Ugrás a tartalomhoz

A Pál utcai fiúk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Pál utcai fiúk
A könyv első kiadásának díszes borítója (1907)
A könyv első kiadásának díszes borítója (1907)
SzerzőMolnár Ferenc
Eredeti címA Pál utcai fiúk
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Témaifjúsági, kaland
Műfajifjúsági regény
Kiadás
KiadóFranklin Irodalmi és Nyomdai Rt.
Kiadás dátuma1907[* 1]
Illusztrátorismeretlen[* 3]
Média típusakönyv
Oldalak száma254[* 2] (242)
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz A Pál utcai fiúk témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Práter utcai szoborcsoport (Szanyi Péter alkotása, 2007)
Az osztály – illusztráció a könyv első kiadásában (1907)

A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc ifjúsági regénye. Első közlése 1906-ban, a Tanulók Lapja című ifjúsági folyóiratban folytatásokban történt. Könyvalakban először a Franklin-Társulatnál jelent meg, 1907-ben.[1] Magyarországon az egyik legolvasottabb és legnépszerűbb regény, kötelező olvasmány általános iskola ötödik osztályában. Külföldön a legismertebb magyar regény: számtalan nyelvre lefordították, sok országban (például Olaszországban, Brazíliában és Lengyelországban) kötelező vagy ajánlott iskolai olvasmány.[2] A könyv máig ható nemzetközi népszerűsége arról tanúskodik, hogy olvasói szerint örök élethelyzetekről szól, bárhol, bármikor történhetett volna.

A regény főszereplői – Áts Feri, Boka János, Geréb Dezső, Nemecsek Ernő – olyan karakteres emberi viselkedési mintákat mutatnak, amelyeket a név puszta említése felidéz, és a könyv annyira ismert, hogy ezeket a neveket gyakran használják emberi jellemek tömör leírására. A szereplők nevén kívül fogalommá váltak a regényből például a „gittegylet”, az „einstand” vagy a „grund” szavak is.

Cselekmény[szerkesztés]

Az 1889 márciusában[* 4] Budapesten játszódó regény a Pál utcai fiúk és a vörösingesek csapatának egymással szembeni hadakozását írja le. A kisgimnazisták megvédik játszóterüket, a „grundot” a kis szőke Nemecsek Ernő segítségével, akit előtte társai sokszor lenéztek, de betegen is velük küzd. Nem sokkal a győzelem után derül csak ki, hogy a grundra házat építenek.

Szereplők[szerkesztés]

A Pál utcai fiúk: Nemecsek Ernő*, Boka János, Geréb Dezső, Csele*, Csónakos, Kolnay Pál*,[* 5] Barabás*, Weisz*, Richter*, Leszik* (*: a gittegylet tagjai), tizennégyen lehettek összesen.[* 6]

A vörösingesek: A csapat vezérének Áts Ferit választották. Pásztor testvérek (erős, komor, napbarnított fiúk), Szebenics (fegyvertáros), Wendauer (helyettes fegyvertáros), nyolcan lehettek összesen.[* 7]

Felnőttek: Rácz tanár úr, Janó (tót telepőr), Nemecsek szülei, Geréb apja („fekete ember”), Csetneky úr (Nemecsek apjánál csináltat kabátot), Mari (a Geréb családnál cseléd), olasz törökmézárus.

Egyéb szereplők: Csengey (diák, „első pad első”).

Nemecsek Ernő[szerkesztés]

A „kis szőke” vézna testalkatú, kis növésű fiú, aki bátrabb a látszatnál. Alázatos, udvarias, érzékeny. Hektor (a telepőr kutyája) mellett ő az egyedüli közlegény a Pál utcai fiúknál. A Rákos utca 3. szám alatt lakott.

„Se nem osztott, se nem szorzott, mint az egy a számtanban. Senki se törődött vele. Jelentéktelen kis sovány fiú volt, gyönge gyerek.”

– Részlet a regényből[3]

A saját társai egy gittegyleti közgyűlésen igazságtalanul gyávának és árulónak nyilvánítják, nevét pedig megszégyenítésül csupa kisbetűvel írják be az egylet fekete noteszébe. A grundért vívott „csatát” Nemecsek Ernő – a legkisebb és leggyengébb a fiúk közt – dönti el. Nemecsek a hazájáért felelősséget vállaló kisember önfeláldozó, hősies bátorságának a jelképe, akit társai nem értettek meg, félreismerték és megszégyenítették, a regény végén a grund hőseként hal meg.

Boka János[szerkesztés]

A Pál utcai fiúk elnöke a Kinizsi utcában lakott egy szerény, kis földszintes házban. Magabiztos fellépésű, határozott jellem. Mindig kiáll az igazság mellett. Képes arra, hogy felismerje a hibáit és kijavítsa őket. A Pál utcai fiúk vezérként hamar bebizonyítja alkalmasságát a feladat elvégzésére. Becsvágy, hatalomvágy még nyomokban sem fordul elő benne. A Füvészkertben történtek után nem árulja el a társainak, hogy Geréb a vörösingesek között az elárulásukon mesterkedik.

Áts Feri[szerkesztés]

Egyike a legkarakteresebb szereplőknek. Bátor, erőteljes, következetes. A vörösingesek vezéreként korához képest nagy érettséggel követeli meg az általa hozott döntések betartását (a Pásztor testvérek megbüntetése a gyerekek meglopásáért). Egyedül behatol az ellenség főhadiszállására. Híre járt, hogy kicsapták a reáliskolából. Érettségét mutatja, hogy a csata elvesztése után félretéve az esetleges haragot, keserűséget, lelkifurdalásától hajtva elmegy Nemecsekék házához, hogy érdeklődjék a kisfiú állapotáról.

Geréb Dezső[szerkesztés]

Árulóvá válik és elárulja a Pál utcaiakat a vörösingeseknek, de aztán megbánja tettét, és hősiesen harcol a Pál utcaiak oldalán a végső ütközetben.

Helyszínek[szerkesztés]

A Füvészkert térképe 1884-ből

A regényben szereplő grund a haditerv rajza szerint[4] a mai Pál és Mária utca sarkán volt, de a szövegből inkább az derül ki, hogy több telekből állt a játszótér, és maga az üres grund a Pál utcában beljebb lehetett.[* 8]

Fogarassy Miklós irodalomtörténész szerint Nemecsekék Rákos utcai lakása a mai Hőgyes Endre utca melletti tömbök területén lehetett, az akkoriban a környéket meghatározó alacsony, egészségtelen házak egyikében. A tó helyszínét is azonosította: „…az Üllői úti klinikák közül utolsó, a mai Természettudományi Múzeum felé eső tömböket csak később, a Millennium [1896] után építették meg – ezeknek az épületeknek a »telkén« lehetett ama tó, ahol a regény szereplői a vörösingeseket kihallgatják egy éjszaka.” Feltételezi, hogy iskolájuk a mai Képző- és Iparművészeti Gimnázium épületében volt a jelenlegi Kálvin téri áruház mögött.[5]

Továbbá a Nemzeti Múzeum kertje (a „Múzium”), az einstand helyszíne.

Fejezetek[szerkesztés]

  • I. fejezet: Nemecsek beszámolója az einstandról
  • II. fejezet: Elnökválasztás a grundon
  • III. fejezet: „Itt jártak a Pál utcai fiúk”
  • IV. fejezet: A gittegylet felszámolása
  • V. fejezet: Nemecsek hőstette a Füvészkertben
  • VI. fejezet: A kiáltvány
  • VII. fejezet: Geréb levele és a küldöttség
  • VIII. fejezet: A csata napja
  • IX. fejezet: Bejegyzések a gittegylet nagykönyvében
  • X. fejezet: A díszokirat, Nemecsek betegágya

I. fejezet[szerkesztés]

Egy szép márciusi napon a természetrajzórán (12 óra 45 perckor) a tanár kísérlete közben minden diák már az óra végét várja. Boka a zsebtintatartójával bíbelődik, Csele a könyvlapjait rendezgeti, Csónakos ásít egy nagyot, Weisz morzsáktól szabadul meg, Geréb csoszog a pad alatt, Barabás a könyveit pakolgatja. Egy zongoraverkli vidám hangja behallatszik a terembe. A tanár Csengeyvel becsukatja az ablakot. Csónakos egy papírgalacsint gurít Nemecseknek, akit arra kér, hogy adja tovább azt Bokának. „Délután háromkor közgyűlés. Elnökválasztás a grundon. Kihirdetni.” Kicsöngetés után Csele alkudozni kezd a törökmézárussal. Eddig minden egy krajcár volt, most meg minden kettő lett. Még a diákabrak is, ami a fiatalok kedvencévé vált. Geréb ötletét (kalapodavágás) Boka János csöndesen leinti, békít az okos, 14 éves fiú. Csónakos kocsisfüttyel üdvözli a társaságot. Nemecsek elmeséli, hogy a „Múziumban” (a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében) tegnap a Pásztor testvérek einstandot csináltak.

„Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése.”

– Részlet a regényből[6]

Nemecsek, Richter, Weisz, Kolnay és Barabás a Nemzeti Múzeum kertjébe mentek. Azt játszották, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a üveggolyója eltalál egy olyan golyót, amely már oda van gurítva, akkor az megkapja az összeset. Nemecsek nyert (ezen össze is veszett egyik pajtásával), de a Pásztor testvérek elvették a nyereményét. A fiúk hallatlan szemtelenségnek tartják az esetet, még Boka is felháborodik az ügyön. Délután találkoznak a grundon, ott erről is beszélni fognak.

Hazafelé Csónakos és Nemecsek tubákot töm az orrába, nagyokat tüsszentve indulnak hazafelé.

II. fejezet[szerkesztés]

A grund bérházaktól határolt üres telek, rajta fatelep. A farakások között 50–60 kis szűk utca található, a vadszőlővel befutott házikóban gőzfűrész dohog, a telep tót őre, Janó az egyik csenevész eperfa tövében összetákolt apró fakalibában lakik. Ez a terület a Pál utcai fiúké, ahol mindenkinek rangja van: kapitányok, főhadnagyok és hadnagyok rohangásznak játék közben. Közlegény – Hektoron, a tót nagy fekete kutyáján kívül – csak egy van: Nemecsek. Ő érkezik elsőnek a grundra, bereteszeli az ajtót, rögtön a dühösen ugató kutyára lesz figyelmes. A farakások tetejére a fiúk erődöt építettek, a középső citadellán piros-zöld zászló leng. A kis szőke óvatosan az erőd közelébe megy, majd felmászik rá. Közben magát biztatva többször is ezt mondja: Ne félj, Nemecsek!

Odafenn megpillantja a rettenetes Áts Ferit, mindnyájuk ellenségét, a füvészkertiek vezetőjét, aki gúnyosan ismétli a kisfiú szavait. A zászlójukat a vörösingesek vezére magával viszi.

Nemecsek beszámol a többieknek a történtekről, Boka intézkedik, hogy új zászlójuk legyen (ezeket Csele nővére varrja). Önmagát is megbünteti Boka (mert nem zárta be az ajtót), neve bekerül a fekete noteszba, a fiúknak imponál a szigorúsága, meg az, hogy önmagával sem kivételez. Végül elnököt választanak, mégpedig teljhatalmú elnököt, akinek majd minden parancsát vakon kell teljesíteni. Egy kalapban gyűjtik a szavazatokat. Boka János 11 szavazatot kap, Geréb Dezsőre hárman voksolnak. Boka elhatározza, hogy meglátogatják a füvészkertieket, mielőtt azok jönnének ismét. Mindenki lelkesen támogatja a tervét.

