Karácsonyi oratórium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karácsonyi oratórium
A Karácsonyi oratórium kéziratának első lapja
A Karácsonyi oratórium kéziratának első lapja

ZeneszerzőJohann Sebastian Bach
Opusszám248 (Bach-Werke-Verzeichnis)
Megjelenés1734

Johann Sebastian Bach Karácsonyi oratóriuma (BWV 248) a leghíresebb a karácsonyi oratóriumok közül. Ezen kívül azzal is kiválik a többi közül, hogy ez nem egy „szimpla” oratórium, hanem egy kantátaciklus 1734/35 karácsonyára, elsősorban a karácsonyi ünnepnapokra (december 24., 25., 26.), újévre és vízkeresztre (január 6.).

A műnek csak egy része újdonság, sok kórus- és áriarészlet korábbi műveiben is megtalálható (paródia), például a „Tönet, ihr Pauken!” kantátából lett a „Jauchzet, frohlocket” stb.

A szöveg valószínűleg Paul Gerhardt és C. F. „Picander” Henrici művei. A gyakran nagyon nehézkes, érthetetlen szövegek (amelyek a piétizmus következményei) szemben állnak a recitativók könnyed, érthető szövegeivel.

Bach igen merész hangszerelést alkalmazott: több oboafajta is szerephez jut, mint például Oboa d'amore (mély Á hangolású), Oboa da caccia és a tenoroboa, melyet F-re hangoltak.

Természetesen – mint általában a többi Bach műnél – itt is nagyon bonyolult polifóniával találkozunk.

A kantáták[szerkesztés]

Első kantáta[szerkesztés]

Az első kantáta időben egészen Jézus születéséig repít minket vissza. Nyitásként trombitával, üstdobokkal és hasonló hangszerekkel kísért zenét ad elő a kórus („Jauchzet, frohlocket”). Ezután következik Szűz Mária és Szent József Betlehembe indulása (miután Augustus császártól megkapják a felszólítást) (Lk 2,1–6) Ezt követi a „Bereite dich Zion” altária, majd a „Wie soll ich dich empfangen“ korál Paul Gerhardt nyomán, végül „Und sie gebar” recitativo, amely Jézus születéséről tudósít (Lk 2,7). A „Großer Herr, o starker König” ária egy himnusz Isten részére. Az első kantátát végül egy könyörgés zárja.

Második kantáta[szerkesztés]

Ez a kantáta ismerteti, ahogy a pásztorok megkapják az örömhírt. A nyitó Sinfoniában fuvolák, oboa d'amorék és oboa da cacciák utánozza a pásztorok sípjait és dudáját, ezenkívül a tercmenetekkel és pontozott ritmusokkal Bach fokozza hatást. Ezután éjszaka a pásztorok nagy ijedtségére megjelenik egy angyal (Lk 2,8–9). A „Brich an, du schönes Morgenlicht” kezdetű korál jelzi a napfelkeltét. Ezután az angyal adja hírűl Jézus születését. (Lk 2,10–11) A basszus Ábrahám pásztort jelképezi. A pásztorok elmennek a kis Jézushoz, akit egy jászolban találnak (Lk 2,16, „Schaut hin, dort liegt im finstren Stall”). Ezután a basszus odamegy a jászolhoz, és egy altatódalt énekel. Ezután Mária is („Schlafe, mein Liebster”), majd az angyalok egy tutti-fúgával ünnepelnek (amely egy hosszú melizmát tartalmaz („Ehre sei Gott in der Höhe”), majd a békéért könyörögnek), majd következik a záró pásztortánc („Wir singen dir in deinem Heer”).

Harmadik kantáta[szerkesztés]

Ez a kantáta karácsony másnapjára készült. Ez is a pásztorok vizitációjáról szól, mint fentebb említett. A hála áll a középpontban ennél a kantátánál.

Negyedik kantáta[szerkesztés]

Ez a kantáta Jézus kereszteléséről szól.

Ötödik kantáta[szerkesztés]

1734–35-ben nem volt vasárnap karácsony és újév napja között, de volt egy újév napja és a vízkereszt között. Ez a kantáta az újév utáni első vasárnapra készült. A történet szerint Heródes három embere meglátogatja Jézust, és meglátják a fényt; megtérnek.

Hatodik kantáta[szerkesztés]

A hatodik, és egyben utolsó kantáta a napkeleti királyok látogatásáról szól. A történet lényege, hogy a kereszténységgel szemben álló erők nem tudnak „ellenállni” a kisded Jézusnak, és megtérnek. Bach itt arra céloz, hogy aki hisz Jézusban, az mind az ő védelme alatt áll. A zenében egy szóló-quartettel történeik ennek a megjelenítése, amelyik csak a záró kórus előtt „bomlik fel”. Ezt a kantátát vízkereszt napján adták elő.

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap