Berény Róbert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berény Róbert
Síremléke Budapesten a Farkasréti temetőben. Lesenyei Márta alkotása
Síremléke Budapesten a Farkasréti temetőben. Lesenyei Márta alkotása
Született
1887. március 18.
Budapest
Elhunyt
1953. szeptember 10. (66 évesen)
Budapest
Foglalkozása festő
Kitüntetései Kossuth-díj
Munkácsy Mihály-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Berény Róbert témájú médiaállományokat.

Berény Róbert, 1902-ig Bakofen[1](Budapest, 1887. március 18.Budapest, 1953. szeptember 10.) kétszeres Munkácsy Mihály-díjas és Kossuth-díjas magyar festő, grafikus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berény Nándor és Lindner Franciska gyermeke. Berény Róbert a magyar avantgárd mozgalom jeles képviselője. Tanulmányait 1904-ben kezdte, Zemplényi Tivadar Mintarajziskolájában. 1905-ben Párizsba került, ahol a Julian Akadémia növendéke lett. Kint tartózkodása alatt, Matisse és Cézanne művészetének hatása alá került. A kortárs művészeti stílus irányzatokat tanulmányozta, művelte, a magyar Vadak közé tartozott.

legismertebb plakátja a Tanácsköztársaság számára toborzott katonát 1919-ben

Hazatérte után a Nyugatban publikált. Festészetére ekkor már az expresszionizmus és a kubizmus volt jellemző. 1909-ben tagja lett a később Nyolcak néven ismertté vált avantgárd csoportnak. 1912. május 18-án Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Spitzer Ilonával, Spitzer Gyula Jakab és Abeles Klára gyermekével.[2]

Tevékeny szerepet vállalt a Magyarországi Tanácsköztársaság ideje alatt, a Művészeti Direktórium festő szakosztályának vezetője lett. Plakátokat tervezett, ekkor született legismertebb plakátja, a Fegyverbe! Fegyverbe! című. 1919 után emigrált Németországba, Berlinben élt 1926-ig.

Az 1930-as években stílusa közeledett a nagybányai művésztelepi tradíciókhoz, nagy hatással volt rá Ferenczy Károly és Bernáth Aurél művészete, bekapcsolódott a Gresham-kör munkájába. 1934-től ideje nagy részét Zebegényben töltötte. A festészeten és plakátok tervezésen kívül jelentős a grafikai munkássága is. Grafikáin nagyrészt vörös krétát, diófa pácot, hígított tust, alkalmazott, így egyediek lettek, nem kedvelte a sokszorosított grafikákat. 1948-ban a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. Művei leginkább csendéletek, aktok és portrék.

Legtöbb művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, szép számmal vannak művei a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a Deák Gyűjteményben Székesfehérvárott és magántulajdonban.

Életművének jelentős része még mindig feltárás alatt áll, mivel a XX. század viharai folyamán számos munkája eltűnt. Egyik kiemelkedő alkotását (Alvó nő fekete vázával) például Barki Gergely, a Nyolcak kutatója fedezte fel a Stuart Little, kisegér című film díszleteként - a művet 2014 végén, eretediségének tisztázása után sikerült Magyarországra szállítani.[3]

Kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társasági tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Belügyminisztérium 1902. évi 61064. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1902. év 4. oldal 11. sor.
  2. A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 235/1912. folyószám alatt.
  3. Tóth Kriszta: Soha ne aludj el filmnézés közben!. kepmutato.wordpress.com, 2015. július 8. (Hozzáférés: 2015. május 15.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]