III. fejezet[szerkesztés]

Nemecsek a füvészkerti pálmaházban: „Egész életemben folyton a vízben leszek?” – illusztráció a könyv első kiadásában (1907)[7]

A haditerv másnap délután, a gyorsírásóra után kész lett. Három fiú (Boka, Csónakos és Nemecsek) elmegy a Füvészkertbe, otthagyják a névjegyüket, egy piros papírra írt szöveget. „Itt voltak a Pál utcai fiúk!” Elindulnak, negyedóra alatt kiérnek a Füvészkerthez. A kőfalon nehéz lett volna bejutni, de hátul egy akácfa segítségével átmásznak a deszkapalánkon. A hídon két vörösinges őrködik, a szigeten lesz a füvészkertiek gyűlése. A (mesterséges) várromig lopakodva jutnak el a sötétben, bár az őrségváltás közbeni füttyök és a Füvészkert őrének esti sétája megijesztik őket. A várromnál 8 (fából és ezüstpapírból készült) tomahawkra bukkannak, Áts Feriék fegyvertára lehet itt. A tavon egy csónakkal eveznek a szigetig. Közben Nemecsek véletlenül a vízbe esik. Csónakos (nevéhez híven) őrzi a csónakot, míg Boka és Nemecsek végrehajtja a küldetést. Itt megpillantják Gerébet, aki árulójukká vált, elmondja a grundot eddig birtokló gyerekek szokásait, titkait. A vörösingeseknek labdaterület kell, ezért nyílt háborúban akarják megszerezni a nagyvárosban ritka, üres telket. Egy időre elhagyják a tisztást a füvészkertiek, ekkor teszi ki Boka a Pál utcai fiúk üzenetét, majd eloltja a lámpát. A vörösingesek üldözni kezdik a három fiút, akik gyorsan áteveznek a túlpartra, majd az üvegházba menekülnek. Nemecsek óvatlanul gyufát lobbant, Boka kiüti a kezéből, de már későn, Áts Feriék észreveszik őket. Nemecsek az aranyhalas medencébe bújik, Csónakos egy polc alá hasal, Boka a nyitott ajtó mögé áll. Miután nem találják őket, a három Pál utcai fiú szerencsésen visszajut a városba és Lóvasúttal haza küldik a didergő kis szőkét.

IV. fejezet[szerkesztés]

Másnap délután egykor az iskolában vége a tanításnak, a gyerekek hazafelé készülődnek. Mindenki kíváncsi, mi történt előző nap a Füvészkertben. Nemecsek titokzatoskodik, Csónakos nagyokat lódít. Boka közli a Pál utcaiakkal, hogy délután kettőkor lesz megbeszélés erről. Rácz tanár úr tudomást szerez a gittegyletről és hívatja a tagjait, ezért a megbeszélést későbbre kell halasztaniuk. A tanári szobában kifaggatja őket a szerveződésről. Weisz az alapító elnök, Kolnay a pénztárnok, Barabás a pecsétőr, Nemecsek a titkár, Csele a zászlótartó, Richter és Leszik pityeregve bevallják „bűneiket”. A sírás meghatja a tanárt, de döbbenete az előkerült egyleti tárgyak miatt egyre csak nő: sima és okmánybélyegek, bélyegző, tagdíj, picike kis drótnyelű piros-fehér-zöld zászló („Gittgyűjtő Egyesület, Budapest, 1889. Esküszünk, hogy rabok továb nem leszünk!” felirattal). Ezeket mind elkobozza, és kijelenti, hogy az egylet fel van oszlatva, és büntetésből valamennyi fiú „szabályszerűt” fog kapni magaviseletből. Nemecsek a kihallgatás közben friss gittre bukkan a tanári szoba egyik ablakában, amelyet kikapar; így a kis csapat meg van mentve. Boka nem szíveli az egyletet, gusztustalannak tartja, és attól is tart, hogy a grundról is árulkodhatnak. Megvárja őket a tanári előtt, fellélegzik, amikor Kolnay elmeséli a történteket, és kiderül, a grundról nem volt szó.

„Geréb megállott és visszafordult. Mikor Bokát meglátta, nagyot nevetett. És nevetve szaladt el előlük, ki a Körútra. A Pál utca házai közt élesen hangzott ez a gúnyos nevetés. Geréb kinevette őket.” – illusztráció a könyv első-kiadásában (1907)

A gittegyletet tagjai még a megbeszélés előtt találkoznak a grundon, és kis vitát követően újjáalakítják azt. A közgyűlésen éppen Nemecsek akar felszólalni, amikor meglátja Gerébet, amint az a tót kunyhójához sompolyog. Otthagyja a közgyűlést, és Geréb után oson. Kihallgatja, hogy az áruló szivarral kínálja Janót, meg akarja vesztegetni a férfit, hogy az kergesse el a Pál utcai fiúkat. A gittegylet tagjai félreértik Nemecseket, aki Bokához rohant a rémisztő vesztegetési kísérlet hírével. Gyávának tartják Ernőt, amiért az nem akar esküt tenni. Kizárják az egyletből, és csupa kisbetűvel írják be a nevét az egylet fekete noteszébe: „nemecsek ernő áruló!!!”.

Nemecsek Bokát házának kapujában találja, és elmondja az elnöknek Geréb árulását. Boka és Nemecsek Geréb után futnak, de a klinikánál megállnak, mert a kis szőkére köhögőroham tör. Boka Geréb után kiált, de a fiú – bár nevetve visszafordul feléjük – nem áll meg, eltűnik előlük. Érzik, hogy elvesztik a grundot, Boka tanácstalan, mit tehetnének, szemében könnycseppek csillognak.

V. fejezet[szerkesztés]

Két nappal később a Füvészkertben azt jelenti az összegyűlt vörösingesek előtt Szebenics Áts Ferinek, hogy eltűnt a fegyvertárukból a Pál utcai fiúk piros-zöld zászlaja. Egy lábnyomot is találtak, amely még a Wendauer lábnyománál is kisebb. Geréb, a kém jelentést tesz arról, hogy harc nélkül is megszerezhetik – megvesztegetéssel – a grundot. Áts Feri gyávának nevezi Gerébet, mert nyílt harcban, nem alattomosan akarja megszerezni a labdaterületet. Geréb hűséget esküszik, a vezér kezet fog vele, Geréb hadnagyi rangot kap, a füvészkerti srácok maguk közé fogadják. Ezután a támadási tervük részleteit beszélik meg. Felmerül, hogy esetleg Gerébről sejthetik a Pál utcaiak, hogy már hozzájuk tartozik, de így válaszol:

„ – Nem fognak gyanítani semmit?
– Nem. És ha gyanítanának is valamit, nem merne szólni egyik sem, mert mind fél tőlem. Nincs azok közt egy bátor fiú sem!
Egy éles hang vágott egyszerre közbe:
– Dehogy nincs!”

– Részlet a regényből[8]

A nagy fa tetejéről Nemecsek mászik le, ő vágott Geréb szavába és meglepően bátran szól a vörösingesekhez, mikor Áts kérdezi ki szólt közbe.

Áts Ferinek megtetszik a kis legény, befogadná maguk közé, de Nemecsek nem áll kötélnek. A Pásztor testvérek kicsavarják a vezér utasítására a kisfiú kezéből a zászlót. Büntetést is kell kapnia a kis szőkének, de nem akarják elverni a gyöngécske fiút: csak megfürdetik. Ernő meg volt hűlve, s már napok óta köhögött, de nem szól erről, tűri, hogy a két Pásztor belenyomja nyakig a sekély vizű tóba. Hangos röhögés támad a vörösingesek között, még Geréb is nevet rajta. Nemecsek újra szól az őt kigúnyoló fiúkhoz, s a gonosz vidámság helyébe a tisztelet csendje ereszkedik.

A kis hős – aki a mai este igazi férfivá vált – elindul a híd felé. A két őrnek Áts Feri parancsot ad, hogy tisztelegjenek Nemecsek előtt. Ezután mindannyian feszes vigyázzba kapják magukat, s úgy tisztelegnek a kisfiú előtt. Gerébnek mindenki hátat fordít, el is somfordál a helyszínről. A két Pásztor is büntetést kap az einstand miatt a vezértől: ruhástul – engedelmesen – beleültek a vízbe nyakig. Hogy a többiek ne nevessenek, Feri hátraarcot parancsol nekik, majd elvezeti a csapatot a szigetről.

VI. fejezet[szerkesztés]


KIÁLTVÁNY!!!

MOST MINDENKINEK TALPON KELL LENNI!
BIRODALMUNKAT NAGY VESZEDELEM FENYEGETI,
ÉS HA NEM LESZÜNK BÁTRAK,
AZ EGÉSZ TERÜLETET ELVESZIK TŐLÜNK!
VESZÉLYBEN A GRUND!
A VÖRÖSINGESEK MEG AKARNAK BENNÜNKET TÁMADNI!
DE MI OTT LESZÜNK, ÉS HA KELL,
ÉLETÜNKKEL IS MEGVÉDELMEZZÜK BIRODALMUNKAT!
MINDENKI TELJESÍTSE KÖTELESSÉGÉT!

AZ ELNÖK[11]

Boka kiáltványt függesztett ki a grundra a közelgő háborúról, és a fiúk lelkesedve várták a parancsnokot, aki mindent elmondott. Valamennyien felesküdtek a csapatra. Az elnök elmondta a haditervet, és azt is, hogy Nemecsek lett a hadsegédje. Ez ellen a gittegylet tiltakozott, de Bokát nem érdekelte az egylet. A kis Nemecsek azonban – aki már nagyon beteg volt és minduntalan köhögésrohamok törtek rá – nem akarta, hogy Boka is megvesse, hát elmondta, hogy miért is tartják őt gyávának. Boka megígérte, hogy a háború után tisztázza Nemecseket. Bár a kis közlegény szomorú volt, hogy az ő becsületének ügyét elnapolták, engedelmesen teljesítette az elnök utasításait. Megérkezett Geréb, és könyörgött Bokának, hogy fogadják vissza, de a Pál utcaiak vezetője nem engedte vissza a fiút, aki sírva elment.

Miután egész délután gyakorlatoztak, kimondták, hogy aki a másnapi háborúból hiányzik, az szószegő. A gyakorlat után a gittegylet sürgős közgyűlést hívott össze, mert az elnök elfelejtette rágni a gittet, ami kiszáradt. Ezt akarták megtárgyalni, de megérkezett Geréb apja, aki tudni akarta, hogy a fia valóban áruló-e vagy sem. A kis Nemecsek, aki a láztól már nem is volt magánál, azt mondta, hogy Geréb nem áruló. Geréb apja boldogan tért haza, Boka pedig hazakísérte Nemecseket, aki már alig állt a lábán, és hallucinált a láztól.

VII. fejezet[szerkesztés]

Másnap a fiúk nem nagyon tudnak koncentrálni a latin órán, ezt pedig Rácz tanár úr észre is veszi, és zsörtölődik. A hadikészülődés híre szinten minden diák fülébe eljut, és mivel a vörösingesek a józsefvárosi reáliskolába jártak, így a gimnazisták Bokáék mellett állnak! A tanórán feleltetésre kerül sor, Nemecseket is felszólítják, de ő nem volt iskolában, betegsége okán. A Pál utcaiak tudják, hogy Ernő valami igazán szép dologban hűlt meg, mégpedig a „hazáért”! Emiatt már a gittegyletesek is fontolgatják, hogy az árulás vádját törlik a fekete noteszből. Az iskolában egyre-másra jönnek a gyerekek és mind segíteni szeretnének a grund megóvásában, még a törökméz árus is Boka után szól, de ebből az elnök nem kér, egyértelműen jelzi, hogy maguk fogják megvédeni a grundot. Az iskolaudvarban még pár jó tanácsot kapnak a Pál utcaiak , majd mindenki haza szalad, hogy a találkozó előtt még ebédeljenek. Pontban kettőkor Boka megérkezik a grundra, ahol a telep közepén már az egész hadsereg katonás sorban áll, csak egyvalaki hiányzik: Nemecsek! Boka az elnöki rangot tábornokira cseréli a háborús helyzethez igazodva, átbeszélik újra a haditervet, amit már mindenki kívülről tud. Az őrszem jelzi, hogy valaki be akar jönni a kapun: egy cseléd. Miután megbizonyosodtak róla, hogy tényleg nem egy álruhás vörösinges, beengedik, a hölgy pedig Gerébtől nyújt át egy levelet. Ebben hosszasan írt a hibáiról, illetve kérte a fiúk és Boka bocsánatát, valamint a vörösingesek gyűlésén titokban kihallgatott haditervet is részletezte, és kérte, hogy vegyék vissza akár közlegényként is. Boka összetrombitálja a fiúkat és megszavazzák egyöntetűen, hogy Gerébet visszafogadják, így ő újra a Pál utcaiak színeiben harcolhat, amit megüzennek a cseléddel. Geréb boldogan érkezik meg és áll be a sorba, a párja, felügyelője Boka parancsára Richter lesz. Az őrszem ezután ijedten fut Boka elé, jönnek a vörösingesek! Azt hiszik Geréb levele hazugság volt, de kiderül, csak követek jönnek, a két Pásztor fiú és Szebenics, fehér zászló alatt. A fiúk fegyvertelenül állnak Boka, Csele és Kolnay előtt. Áts Feri hadüzenetét hozzták a másnapi harc kezdetéről, majd megállapodnak a háromféle harcmódról (homokbombák, birkózás, lándzsavívás) és ezek tisztességes feltételeiről, amit mindenki betart! Érdeklődnek még Nemecsek hogyléte felől, illetve miután megtudják, hogy még mindig beteg, meglátogatják őt az otthonában és jobbulást kívánnak neki. Az idősebbik Pásztor fiú bocsánatot is kér tőle, amit Ernő kedvesen, el is fogad.

VIII. fejezet[szerkesztés]

A csata napján esős reggelre ébrednek a gyerekek, félnek, hogy elmossa az eső a csatát, de végül dél körül szebbre fordult az idő, így izgatottan várták a délutánt mindannyian. Miután az ebéd után kiértek a grundra, már mindenkiben forrt a harckészség. A grundon mély gödrökre lettek figyelmesebbek a fiúk, akik azonnal Bokához sietnek, hogy jelezzék neki a furcsaságot. Boka aztán elmeséli nekik, hogy az ő kérésére Janó ásta az árkokat, úgymond sáncokat, és ennek megfelelően a haditerven is változtatnak az utolsó pillanatokban. Mindenki teszi a dolgát, ki homokbombát gyárt, ki pedig a farakások tetején sürög-forog. A farakásokon a piros-zöld zászlók sorakoznak, csak a fő zászló helye üres, és bár az újra a grundon volt, Boka nem érezte igazságosnak, ahogyan az visszakerült, így küldöttséggel elküldi a vörösingesekhez, hogy a majdani csatában megérdemelten visszaszerezhessék. Áts Feri átveszi a zászlót, majd közli a küldöttekkel, hogy az a csata idején Szebenicsnél lesz! Áts feltételezi, hogy a zászlót Geréb juttathatta vissza, de erre a kérdésre a küldöttek nem válaszolnak, sarkon fordulnak és elvonulnak.

A csata előtt az őrszemek már a palánkon ülnek és figyelnek. Geréb engedélyt kér Bokától, hogy a csatában az első sorban harcolhasson; bizonyítani szeretné hűségét a csapat iránt. Boka még egy utolsó szemlét tart a telepen, hogy mindenki a helyén van-e és tudja-e a dolgát. Boka és Kolnay a kunyhó tetejére másztak, ők onnan belátták az egész harcteret, amire a tábornoknak szüksége van egy csatában. Az ellenség közben megérkezett, amit trombitával jeleztek, mindenki a helyére megy és Kolnay is megfújja a trombitát. A vörösingesek ott állnak mind a két kapu előtt. A csata először csak a Mária utca felől indul meg, Áts Feriék a Pál utca felől csak állnak és várnak. Boka nagyon megörül ennek, szinte erre számított és biztos benne, hogy így győzni fognak. A Mária utcai oldalon a Pál utcaiak felülkerekednek a vörösingeseken, de Áts Feriék még mindig kint várják az övéik trombita hangját, ami jelezte volna, hogy ott nyertek, és együttes erővel támadhatnak. Egy idő után belátják, hogy elszámolták magukat és most már csak magukra számíthatnak a teljes Pál utcai fiúkkal szembeni csatában. Áts Feriék benyomulnak a grundra és elkezdődik a második összecsapás. A Pál utcai csapat már fáradt, ellenben Áts Feriékkel, akik eddig csak várakoztak, a harc állása most nem Bokáéknak kedvez, de töretlenül mennek egymás ellen, mindkét fél győzni akar. Boka utolsó csapásként a sáncárokban lapulókat akarja a harcba indítani. Kolnayt küldi az árkokhoz, hogy ott fújjon riadót, de egy erőteljes alak leteperi és birkózni kezd vele, így már nem tudja a parancsot átadni! Ezután Boka maga kénytelen az árokhoz menni és a parancsot kiadni, őt Áts Feri próbálja feltartóztatni, de ő a párharc helyett a sáncárokba veti magát, így onnan is megkezdődik a támadás, ez már a végső roham ideje. Mikor a vörösingesek már a vesztüket érzik, nem igen figyelnek a szabályos küzdelemre. Áts Feri a kunyhó felé vezényli csapatát, ahol a többi vörösingest tartotják fogva a Pál utcaiak, de egyszer csak megtorpan amikor a kunyhó mellől hirtelen egy kisgyerek áll elé, aki maga Nemecsek! Vékony kis hangján megálljt parancsol nekik, és a láztól, szinte önkívületében olyan erőt kap, hogy a nagy Áts Ferit a földre löki, majd ő is ájultan lerogy. A vörösingesek ezt látván összezavarodnak, és a Pál utcaiak az utolsó erejükkel a telepről kiszorítják a sereget. Áts Feri, miután felocsúdott, körülnéz és látja, hogy egyedül maradt.

A kis Nemecsek a földön fekszik továbbra is, Boka és Janó gyorsan vizet hoznak neki. Most már mindenki körbeállja, aki lassan kinyitja szemét és körbenézve csak arra kíváncsi, hogy győztek-e. Boka elismeri, ha ő nem érkezik meg, és kiszabadulnak a vörösingesek a kunyhóból, akkor lehet máshogy alakul a csata kimenetele. Nemecsek nehezen akarja elhinni, hogy övé az érdem, majd arról mesél, hogy hogyan is jutott a grundra: mintha hallotta volna Csele segítségkérését, ezért megszökött otthonról. A foglyokat kiengedik a kunyhóból, Áts Feri távozik utoljára a grundról, aki előtt Boka és a teljes Pál utcai hadsereg tiszteleg. Geréb szóvá teszi, hogy Nemecsek még mindig csak közlegény. Boka igazat ad neki, és kapitánnyá léptetti elő, bár Nemecsek tiltakozik, mert ő nem ezért tette. Idő közben megérkezik Nemecsek anyja, aki már mindenhol sírva kereste a beteg fiút. Ölébe veszi, melengeti, úgy indul vele haza. A Pál utcaiak mind elkísérik őket, a ház előtt Nemecsek még erőt vesz magán, lábra áll, és mindenkivel egyesével kezet fog. Érzik a fiúk, hogy milyen forró a keze, majd anyja oldalán bemennek. A fiúk a kapu előtt állnak és mozdulni sem tudnak, de kis idő után szétszélednek, csak Boka marad végül egyedül. A kapunak dőlve sírva fakad, mert tudja, hogy a fiúnak már nem sok lehet hátra. Többen elmennek mellette, kérdezgetik, megbámulják, végül az öreg szabó jön hazafelé, aki megismeri Bokát, és kérdezés nélkül is tudja, mi a baja. Összeölelkeznek és együtt sírnak, végül az öreg bemegy, de Boka úgy érzi, muszáj maradnia és díszőrséget állnia haldokló katonája háza előtt. Boka átmegy a túloldalra onnan figyeli a házat. Az utca teljesen kihalt, de valaki közeledik, és megáll a ház előtt, tétovázik, bemegy az udvarra, de hamar ki is jön. Boka észre veszi vörös ingét: Áts Feri az. Szemtől szembe állnak egymással először életükben, de nem szólnak. Áts is marad, a ház előtt járkál fel-alá, majd amikor a házmester a kaput zárja érdeklődik nála Nemecsek felől. A választ Boka is hallja: rosszul van. Boka és Áts is hazaindulnak, a lakásban bent pedig Nemecsek az ágyban fekve, láztól forró arccal a grundra gondol.

IX. fejezet[szerkesztés]

Néhány oldal a gittegylet nagykönyvéből:

  • Nemecsek nevét, amely csupa kisbetűvel szerepelt benne, átírják csupa nagybetűsre.

X. fejezet[szerkesztés]

Vélemények a regényről[szerkesztés]

A Pál utcai fiúk a legjobban szívemhez nőtt könyvem, 1906-ban írtam folytatásokban egy ifjúsági lap számára, amelyet volt tanárom, Dr. Rupp Kornél szerkesztett. Abban az időben természetesen még nem volt rendezett írói beosztásom, s így a körúti művészkávéház karzatán írtam délutánonként az egyes folytatásokat. Erre a szedő személyesen ügyelt fel, és szinte kitépkedte kezemből az esedékes kéziratlapokat. Egyébként is szerettem a karzaton dolgozni a nagy csend miatt, mert a szokásos kávéházi zsibongáson és a szünet nélküli katonazenekaron kívül semmi sem zavart meg a munkában. Szóval ezen a nyugodt helyen álmodtam vissza a gyerekkoromat, mikor még a Lónyay utca református gimnáziumába jártam, és valóban megvolt a grund a Pál utcában. Bár a regény fantáziám szüleménye, a figurái azonban éltek. A diáktársaim voltak ezek, akik közül kettővel még máig is a legjobb barátságban élek. Ezek Feiks Jenő rajzolóművész és Pásztor Árpád írótársam.
Molnár Ferenc saját művéről (PIM) Voit Krisztina: Molnár Ferenc és a Franklin Társulat. Magyar Könyvszemle, 1982/3.
A kérdés mindig az, hogy az ember nemecsek legyen, kis kezdőbetűvel, és haljon meg az igaz ügyért, vagy kövesse el az élet szokásos árulásait, s élhessen tovább, igaz, behúzott vállal és lesunyt tekintettel. Határozottan csak az nyilatkozzék, akit már hozott ilyen döntési helyzetbe az élet. Mindettől függetlenül is: főhajtás Molnár Ferencnek.
Vámos Miklós (Petőfi Irodalmi Múzeum)
A gyerekkor halhatatlan regénye A Pál utcai fiúk! Elég, ha rágondolok, és újra gyerek leszek és halhatatlan.
Csukás István (PIM)
Néhány évvel ezelőtt, egy fogadáson találkoztam a japán császárnéval, aki azt mondta, gyerekkorának kedvenc olvasmánya A Pál utcai fiúk volt, és biztos benne, hogy a magyarok mind olyanok, mint ők. Én meg azt gondoltam, hogy mi itthon tévedünk, nem a Nobel-díjas nagyságok, nem a művészóriások a legismertebb magyarok a nagyvilágban, hanem Boka és Nemecsek [...]
Békés Pál (PIM)

Nemzetközi fordítások[szerkesztés]

  • Djemtë e rrugës Pal és Çunat e rruges Pal (albán)
  • The Paul Street Boys és No Greater Glory (angol)
  • Момчетата от Павловата улица [Momcsetata ot Pavlovata ulica] és Момчетата от улица Пал [Momcsetata ot ulica Pal] (bolgár)
  • Chlapci z Pavelské ulice vagy Hoši z Pavelské ulice (cseh)
  • La knaboj de Paŭlo-strato (eszperantó)
  • Pál-tänava poisid (észt)
  • Koulupoikia (kirja Pál-kadun pojista) (finn)
  • Les garçons de la rue Pál és Les gars de la rue Paul (francia)
  • Paliskuzeli bizebi (grúz)
  • מחנים Máhánájim[12] (héber)
  • De jongens van de Pálstraat (holland)
  • Junaci Pavlove Ulice és Dječaci Pavlove ulice (horvát)
  • パール街の少年たち Pārugai no shōnentachi (japán)
  • 팔 거리의 아이들 Phal korii aidul (koreai)
  • Chłopcy z Placu Broni (lengyel)
  • Palo gatvės berniūkščiai (litván)

  • Decata od Pavlovata ulica (macedón)
  • Die Jungen der Paulstraße (német)
  • Kampen om løkka (norvég)
  • I ragazzi della via Pal és I ragazzi della via Paal (olasz)
  • Мальчишки с улицы Пала [Malcsiski sz ulici Pala] (orosz)
  • Pal csampu teghake[13] (örmény)
  • Os meninos da rua Paulo (portugál)
  • Băieţii din strada Pal (román)
  • Los chicos de la calle Paul (spanyol)
  • På liv och död (svéd)
  • Junaci Pavlove Ulice és Дечаци Павлове улице / Dečaci Pavlove ulice (szerbhorvát)
  • Chlapci z Pavlovskej ulice (szlovák; Pataki Maurus)
  • Dečki Pavlove ulice (szlovén)
  • Pal Sokağı Çocukları és Pal Sokağının Çocukları (török)
  • Хлопці з вулиці Пала [Hlopci z vulüci Pala] (ukrán)
  • Những cậu con trai phố Pál és Những cậu con trai phố Pan (vietnámi)

Filmfeldolgozások[szerkesztés]

Háború a grundon – illusztráció a könyv első kiadásában (1907)
Nemecsek betegágya – illusztráció a könyv első kiadásában (1907)

Színházi adaptációk[szerkesztés]

A Pál utcai fiúkat, bár már több nyelven és országban is vetítették addigra a mozik,[20] csak az 1930-as években dramatizálta először Hevesi Sándor – 1929-ben Lehár Ferenc is készült operettet írni belőle, de végül – ígérete ellenére – nem kapott Molnár Ferenctől szövegkönyvet.[* 9][21] A színpadi átirat Nemecsek alakját helyezte előtérbe. Hevesi már a bemutatót megelőzően két évvel kinézte a főszerepre Dán Etelkát, aki ez idő alatt annyira elsajátította a szöveget, hogy egy francia fordítást is készített belőle. A többi fiú szerepet gyerekek játszották. A darabot az alapmű első közlésének harmincadik évfordulója alkalmából mutatták be, mint nyitóelőadás, a Vígszínházhoz három al­kalmi produkcióra kibérelt harmadik színházában, a felújítását követő megnyitásán, a Royal Színház (sárga épülete a későbbi Madách Színház helyén állt[23]) a szerződés szerint 1936 őszétől 1937 februárjáig játszotta.[24][25] Bár Hevesi dramaturgiai és rendezői képességét és a színészi játékot is több helyen elismeréssel illették, az előadás sikeres volta ellenére vegyes fogadtatásban részesült, mivel a kritikusok szerint a regény teljességét színházi adaptáció nem képes visszaadni.[26][27][28][2] Külföldön először Milánóban mutatták be, a budapesti bemutató után, decemberben.[29] Magyarországon tíz évvel később a Fővárosi Operettszínházban újították fel és készítettek átiratot belőle, Nemecseket ekkor Pápai Erzsi játszotta – több szereplőt is ebből az előadásból válogattak, többek között a Valahol Európában című filmbe.[30][31] Számos további színpadi kísérlet született, mire 1954-ben Török Sándor dramatizálta és alkalmazta újra sikerrel színpadra az alapművet, a hőslelkű kisfiú szerepében Békés Italát láthatta a közönség.[32]

A történetet számos módon és formában fel- és átdolgozták színházi írók és társulatok. Volt, ahol csupa felnőtt férfi, vagy épp hogy csak nők játszották a gyerekeket,[33] készült belőle szabadtéri egy helyszínes,[34] és „jelenet előadás”,[35] illetve musical is.[36]

színjáték[37][38]
más nyelven

lengyel és magyar nyelven (Chłopcy z Placu Broni)

zenés játék[37][38]
más nyelven

török nyelven

Egyéb[szerkesztés]

Nemecsek szobra a Füvészkert pálmaházában

A VIII. kerületben két helyen is szobor állít emléket a regénynek. A Práter utcai ötalakos szoborcsoportot, Szanyi Péter alkotását 2007-ben adták át a jelenlegi Szent Benedek Gimnázium és Örömhír Általános Iskola épülete előtt, és az einstandot ábrázolja; Nemecsek, Kolnay, Weisz és a két Pásztor testvér a szereplők.[43] A Füvészkertben a pálmaház medencéjében lévő Nemecsek-szobrot, Zsigó András alkotását 2019. augusztus 15-én adták át.[44]

2018-ban a regény a POKET Zsebkönyvek projekt első öt kiadványa közé tartozott.

