Pau Casals

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pau Casals
Pau Casals 1922-ben
Pau Casals 1922-ben
Életrajzi adatok
Születési név Pau Carles Salvador Casals i Defilló
Született 1876. december 29.
El Vendrell
Elhunyt 1973. október 22. (96 évesen)
San Juan
Pályafutás
Hangszer cselló
Díjak Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje
Grand Cross of the National Order of Merit
Grammy Lifetime Achievement Award (1989)
Tevékenység zenész, zeneszerző, karmester
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pau Casals témájú médiaállományokat.
Czigány Dezső: Pablo Casals portréja

Pau Carles Salvador Casals i Defilló (1876. december 29.1973. október 22.), közismert művésznevén Pablo Casals, katalán származású spanyol csellóvirtuóz, karmester, komponista.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

El Vendrellben született Katalóniában. Édesanyja előkelő katalán családból származott, édesapja, Carles Casals i Ribes (1852-1908) szegény templomi orgonista volt.[1] Fiát zongorázni, hegedülni és orgonálni tanította. 11 éves korában először hallott csellót vándorzenészektől. 1888-ban anyja Barcelonába vitte ahol a Escola Municipal de Músicán tanult csellózni, zongorázni és szolfézst. 1891. február 21-én szóló csellókoncertet adott 14 évesen, már ekkor őstehetségnek tartották. Két évvel később kitüntetéssel elvégezte az iskolát. 1905-ben Jacques Thibaud hegedűssel et Alfred Cortot zongoraművésszel megalakította a hamarosan világhíressé váló trióját. 1919-ben Barcelónában Orquestra Pau Casals néven szimfonikus zenekart hozott létre. A spanyol polgárháború alatt a köztársaságiakat támogatta, ezért a polgárháborút követően a franciaországi katalán településre, Prades-ba költözött, ahol 1950-ben létrehozta a Prades-i Pablo Casals Fesztivált. 1956-ban Puerto Ricóban telepedett le, ahol megalapította a San Juan-i Ünnepi Játékokat. Búcsúhangversenyét 1967-ben, kilencvenegy évesen adta, de három évvel később még New York-ban száz csellistával a tiszteletére adott hangversenyen elvezényelte egyik saját művét.[2]

Előadóművészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mind a kamara-zene mind a versenyművek tolmácsolása terén a XX. század egyik - ha nem a - legjelentősebb gordonkaművészének számít. 1936 és 1939 között lemezre rögzítette Johann Sebastian Bach szólószvitjeit, amely mai napig a ciklus referencia-felvételeként tartanak számon. Karmesterként is jelentős, híresek a Brandenburgi versenyek illetve Beethoven szimfónia-felvételei.

Zeneszerzői tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komponistaként kevésbé ismert, mint előadóművészként. Jelentősebb szerzeményei: La vision de Fray Martin szimfonikus költemény, az El pesebre oratórium és a Miserere.

Magyarországi vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Casals hosszú pályafutása alatt több ízben megfordult Magyarországon. 1910. decemberi, budapesti hangversenye alkalmából - amelyről a Nyugat is közölt kritikát [3] - összeismerkedett Czigány Dezső festőművésszel, aki több portrét is készített róla.[4] Tóth Árpádot pedig versre ihlette gordonkajátéka.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Albert E. Kahn: Öröm és bánat. Pablo Casals emlékei. Ford. Báti László. Budapest, Zeneműkiadó, 1973. 9-10.
  2. Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983, 297.
  3. Jász Dezső: Casals Pablo. In: Nyugat, 1910. 24. szám: Figyelő
  4. Rockenbauer Zoltán: A muzikális Nyolcak. Múzsák randevúja a pesti kávéházakban. In: Kieselbach Tamás (szerk.): Magyar zene és kép. Zene, ritmus, hangzás, kép, fotó, látvány. Budapest: Corvina, 2007. 58-71.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • J. Ma Corredor: Beszélgetések Pablo Casalsszal. Budapest, Gondolat, 1960.
  • Albert E. Kahn: Öröm és bánat. Pablo Casals emlékei. Ford. Báti László. Budapest, Zeneműkiadó, 1973. ISBN 9633304067
  • Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983, 297.
  • Jász Dezső: Casals Pablo. In: Nyugat, 1910. 24. szám: Figyelő [1]
  • Tóth Árpád: Casals Pablo gordonkázik = Tóth Árpád válogatott művei. Vál. Kardos László. Szépirodalmi, 1976. pp. 757-759. ISBN 9631504476