. 1935-ben írta meg a Rómeó és Júlia balettzenéjét.

A második világháború alatt hazafias műveket írt. 1943-ban magas kitüntetésben, 1948-ban megalázó bírálatban részesült. Ez oda vezetett, hogy direkt politikai mondanivalójú zenedarabokkal (kantátákkal) kellett bizonyítania önbírálatát. 1951-ben újra kitüntetést kapott.

1953. március 5-én halt meg Moszkvában, ugyanazon a napon, amikor Sztálin.

Utolsó jelentős művét, a Kővirág című táncjátékát 1954-ben mutatták be.

Unokája Szergej Olegovics Prokofjev, az Általános Antropozófiai Társaság vezetőségi tagja.

Művei[szerkesztés]

Szergej Prokofjev

Zenekari művek[szerkesztés]

Szimfóniák[szerkesztés]

  • Sinfonietta in A, Op. 5 (revised as Op. 48)
  • Symphony No. 1 „Klasszikus” (D-dúr), Op. 25 (1916-17)
  • Symphony No. 2 „Iron and Steel” (d-moll), Op. 40 (1924)
  • Symphony No. 3 (c-moll), Op. 44 (1928)
  • Symphony No. 4 Op. 47 (1929-30, átdolg. Op. 112, 1947)
  • Symphony No. 5 (B-dur), Op. 100 (1945)
  • Symphony No. 6 (esz-moll), Op. 111 (1947)
  • Symphony No. 7 (cisz-moll), Op. 131 (1951-52)
  • Két fiatalkori szimfónia (1909 előtt)

Versenyművek[szerkesztés]

Zongoraversenyek[szerkesztés]
  • I. (Desz-dúr) zongoraverseny, op. 10., 1911-12
  • II. (g-moll) zongoraverseny, op. 16., 1913, revízió: 1923
  • III. (C-dúr) zongoraverseny, op. 26., 1917-21
  • IV. (B-dúr) zongoraverseny balkézre, op. 53., 1931
  • V. (G-dúr) zongoraverseny, op. 55., 1935
Hegedűversenyek[szerkesztés]
  • I. (D-dúr) hegedűverseny, op. 19., 1916-17
  • II. (g-moll) hegedűverseny, op. 63., 1934
Gordonkaversenyek[szerkesztés]
  • e-moll gordonkaverseny, op. 58., 1934-38 – valamint:
  • e-moll szimfonikus koncert gordonkára, op. 125., 1950-52 (az opus 58-as gordonkaverseny átdolgozása)
  • g-moll concertino gordonkára és zenekarra, op. 132., 1952 (ezt Msztyiszlav Rosztropovics gordonkaművész fejezte be Dimitrij Kabalevszkij zeneszerző segítségével)

Operák[szerkesztés]

  • Colas Breugnon, op. 24., 1937., rev.: 1968
  • A három narancs szerelmese, op. 33., 1919
  • Tüzes angyal, Op. 37. 1919-27
  • Szemjon Kotko, Op. 81. 1939
  • Eljegyzés a kolostorban, Op. 86. 1940-41
  • Háború és béke, Op. 91. 1941-52

Kantáták[szerkesztés]

  • Rekviem, op. 72., 1962
  • A harc poémája, op. 12., 1931
  • Alekszander Nyevszkij, op. 78., (a filmzenéből)

Balettzenék[szerkesztés]

  • Ala és Lolli, Op. 20 (mostly incorporated into 'Scythian Suite', Op. 20)
  • Chout / The Buffoon, Op. 21
  • Trapeze, Op. 39 (also known as Quintet, Op. 39)
  • Le Pas d'acier / Acéllépés, Op. 41
  • L'enfant prodigue / A tékozló fiú, Op. 46
  • Sur le Borysthene, Op. 51
  • Romeo és Júlia, Op. 64 (1935-36)
  • Hamupipőke, Op. 87 (1940-44)
  • A kővirág, Op. 118 1948-53

Szimfonikus mese[szerkesztés]

  • Péter és a farkas (Петя и волк – симфоническая сказка для чтеца и оркестра) Op. 67

Zongoraművek[szerkesztés]

  • 11 zongoraszonáta (kettő befejezetlen)
  • Visions fugitives / Tovatűnő látomások, 20 darab zongorára, Op. 22 (1915–17)
  • Szarkazmusok - öt darab zongorára, Op. 17 (1912–14)

Filmzenék[szerkesztés]

Eisenstein filmjeihez:

  • Jégmezők lovagja (Alekszandr Nyevszkij)
  • Rettegett Iván

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]