Molnár Gál Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Molnár Gál Péter
Molnár Gál Péter fortepan 137853.jpg
Született 1936. július 11.
Budapest
Elhunyt 2011. július 27. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Ronyecz Mária
Foglalkozása színikritikus,
újságíró,
dramaturg,
színháztörténész

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár Gál Péter témájú médiaállományokat.

Molnár Gál Péter (MGP) (Budapest, 1936. július 11.Budapest, 2011. július 27.[1]) színikritikus, újságíró, dramaturg, színháztörténész. Ronyecz Mária színésznő férje volt.[2]

Életpályája[szerkesztés]

A Nemzeti Színházban nőtt fel, a Blaha Lujza téren: édesanyja Major Tamás titkárnője volt. 1961-ben szerzett diplomát a Színművészeti Főiskolán, majd a Petőfi Színház dramaturgja lett. 1961 és 1978 között a Népszabadság munkatársa volt (Koltai Tamás szerint csak legenda, hogy kulturális rovatvezető lett volna).[3] 1978-ban a ferihegyi repülőtéren megtalálták nála egy kicsempészni akart ellenzéki írás mikrofilmjét, ezért eltávolították munkahelyéről, a Népszabadságtól.[4] 1978-tól 1980. augusztus 31-ig tudományos főmunkatársként dolgozott a Magyar Színházi Intézetben. Ezután ismét dramaturg volt: 1980–81-ben a Pécsi Nemzeti, 1981–82-ben a Békés Megyei Jókai Színház, 1982–83-ban a Veszprémi Petőfi Színházban. 1983-tól 1989-ig a Mozgó Képek, majd a Népszabadság főmunkatársa volt.

Több tanulmánykötete jelent meg, amelyekben a magyar színházművészet helyzetét, problémáit, egyes színházművészek pályáját elemezte. Miután 2004-ben ügynökmúltja miatt ismét eltávolították a „papír” Népszabadságtól, a Színház.hu portálon folytatta periodikáját. 2006-tól már más médiumokba is írt kritikákat, recenziókat, 2009-től haláláig újra publikált a Népszabadságban is.[5]

A Magyar Televízióban készült színészportrék (Mestersége színész) riportereként beszélgetett többek között Dajka Margittal,[6] Tolnay Klárival[7] és Turay Idával.[8]

Megítélése[szerkesztés]

Kritikusi munkásságát Ablonczy László így jellemezte: „... Molnár Gál Péter - MGP(U), alias "Luzsnyánszky Róbert", mint utóbb értesülhettünk róla, ... az elmúlt fél évszázad teátrumi Cipollája, akire ugyan nem lőttek, de mételyes vélekedését azért két-három pofon tudatta. Ördögi volt, mert értette a színházat, de folyamatosan elárulta, gyakran nem hitte, amit írt, és pontosan tudta, hogy mikor és mivel árt. És sokáig központi helyről diktálta a közhangulatot, a Népszabadságban - nyolcszázezer példányban, ahol egy-egy jelző, ítélet politikai üzenetet is kódolt. Amikor kiderült spiclimúltja, találóan mondta Bessenyei Ferenc: "Mindannyiunkat börtönben tartott e rendszer, eszméivel, úgy, ahogy Molnár Gál kritikáival."” [9][10]

Ellentmondásos lényét, tudását, kritikusi pályáját nekrológírói így jellemezték:

"írt egy tucatnyi könyvet, de fő műve alighanem ez: a Népszabadságban hétről hétre megjelenő színi kritika folyam, amely nélkül a magyar színháztörténet elmúlt fél százada nem lesz rekonstruálható. Iskolát teremtő különleges stílusa, roppant eredeti írásművészete, kegyetlen humora sem fedte, feledtette el azt, amit ellenségei sem vontak kétségbe: hallatlan tudású, nyugodtan mondhatjuk, tudós ember volt. Nem is engedték tanítani a főiskolán, soha." (Bächer Iván)[11]

"Színházi kritikáit azok is olvasták, akik letagadták. Mert halálra sértett, pályáról eltanácsolt, egész életre sebzett. Sokan, akik túlélték, a barátai lettek, életének utolsó éveiben partnerek a hosszúra nyúlt telefonbeszélgetéseihez. A képességesek MGP szitkait is boldogan számon tartották. Csak a bagatell színházi darabbérmunkások hullámoztak a dühtől, és kéjesen lihegtek, amikor MGP coming outra kényszerült. Aki veszi magának a fáradságot, és beleolvas ügynöki jelentéseibe, láthatja, hogy megjelenhető színikritikákkal, színházjobbító kisesszékkel nevelte a tartótisztjét. Igen, mindenkinek jobb lett volna, ha nem így történik, de az élő szerkesztőségből, a papírról néhány online-ra száműzni, majd negyven évvel az események után megjelenési bojkottal sújtani nagyobb bűn volt, mint amit évtizedeken át hurcolt. Azoknak a bűne, akik elfelejtették észrevenni, hogy a valaha volt legfelkészültebb, leghitelesebb, legmegbízhatóbb és legtehetségesebb színházi írónk kezéből rúgják ki a klaviatúrát. Az igazság, a feddhetetlenség, a tiszta erkölcs és a becsület nevében. Ne legyenek rá büszkék." (Sándor Erzsi)[12]

Ügynökmúltja[szerkesztés]

2004 novemberében elismerte, hogy 1963-ban aláírta a beszervezési nyilatkozatot. 2004 decemberében megjelent A rivaldafény árnyékában című könyv, amelyben Fonyódi Péter tudományos kutató, a Corvina együttes egykori dobosa Molnár Gál Péter titkos jelentéseit gyűjtötte össze, amelyeket a BM III/III-as főcsoportfőnökségének adott, és amelyeket Luzsnyánszky Róbert fedőnéven írt 1963 és 1978 között. A kötet összeállítója így fogalmazott: "Azért nem volt aggályom, mert semmi olyat nem írt, ami durván bántotta volna azokat, akikről írt, egyszerű, megmaradt színikritikusnak..."[13]. Nem szégyellte a kb. 90 színészről leadott jelentését, bocsánatot senkitől sem kért, csak saját lelkiismeretével tartotta elszámolandónak.

Bár több cikk beharangozta közeli kiadását,[14][15] Coming out című, ügynöki beszervezéséről szóló könyve soha nem jelent meg.[3][16] A készülő önéletrajzi ihletésű műből kiszivárgott az, hogy a színikritikus azért lépett a III/III-as csoportfőnökség kötelékébe, mert homoszexualitása miatt megzsarolták.[17]

Művei[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • Honthy Hanna és kora; Egyetemi Nyomda, Bp., 1967 (Százezrek színháza, 3.)
  • Olvasópróba. Színészportrék; Szépirodalmi, Bp., Kiadó
  • Rendelkezőpróba. Major Tamás, Marton Endre, Várkonyi Zoltán műhelyében; Szépirodalmi, Bp., 1972 (Műhely)
  • Törőcsik Mari; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum–Népművelési és Propaganda Intézet, Bp., 1975 (Filmbarátok kiskönyvtára)
  • Izgága színház; Szépirodalmi, Bp., Kiadó
  • Színházi holmi; Kozmosz Könyvek, Bp., 1976
  • Emlékpróba; Szépirodalmi, Bp., 1977
  • Helyünk a deszkákon. Gellért Endre színházi írásai; szerk. Molnár Gál Péter; NPI, Bp., 1982 (Szkénetéka)
  • A Latabárok. Egy színészdinasztia a magyar színháztörténetben; Népművelési és Propaganda Intézet, Bp., 1983 (Szkénetéka)
  • Molnár Gál Péter–Sándor Pál: Csak egy mozi. Technikai forgatókönyv; Hunnia, Bp., 1984
  • A Páger-ügy; Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Bp., 1988
  • Latinovits; Szabad Tér, Bp., 1990
  • Molnár Ferenc: Pesti napló; vál., utószó Molnár Gál Péter; Nyilvánosság Klub–Századvég, Bp., 1993 (Ars scribendi)
  • Hogyan csináljunk rossz színházat?; Budapest : Századvég, Bp., 1994
  • B. I.–M. G. P. [Bächer Iván–Molnár Gál Péter]: Helyek; Göncöl, Bp., 1998
  • Eck Imre és a Pécsi Balett; Jelenkor, Pécs, 2000 (Teatrum mundi)
  • A pesti mulatók. Előszó egy színháztörténethez; Helikon, Bp., 2001
  • Coming out (2004) - kéziratban
  • Bächer Iván–Molnár Gál Péter: Helyek; Göncöl, Bp., 2005
  • Latinovits; Budapest-Print, Bp., 2005
  • Zenthe Ferenc; Duna, Bp., 2006
  • Molnár Gál Péter–Markos Zoltán: A pesti kabaré. 40 éves a Mikroszkóp Színpad; Kossuth, Bp., 2007

Forgatókönyvek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]