Balogh Edgár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Balogh Edgár
Született Kessler
1906. szeptember 7.
Temesvár
Elhunyt 1996. június 19. (89 évesen)
Kolozsvár
Álneve Farkas Lőrinc
Állampolgársága magyar[1]
Nemzetisége magyar
Foglalkozása publicista, főszerkesztő, rektor

Fiatalkori fényképe
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Edgár témájú médiaállományokat.

Balogh Edgár (Írói álneve Farkas Lőrinc, szignója: -logh.) (Temesvár, 1906. szeptember 7.Kolozsvár, 1996. június 19.) szlovákiai, majd romániai magyar publicista, főszerkesztő, egyetemi tanár, tudományegyetemi rektor.

Életrajza, munkássága[szerkesztés]

Kessler Ferenc nagyszebeni szász katonatiszt és egy magyar irodalom szakos pozsonyi tanárnő fia. 1926-ban vette fel anyai ági családi nevét. Pozsonyban végezte el a magyar reálgimnáziumot, majd a prágai német egyetem filozófiai karán folytatta tanulmányait. Etnográfusnak készült. Első írása 1922-ben jelent meg a losonci A Mi Lapunk c. ifjúsági folyóiratban, első tanulmányát (A szűzgulyahajtás) 1927-ben az Ethnographia-Népélet közölte Budapesten.

Publicisztikai munkásságát a Prágai Magyar Hírlapban, a csehszlovákiai magyar ellenzéki pártok lapjában kezdte. Kezdeményezője és szervezője volt a csehszlovákiai magyar ifjúság haladó Sarlós-mozgalmának. 1931-ben a kommunista mozgalomba kapcsolódva[2] Fábry Zoltánnal szerkesztette Az Út című prágai kommunista szellemű művelődéspolitikai folyóiratot, s 1934-ben fordításában jelent meg a Barnakönyv Hitler-Németországról és a lipcsei perről című német antifasiszta mű. A csehszlovák hatóságok 1935-ben kiutasították; visszatért szülőföldjére, s előbb Kolozsvárt, majd Brassóban telepedett le.

A Korunk belső munkatársa s a Brassói Lapok cikkírója. Mint a MADOSZ vezetőségi tagja kezdeményezte a romániai magyar ifjúság 1937-es Vásárhelyi Találkozóját, egyik elindítója a népfront jellegű Erdélyi Enciklopédia Könyvkiadónak. Itt jelent meg 1939-ben Íratlan történelem c. cikkgyűjteménye Erdéllyel és Olténiával való ismerkedéséről s Duna-völgyi összehasonlító történelemszemléletéről.

A bécsi döntések után rövid ideig Kalotaszentkirályon tanítóskodott, majd hatósági eltávolítása után Móricz Zsigmond megbízásából a Kelet Népe kolozsvári szerkesztője (1941) s a budapesti Magyar Nemzet, 1942-től a budapesti Kis Újság munkatársa. Józsa Bélával együtt állította össze a 48-as Erdély c. zsebkönyvet (Kolozsvár, 1943); 1944 elején elkészült Hármas kis tükör c. cikkgyűjteményét a Magyar Élet Kiadó a német megszállás miatt csak 1945-ben tudta megjelentetni.

Részt vett az észak-erdélyi antifasiszta ellenállási mozgalomban. Közvetlenül a felszabadulás után, 1944. október 18-án kezdeményezésére jelent meg Kolozsvárt a Világosság c. napilap, melynek 1948-ig főszerkesztője. A Magyar Népi Szövetség (MNSZ) alelnöke (1946-ig), s mint a művelődési osztály vezetője vett részt a romániai magyarság új művelődési intézményeinek megszervezésében, ill. a régiek demokratizálásában.

Az MNSZ kiadásában jelent meg "Tíz esztendő tíz cikke" alcímmel A Szudétáktól a Fekete-tengerig c. kis kötete (Kolozsvár, 1945). Az 1848-as forradalom centenáriumára Az igazi 1848 c. alatt kiadott rádióelőadásaiban Kossuth és Nicolae Bălcescu kézfogását népszerűsítette. Egyetemi tanár (1948), majd rektor (1949) a Bolyai Tudományegyetemen. 1949 őszén az MNSZ több más vezetőjével együtt a szocialista törvényesség megsértésével bebörtönözték s csak 1956-ban rehabilitálták.

A Babeș és Bolyai Egyetemek egyesítése után a magyar irodalomtörténeti tanszéken publicisztikát adott elő. 1957-től 1971-ig az újrainduló Korunk főszerkesztő-helyettese. Újabb cikkgyűjteménye az Egyenes beszéd (1957), ezt követte irodalompolitikai jegyzeteinek kötete, a Toll és emberség (1965). Ugyanebben az évben adták ki Budapesten Hét próba ("Egy nemzedék elindul") c. emlékiratát, ebben a Sarló történetét írta meg személyi vallomás formájában.

