Barta Lajos (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barta Lajos
Élete
Született 1878. október 20.
Kistapolca
Elhunyt 1964. október 18. (85 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) dráma, próza
Kitüntetései Kossuth-díj

Barta Lajos (Kistapolca, 1878. október 20.Budapest, 1964. október 18.) Kossuth-díjas magyar író, újságíró.[1] Drámái, elbeszélései erős szociális érzékenységről tanúskodnak, belülről fakadó expresszív drámaiságára jeles kortárs írók figyeltek fel.[forrás?]

Életpályája[szerkesztés]

Vidéken született falusi korcsmáros gyermekeként, a vidéki Magyarország világa nagy ihletője volt elbeszéléseinek, drámáinak. Jogot Pécsett hallgatott,[1] újságírói pályáját is itt kezdte, írásai a Pécsi Naplóban jelentek meg, majd Mohácson, Kassán, végül Budapesten működött újságok munkatársaként. 1910-től a Világ munkatársa, radikális, háborúellenes szemléletű szocialista publicista. Első, Parasztok című drámáját 1911-ben mutatták be, de már a második előadás után betiltották földosztást követelő témája miatt. A drámából nem maradt fenn példány.

A Magyarországi Tanácsköztársaság idején irodalompolitikai szerepet vállalt, tagja volt az Írói Direktóriumnak, titkára az Írók Szakszervezetének, szerkesztette a Közoktatási Népbiztosság napilapját, a Fáklyát. Forradalom című agitációs célzatú drámáját három budapesti színház is bemutatta. 1919. őszén már börtönbe zárták, szabadulása után emigrációba vonult, Berlinben, Bécsben, Pozsonyban, Londonban élt. Erwin Piscator[2] berlini színházában dolgozott, a színház megnyitójára drámát írt (Russlands Tag), majd Pozsonyban szerkesztette az Új Szót (1929-33) és együttműködött a csehszlovákiai Sarló mozgalom fiataljaival. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, agitált, nyomtatott magyar nyelvű baloldali sajtókba írt és terjesztette azokat határokon át leginkább a Felvidéken és Erdélyben. A II. világháború kitörésekor Londonba emigrált, az ottani magyar klubban fejtett ki antifasiszta agitációt.

27 évi emigrációt követően 1946-ban tért haza, a kommunista rendszerre való áttérést szorgalmazta.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Születésének 100. évfordulóján, mint a "munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének" a sírjánál a Farkasréti temetőben koszorúzási ünnepséget rendeztek.[3]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Dráma[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 41.[4]

  • Tavaszi mámor (1912), az Új Színpad mutatta be;
  • Szerelem (1914), a Vígszínházban mutatták be 1916. április 8-án;
  • Sötét ház (1918), bemutató szintén a Vígszínházban, 1919. április 27-én;
  • Örvény. Színmű; Pallas, Bp., 1919
  • Forradalom (1919), bemutató Nemzeti Színház, Magyar Színház, Vígszínház)
  • Tavaszi mámor és más drámák; Lám Ny., Uzhorod-Ungvár, 1931 (Barta Lajos válogatott munkái)
  • Pilvax. Karinthy Ferenc színpadi képe / Te szegény Franciaország! Barta Lajos színjátéka. Maupassant elbeszélése nyomán; Kultúra, Bp., 1948 (Új magyar könyvtár)
  • Szerelem és más színművek. (1955, 1964)

Próza[szerkesztés]

  • Elbeszélések. Pécs, (1901)
  • Egyszerű szívek : novellák. (1915)
  • Az ige terjedése : novellák. (1916)
  • Az élet arca : novellák. (1917)
  • Czinzeri és Czinzera; Légrády, Bp., 1917
  • Kezdetben vala az Ige...; Táltos, Bp., 1918
  • Az elsüllyedt világ : novellák. (1918)
  • Múlt : regény. Bécs, (1920)
  • Az irodalom nevében; Lám Kny., Užhorod, 1930
  • A sötét ujj : regény. (Pozsony, 1928; ugyanez Gyár címen Budapest, 1947)
  • A zöld ember. Kis regények; Lám Ny., Užhorod-Ungvár, 1930 (Barta Lajos válogatott munkái)
  • Lélek. Elbeszélések; Lám, Užhorod-Ungvár, 1931 (Barta Lajos válogatott munkái)
  • Gyár. Regény; Szikra, Bp., 1947
  • Tegnapi ország; Szikra, Bp., 1949
  • Magyar világ. Elbeszélések; bev. Bölöni György; Szépirodalmi, Bp., 1953
  • Öten a hóban : válogatott elbeszélések. (1960, 1978)
  • Árnyak a hídon; vál., sajtó alá rend., utószó Stenczer Ferenc; Szépirodalmi, Bp., 1970
  • Tragédiák a hátsó udvaron. Elbeszélések; vál. Németi Rudolf, bev. Csehi Gyula; Kriterion, Bukarest, 1974

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

  • Schöpflin Aladár: Az élet arca. Nyugat, 1917. II. 303-305. p.
  • Ady Endre: Barta Lajos könyve.[5] Nyugat, 1917. II. 321.
  • Bölöni György: Barta Lajos: Az elsüllyedt világ. Esztendő 1918. XI. 129-132.
  • Illyés Gyula: A sötét ujj. Nyugat, 1928. II. 693-695.
  • Gondos Ernő: Barta Lajos. Kortárs, 1960. 761-768.
  • Csaplár Ferenc: Barta Lajos; Akadémiai, Bp., 1973 (Kortársaink)
  • Druzsin Ferenc: "Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!". Barta Lajos színműveiről; Napkút, Bp., 2016 (Káva téka)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 89. o. ISBN 9789630679190
  2. Erwin Piscator, Friedrich Max (1893-1966) német avantgárd színházi rendező, 1933-tól emigrációba kényszerült.
  3. Népszabadság, 1978. október 21., szombat
  4. 2011. július 18-i lekérdezés
  5. Az élet arca.

Források[szerkesztés]