Már az őskorban is voltak törekvések bizonyos mozzanatok, dolgok, tárgyak megörökítésére. Ilyen például a kb. 20 000 éves bölényt barlangrajz is, a spanyolországi Altamira - barlang falán. Ezek az alkotásoknak többnyire vallási, figyelmeztető, felidéző jelleggel jöttek létre, majd az írás megjelenésével (i.e.2.évezred), erőteljesebb ok-okozati viszony figyelhető meg a festmények létrejötténél. Ezt követően a reneszánszban az esztétikum is fontossá válik.
A fordulópontot a 19.század közepén megjelenő technikai képek, azaz gyakorlatilag a fotográfia megjelenése hozta. Itt már egyértelművé vált a fizikai kapcsolat a kép és készítője között. A fénykép valós bizonyítéka volt az egykor létezett személynek, tárgynak, megtörtént eseménynek. Először még festmény hatású fotók készítésére törekedtek, ám az avantgárd korában (20. század eleje) felismerték a festészet és a fénykép közötti különbségeket, így ezentúl már a fotografikus hatás elérése volt a cél.
