Fábry Zoltán (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fábry Zoltán
Született 1897. augusztus 10.
Stósz, Magyarország
Elhunyt 1970. május 31. (72 évesen)
Stósz, Csehszlovákia
Foglalkozása író,
publicista,
kritikus

Fábry Zoltán (Stósz, 1897. augusztus 10.Stósz, 1970. május 31.) felvidéki protestáns pap- és írástudó családból származó, első világháborús rokkant hadnagy, baloldali író, közíró, kritikus. Munkásságának etikai irányát az antimilitarizmus, az antifasizmus és az emberséges magatartás kérdése határozta meg, ugyanakkor az esztétikai értékekre is fogékony kiváló íráskészséggel rendelkező írói egyéniség, kezdetben az expresszionizmus irányvonala indította útjára.

Életútja[szerkesztés]

„A stószi remete” 1908 és 1915 között a rozsnyói evangélikus főgimnáziumban tanult. 1915-ben besorozták a Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe, 1916-18 közt a galíciai fronton szolgált. 1918-tól a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar-történelem szakon. Babits Mihály Az irodalom elmélete c. előadásait ő jegyezte le gyorsírással, s később (1967) ennek alapján adták ki. 1919-ben hazatért Stószra kiújuló tüdőbetegsége miatt. Számos laphoz bekapcsolódott munkatársnak. Az 1920-as években került kapcsolatba a romániai magyar irodalommal. Főbb műve: A vádlott megszólal (1946).

Fábry Zoltán romániai kapcsolatai a magyar irodalomban azokkal a sajátosan egyéni írásokkal kezdődtek, amelyekben a csehszlovákiai magyar író és irodalompolitikus a szlovenszkói magyar életet a kolozsvári Keleti Újságban ismertette. Franyó Zoltán lapjának, a Geniusnak, majd az Új Geniusnak munkatársa – ez utóbbiban jelent meg Emberirodalom c. programadó írása is (1925/1) –, Szántó György Periszkop c. lapjának csehszlovákiai szerkesztője (1925-26). Még az 1920-as években Bartalis Jánossal és Ligeti Ernővel is kapcsolatba lépett, könyveiket a csehszlovákiai magyar sajtóban ismertette.

Dienes László a Korunk megindulásakor bevonta a lap munkatársi gárdájába, ez a kapcsolat mélyült el Gaál Gáborral való évtizedes (1929-39) baráti együttműködéssé. A csehszlovákiai magyar publicista neve felkerült a folyóiratra, s szülőfaluja, a Kassa közelében fekvő Stósz mint a csehszlovákiai szerkesztőség postacíme fogalommá vált: innen bírálta a „háborúval fenyegető hitlerista politika szolgálatába szegődött” irodalmat s azzal szemben a német és orosz „valóságirodalom”, a cseh és szlovák antifasizmus, a „haladó” magyar népi kísérletek dokumentumait mutatta fel. A két szerkesztő avantgárdizmusból indult és a „valóságirodalomig” érlelődött irodalomesztétikája szervesen kiegészítette egymást. „Én forrtam, sisteregtem, ő nevelt. Írásaimat szenvedély fűtötte, őt fegyelem vezette, értelmi megállapodottság” – vallja Fábry Zoltán Gaálra emlékezve a Korunk-cikkeiből összeállított gyűjtemény (Valóságirodalom. Pozsony, 1967) élén.

1931-1936-ban Az Útnak is szerkesztője volt. 1939-ben és 1941-ben bezárták az illavai várbörtönbe, s míg Csehszlovákiában tartott a magyarság jogfosztottsága (1939. szeptembertől 1948. december 15. között), addig nem publikálhatott. 1949-ben a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete (CSEMADOK) örökös díszelnökévé választotta. 1948. december 15-től az Új Szó, majd 1953-56 között a Fáklya munkatársa. 1958-ban indította a csehszlovákiai Irodalmi Szemle c. folyóiratot, melynek haláláig szerkesztője volt.

A Fábry-cikkek folytatódtak a Korunk új folyamában is, jórészt ezekből állította össze Balogh Edgár az 1970-ben meghalt író emlékére az Egy ember megszólal c. romániai Fábry-kötetet (Téka, 1973). A fiatal nemzedék tiszteletét a stószi gondolkodó erkölcsi magatartáskultúrája iránt filozófiai elemzéssel fejezi ki Ágoston Vilmos A humanista Fábry Zoltán hite és félelme c. tanulmányában (Szövegek és körülmények. Antológia, 1974). Romániai kapcsolatait egyre bővebben tükrözi a kiadott irodalmi levelezés.

Kötetei (válogatás)[szerkesztés]

  • Korparancs. Pozsony : Pallas, 1934. (Irodalom és politika, I. világháború utáni Csehszlovákia);
  • Palackposta, [utószó Juraj Spitzer], Pozsony, 1960. (Fábry irodalmi cikkei);
  • Kúria, kvaterka, kultura : adalékok a csehszlovákiai magyar kultúra első fejezetéhez 1918-1938,[utószó: Turczel Lajos]. Pozsony - Budapest, 1964;
  • Nase vlast Evropa, [z madarského preloz. Anna Rossová], [vybor a uvod Petr Rákos]. Prága, 1967;
  • Stószi délelőttök. Pozsony - Budapest, 1968. (Nyomtatásban ekkor jelenhetett meg A vádlott megszólal c. 1946-os röpirata);
  • Vigyázó szemmel : fél évszázad kisebbségben. Pozsony-Budapest, 1971. (Fábry esszéi);
  • Vox humana, [preloz. Marta Zilková]. Kosice : Východoslov. vyd., 1974;
  • Tanú és tanulság voltam : visszaemlékezések, vallomások, állásfoglalások, [vál., előszó, utószó: Sándor László]. Pozsony - Budapest, 1977. (Fábry állásfoglalásai Ilia Mihály gyűjteménye nyomán);
  • Fábry Zoltán válogatott levelezése : 1916-1946 / [vál. Csanda Sándor, Varga Béla], [bev. és jegyz. Csanda Sándor] Budapest-Pozsony, 1978;
  • Üresjárat 1945-1948 : Napló a jogfosztottság éveiből, [vál., szöv. gond., ... Lanstyák István, Repiszky Tamás] Budapest - Pozsony, 1991.
  • Hazánk, Európa (Válogatott tanulmányok) Szépirodalmi Könyvkiadó; 1967.

Irodalom[szerkesztés]

  • Szenczei László: Korparancs. Fábry Zoltán könyve. Erdélyi Helikon, 1935/2;
  • Méliusz József: Fábry Zoltán. Korunk, 1935/3; újraközölve Kitépett naplólapok, 1961. 56-59;
  • Robotos Imre: Egy magyar humanista igaza. Korunk 1957/1;
  • Gaál Gábor levelei Fábry Zoltánhoz. Korunk, 1968/1;
  • Balogh Edgár: Fábry Zoltán tanítása. Korunk, 1969/3;
  • Balogh Edgár: Fábry Zoltán tíz levele. Igaz Szó, 1970/6;
  • Méliusz József: Romániai magyar író prágai búcsúja Fábry Zoltántól. Utunk, 1970/24; újraközölve Az illúziók kávéháza, 1971. 225-29;
  • Kovács János: Fábry Zoltán és az aradi Genius. Korunk, 1973/12;
  • Robotos Imre: A kortárs szemével. Korunk 1974/10;
  • Csanda Sándor: Fábry Zoltán. (Bratislava-Budapest, 1981)
  • Batta György 1990: Színek Fábry Zoltán portréjához.

Jegyzetek és források[szerkesztés]