Oratórium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az oratórium kettős, zenei és építészeti jelentésű kifejezés.

Zenei jelentése: az oratórium az operához hasonlóan szólóéneket és zenekart foglalkoztató drámai hatású kompozíció, ám attól eltérően foglalkoztat kórust és általában színpadon játszódik, jelmez nélkül. Többtételes dráma epikus kompozíció. A cselekmény összefüggő részét a tenor (rendszerint recitativo secco formájában) mondja el, de gyakran megelevenedik a cselekmény szólóénekek, duettek, tercettek, turbák formájában. Tárgya többnyire bibliai eredetű, bár a 18. századtól már világi oratóriumok is születtek. Az első nagy oratóriumokat Carissimi írta, a műfaj betetőzője Georg Friedrich Händel.

Az egyházi építészetben: általában a szentély emeleti részén nyíló imaterem, mely többnyire a templom kegyurának magánájtatosságát szolgálta. A kifejezés a latin „oratio” (ima) szóból ered.

Híres oratóriumok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap