Ugrás a tartalomhoz

Bölöni György

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bölöni György
Bölöni György arcképe Tihanyi Lajos festményén (1912)
Bölöni György arcképe Tihanyi Lajos festményén (1912)
Született1882. október 30.[1][2]
Szilágysomlyó
Elhunyt1959. szeptember 11. (76 évesen)[1]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaBölöni Györgyné
Foglalkozása
Tisztsége
  • attasé (1918–1919)
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1947. augusztus 31.)
  • magyar nagykövet Hollandiában (1948. augusztus 27. – 1951. július 23.)
  • főszerkesztő (1957–1959, Élet és Irodalom)
KitüntetéseiKossuth-díj (1955)
Halál okaszívizom-elfajulás[4]
SírhelyeFiumei úti sírkert (42/1. parcella)[5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bölöni György témájú médiaállományokat.

Bölöni György Sámuel (Szilágysomlyó, 1882. október 30. – Budapest, 1959. szeptember 11.) Kossuth-díjas magyar író, újságíró.

Élete

[szerkesztés]

Régi partiumi nemesi családból származott, szülei Bölöni Sándor és Krausz Szidónia, egyik dédnagybátyja Kölcsey Ferenc volt. A középiskolát Zilahon végezte, 1900-tól Budapesten jogot tanult. 1902-től a Magyarország című újság párizsi tudósítója lett, itt kötött barátságot Ady Endrével. Ugyanitt ismerkedett meg Marchiș (Márkus) Otíliával, Marchiș György és Vultur Julianna lányával (Itóka), akit 1913. január 20-án Budapesten feleségül is vett.[6][7] A házasságkötési tanúk Ady Endre és Ady Lajos voltak. 1906-tól a Népszava és a Magyar Nemzet, 1910-től a Világ munkatársa. Az első világháborút követő őszirózsás forradalmat követően Hollandiába akkreditált követként szolgált a Károlyi Mihály-kormány számára. Tisztségét a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után is megtartotta, ami miatt 1920-ban emigrálnia kellett. 1923-tól 1945-ig Párizsban élt. Ezalatt részt vett a párizsi kommunista emigráció közéletében és megmozdulásain, újságját, a magyar nyelvű Párizsi Hírlapot is ő szerkesztette. Intenzív kapcsolatban állt a kor párizsi szellemi életének több kiemelkedő személyiségével is.

1945-ben egyike volt annak a nyolc közéleti személyiségnek, akiket pártállásra való tekintet nélkül beválasztottak az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, s bár az 1945-ös választáson nem indult, többekkel egyetemben közéleti személyiségként külön törvény alapján újfent képviselő lett. A parlamentben a Magyar Kommunista Párt frakciójához csatlakozott, a pártba az év őszén lépett be. Az 1947-es választásokon sem indult, és mivel ekkor már nem is emeltek be senkit külön törvény alapján az országházba, parlamenti munkája befejeződött.

1948-ban elnyerte a Baumgarten-díjat, majd kinevezték Magyarország (majd a Magyar Népköztársaság) hollandiai nagykövetévé. 1950-ben rendelték haza, ekkor az Irodalmi Alap vezetője lett. Az irodalmi életben mindvégig harcos képviselője volt a szocialista realizmusnak.

1957 elején az első főszerkesztője lett a március 15-én indított Élet és Irodalomnak, illetve kinevezték az Irodalmi Tanács és a Magyar PEN Club intézőbizottságának elnökévé. Utóbbi tisztségében jelentős szerepe volt abban, hogy a PEN magyar tagozata visszakapta eredeti jogait a szövetségen belül. Utolsó három tisztségét egészen haláláig látta el.

A művészettörténész

[szerkesztés]

A század eleji Párizs Bölöni szemében[8] új politikai és művészi elvek fővárosa. Benyomásai és élményei a hazai kultúra felemelését, megújítását akaró öntudatot ébresztik benne. Csatlakozik kora legjelentékenyebb festői csoportjához – a Nyolcakhoz. 1903 őszén Párizsban beiratkozott a jogi karra, ezzel egyidőben a Sorbonne-ra és az École des Beaux-Arts-ra is az irodalmi és művészeti fakultására. Gyakran látogatta a Louvre-t. Csodálta Rodin és Maunier szobrait. Nagy hatással voltak rá Manet, Pissarro, Degas és Paul Cezanne képei. Gyakran ebédelt Rodinnel a mudoni műtermében. A Rue Laffitte-en Duran-Ruel szalonját látogatta, és Vollard-ral a világhírű műkereskedővel járt egy társaságba. Cikkeinek legjavát a Nyolcak művészetéről Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos alkotásairól írta, mellettük állva, értük harcolva.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Művei

[szerkesztés]
  • Bölöni György–Magyar Lajos: Háborús Balkán; Dick, Budapest, 1912
  • Az igazi Ady; Atelier, Párizs, 1934
  • Hallja kend Táncsics!; Szikra, Budapest, 1946
  • Ady, mint újságíró; Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Budapest, 1955 (Újságírók szakmai előadásai és vitái)
  • Ady az újságíró; Magvető, Budapest, 1957
  • Magyarság – emberség; Magvető, Budapest, 1959
  • Nemzedékről nemzedékre; vál., szerk., utószó, jegyz. Erki Edit; Szépirodalmi, Budapest, 1966 (Bölöni György művei)
  • Képek között; vál., szerk. Erki Edit; Szépirodalmi, Budapest, 1967 (Bölöni György művei)
  • Friss szemmel; Szépirodalmi, Budapest, 1968 (Bölöni György művei)
  • Az igazi Ady; 4. kiad.; Magyar Helikon–Szépirodalmi, Budapest, 1974
  • Egy forradalmi nemzedék; vál. Mátis Lívia; Szépirodalmi, Budapest, 1982
  • Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912; vál., jegyz., előszó Nagy Csaba; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2005

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Emléktáblát avattak tiszteletére Budapest II. kerületében. A táblát eltávolították. Szövege ez volt: E HÁZBAN LAKOTT / BÖLÖNI GYÖRGY / 1882–1959 / KOSSUTH-DÍJAS ÍRÓ. ADY ENDRE HARCOS- / TÁRSA, BARÁTJA, MŰ-VEINEK NÉPSZERŰSÍ- / TŐJE. A KÁROLYI-KORMÁNY ÉS A MAGYAR- / ORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KÖVETE. / A NÉMET MEGSZÁLLÁS IDEJÉN A FRANCIAOR- / SZÁGI, MAGYAR FÜGGETLENSÉGI MOZGALOM / EGYIK KOMMUNISTA VEZETŐJE. / A FELSZABADULÁS UTÁN FŐ-LEG IRODALMI / ÉS KULTÚRPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGET / FOLYTAT, AZ IRO-DALMI TANÁCS ÉS A PEN / CLUB INTÉZŐ BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE. / BUDAPEST FŐVÁROS TANÁCSA / 1968
Sírja a Fiumei úti sírkertben (42/1-1-2)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Artists of the World Online (német nyelven). K. G. Saur Verlag, Hiba: Érvénytelen idő. DOI:10.1515/AKL.
  3. ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  4. ↑ FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2025. július 17.)
  5. ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.)
  6. ↑ Budapest V. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1913. év, 36. folyószám.
  7. ↑ dr. Bölöni György Sámuel házassága. familysearch. (Hozzáférés: 2022. október 8.) (részletesen)
  8. ↑ Bölöni György: Képek között, cikkek és tanulmányok

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bölöni_György&oldid=28571310”