Tihanyi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tihanyi Lajos
Önarcképe
Önarcképe
Született 1885. október 29.
Budapest, Magyarország
Elhunyt 1938. június 11.(52 évesen)
Párizs, Franciaország
Állampolgársága magyar
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tihanyi Lajos témájú médiaállományokat.
Tihanyi Lajos: Tristan Tzara arcképe (1926)
Fülep Lajos portréja
Fémes Beck Vilmos
Tihanyi Lajos bronzszobra
(1910)

Tihanyi Lajos (Budapest, 1885. október 29.Párizs, 1938. június 11.) magyar avantgárd festőművész, a MIÉNK, a Nyolcak és a Ma műhely tagja.

Pályája[szerkesztés]

11 éves korában agyhártyagyulladás következtében elvesztette hallását, hangja eltorzult siketnéma lett, szájról olvasott, s ha megszólalt, egyfajta torokhangon beszélt néhány szót.[1] Emiatt gimnáziumi tanulmányainak feladására kényszerült. Rajzolni kezdett, majd tanulmányait a Mintarajziskolában és különböző magániskolákban folytatta. 1907-ben rövid tanulmányutat tett Párizsban, ahol elsősorban a fauvizmus hatott művészetére, valamint Olaszországban. Négy nyáron át (1907–1910) Nagybányán festett, de nem tagolódott be az iskolába, a Szabad iskolán kívül festett, lényegében autodidakta volt. Nagybányán a „neósok” csoportjához állt közel, majd 1909-től a Nyolcak alapító tagja lett. A Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) II. tárlatán állította ki először képeit (1908).

Az 1910-es évek végén ismerkedett meg Kassák Lajossal, aki 1918-ban kiállítást szervezett számára a Ma Váci utcai szalonjában. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahonnan rövidesen Berlinbe költözött. 1923-ban Párizsba települt át. Az ottani művészvilág hamar befogadta: Jean Cocteau-val, Tristan Tzarával, Brâncuşival és Utrillóval is kapcsolatban állt. Az analitikus, majd a szintetikus kubizmus jegyeit mutató, 1920 körül készített csendéleteit, portréit és városképeit egyre elvontabb kompozíciók váltották fel, az 1930-as évek elejére eljutott a teljes absztrakcióig. Az Abstraction-Création csoporthoz 1933-ban csatlakozott. Kései munkáit a magyar közönség már nem láthatta, mivel Tihanyi az 1937-es budapesti retrospektív kiállítás ötletét elvetette.[2]

A magyar avantgárd egyik kiemelkedő alkotója. Stílusa Cézanne-ból indult ki, és kubista irányban haladt. Hatott rá a fauvizmus és az expresszionizmus (Oskar Kokoschka) is. Művészetében a tárgyiasság és az analitikus formabontás feszültségeit kutatta.

Minden művészet érdekelte, a zene is. Koncerteken az előtte álló székbe kapaszkodva érezte a zenét.[3]

Legtöbb művét itthon a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, vannak képei a székesfehérvári Deák Gyűjteményben is.

Műveiből[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Dévényi Iván: Tihanyi. Budapest : Corvina Kiadó, 1968.
  • Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Budapest, 1967.
  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.

További információk[szerkesztés]