Az otthoni íróasztal, az egyetemi katedra és a szerkesztőség aprómunkáit tükrözte Én tintás esztergapadom c. jegyzetgyűjteménye (1967). Egy-egy kötetet szerkesztett s bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel látott el Nicolae Bălcescu (1956), Benedek Elek (1957), Móricz Zsigmond (1962), Ady Endre (1967), Szentimrei Jenő (1968) és Fábry Zoltán (1973) publicisztikai munkáiból.

Tanulmányokat közölt a régi Korunk elindulásáról, fordulatáról és eszmei kiforrásáról (NyIrK, 1964, 1968, 1970, 1973; együtt kötetben Itt és most, Kolozsvár, 1976); az Erdélyi Helikon, Erdélyi Múzeum és Magyar Kisebbség marxista értékeléséről (Korunk 1964/12; 1965/7-8; 1969/10). Szép halál c. története (Kortárs, Bp. 1969) az antifasiszta mozgalom emlékét idézi, a Szép élet és Szép szó (Kortárs, Budapest, 1973) kisközösségek benső feszültségét, vitáit tükrözte; a három együtt Szárnyas oltár címmel jelent meg (Budapest, 1978).

Intelmek c. kötetében (1972) a fiatalság elé állított reális eszményképet. 1974-ben két gyűjteményes kötetét adták ki: Duna-völgyi párbeszéd c. alatt 1929 és 1972 közt szerzett írásaiból válogatott Budapesten Sándor László; Mesterek és kortársak c. alatt Bukarestben jelent meg irodalompolitikai tanulmányaiból és emlékezéseiből Kántor Lajos összeállítása. További kötetei: Szolgálatban : emlékirat 1935-1944 (1978); Táj és nép (Kolozsvár, 1978); Vargyasi változások (Bartha Árpád fényképfelvételeivel, 1979).

1971-ig a Korunk főszerkesztő-helyettese, illetve az 1981-től megjelenő Romániai magyar irodalmi lexikon főszerkesztője volt. Kolozsvárott hunyt el, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra,

Művei[szerkesztés]

  • Barnakönyv Hitler-Németországról és a lipcsei perről; előszó Fábry Zoltán, szerk. Balogh Edgár; Schwarz, Bratislava, 1934
  • Íratlan történelem; Grafica Ny., Kolozsvár, 1939 (Az Erdélyi Enciklopédia könyvei)
  • Hármas kis tükör. Felvidéki, erdélyi és magyarhoni tanulságok; Magyar Élet, Bp., 1945
  • A Szudétáktól a Fekete-tengerig. Tíz esztendő tíz cikke; A Romániai Magyar Népi Szövetség, Kolozsvár, 1945
  • Az igazi 1848. A századik évfordulóra; Athenaeum, Cluj-Kolozsvár, 1948 (Népművelési füzetek)
  • Egyenes beszéd. Cikkek, naplók, levelek; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1957
  • Toll és emberség. Irodalompolitikai jegyzetek; Irodalmi, Bukarest, 1965
  • Hét próba. Egy nemzedék elindul; Szépirodalmi, Bp., 1965
  • Én tintás esztergapadom (jegyzetgyűjtemények, 1967)
  • Intelmek (esszék, 1972)
  • Duna-völgyi párbeszéd (cikkek, tanulmányok, dokumentumok, 1974)
  • Mesterek és kortársak (tanulmányok, 1974)
  • Itt és most. Tanulmány a régi Korunkról; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1976
  • Szárnyas oltár (elbeszélések, 1978)
  • Szolgálatban. Emlékirat. 1935-1944; Kriterion, Bukarest, 1978
  • Táj és nép. Ötvenkét jegyzet előbeszéddel és toldalékkal; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1979
  • Vargyasi változások (szociográfia, 1979)
  • Romániai magyar irodalmi lexikon. Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés; főszerk. Balogh Edgár; Kriterion, Bukarest, 1981-
  • Hét próba. Egy nemzedék története, 1924-1934, 1-2.; Magvető, Bp., 1981 (Tények és tanúk)
  • "...hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből". Interjú Balogh Edgárral; riporter M. Kiss Sándor; Művelődéskutató Intézet, Bp., 1981
  • Acéltükör mélye (félszáz igaz történet, Kriterion, Bukarest, 1982)
  • Hídverők Erdélyben 1944-1946 (válogatott cikkek, 1985)
  • Férfimunka. Emlékirat 1945-1955, Budapest (1986)
  • Magyarok, románok, szlávok (válogatott tanulmányok, cikkek, interjúk. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986)
  • Tíz nap Szegényországban (szociográfia, 1988)
  • Számadásom. Emlékirat, 1956-1993; szerk., bev. Kántor Lajos; Komp-Press–Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 1999

Szerkesztései[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. 1932-ben Nagymegyeren akart előadást tartani a helybeli kommunistáknak, de mivel nem volt rá engedélye a hatóságok ezt megakadályozták (Okresný úrad v Komárne, 53/K-1932 prez.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]