Rónai Pál fordításában a regény több brazil államban is az iskolai olvasmányok részét képezi.[45]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A Tanulók Lapja című ifjúsági folyóiratban folytatásokban már 1906-ban megjelent.
  2. Számozott oldalak (3–242) +14 számozatlan oldal (illusztrációk)
  3. A könyv számos illusztrációt tartalmaz, amelyek között egészoldalas rajzok is szerepelnek, ezek hátoldalán nincsen szöveg. Hét ilyen lap technikájában és stílusában is eltérő mint a többi rajz (oldalszámozás nélküli lapok), így valószínűleg ezek más alkotó munkái.
  4. Fábri Zoltán filmjében ez a dátum 1902. április.
  5. Kolnay keresztneve a IX. fejezetben, a gittegylet jegyzőkönyvéből derül ki.Móra 1987 94. o.
  6. Elnökválasztáskor „tizenegy szavazata volt Bokának, és három Gerébnek.”Móra 1987 16. o.
  7. Bokáék a vörösingesek fegyvertárában nyolc játéktomahawkot találnak. „Ebből könnyű volt kitalálni, hogy nyolcan vannak a vörösingesek.” Móra 1987 23. o.
  8. „A grund... […] Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalain nagy házfalak merednek az ég felé.”, „A grund maga üres volt, […] palánkja a Pál utca felől húzódott végig. Jobbról-balról két nagy ház határolja, s hátul... igen, hátul volt az, ami a grundot nagyszerűvé, érdekessé tette. Itt tudniillik egy másik nagy telek következett […] egy gőzfűrészelő cég bérelte, s a telek telis-tele volt farakásokkal.” (a haditerv ábrája tehát inkább a fűrésztelepet ábrázolja)Móra 1987 9. o.
  9. Lehár kénytelen volt másik művet megírni az A Pál utcai fiúk „helyett” ischli villájában, az akkor hozzá beérkezett szövegkönyvek közül A mosoly országa ekkor készült el (Leon Viktor A sárga kabát című librettójának Ludwig Herzer- és Fritz Löhner-féle átirata a berlini Metropole-Színház részére).[21][22]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Az eredeti 1907-es kiadás a Magyar Elektronikus Könyvtárban: PDF formátumban
  2. a b Játék- és térvesztés A Pál utcai fiúk aktualitása, Könyv és Nevelés 2010/1
  3. Móra 1987 7. o.
  4. A grund alaprajza a könyvből (Móra 1987 56. o.)
  5. Fogarassy Miklós (2003). „A Pál utcai fiúk”. Könyv és Nevelés 5 (3), Kiadó: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum.  
  6. Móra 1987 6. o.
  7. Hol fürdött Nemecsek? (National Geographic, 2007. október 15.)
  8. Móra 1987 48. o.
  9. Móra 1987 49. o.
  10. Móra 1987 50–51. o.
  11. Móra 1987 53. o.
  12. http://web.archive.org/web/20070926212523/http://demeter.oszk.hu/apache2-default/htm_jpg/oc33.310.jpg
  13. Magyarországi irodalom idegen nyelven: a hazai szépirodalom fordításainak bibliográfiája: 1945-1968 közötti kiadások.. oszkdk.oszk.hu, 1975. június 16.
  14. Czakó Zsófia: Balogh Béla egyedi tematikái a korabeli magyar filmben, filmkultura.hu - 2015. április 15.
  15. Balogh Béla: A Pál utcai fiúk. pim.hu. [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  16. Frank Borzage: No Greater Glory (1934) (angol nyelven). IMDb. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  17. I ragazzi della Via Paal, di Mario Monicelli (olasz nyelven). sottodiciotto.it, 1935. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  18. Fábri Zoltán: A Pál utcai fiúk. Port.hu. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  19. Maurizio Zaccaro: A Pál utcai fiúk. Port.hu. (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  20. r. I.: A Pál-utcai fiuk – Molnár Ferenc regénye angol filmen (19. o.), Budapesti Hírlap 55. évfolyam 58. szám - 1935. március 10. (online: adtplus.arcanum.hu)
  21. a b Az ischli operett-vásár érdekességei (8. o.), 8 Órai Ujság 15. évfolyam, 169. szám - 1929. július 27. (online: adtplus.arcanum.hu)
  22. Lehár Ferenc. In Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. I–IV. kötet. Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1929–1931. 105. o.  
  23. Dalos László: Akivel beszélne a drámaíró milyen lehetett fiatalon? (14. o.), FilmSzínház Muzsika 1978. július-december (22. évfolyam 32. szám) - 1978. augusztus 12. (online: adtplus.arcanum.hu)
  24. Búcsúzik a 3:1 a szerelem javára – Két produkciót lát vendégül a Vígszínház a Royalban (8. o.), Esti Kurir 15. évfolyam 24. szám - 1937. január 30. (online: adtplus.arcanum.hu)
  25. Royal Színház Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  26. Hevesi Sándor: Hogyan viszem színpadra „A Pál-uccai fiuk”-at és miért játssza Nemecseket színésznő (6. o.), Az Est 27. évfolyam 218. szám - 1936. szeptember 24. (online: adtplus.arcanum.hu)
  27. Nemecsek Ernő Dán Etelkáról (8. o.), Esti Kurir 14. évfolyam 253. szám - 1936. november 4. (online: adtplus.arcanum.hu)
  28. Pukánszkyné Kádár Jolán, Berczéliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára (233. o.), II. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeinek anyagából, Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1965-1966. Budapest - 1967.
  29. A „Pál uccai fiuk*4 bemutatója Milánóban (8. o.), Prágai Magyar Hirlap 15. évfolyam 273. (4122.) szám, library.hungaricana.hu - 1936. november 28.
  30. Kalmár Tibor: Mulattattam és mulattam (57. o.), Kossuth Kiadó, books.google.hu - 2017. június 2. ISBN 978-963-09-8909-1
  31. Staud Géza: A budapesti színházak műsora 1945-1949, Színháztörténeti füzetek 7., library.hungaricana.hu - 1959.
  32. Hunyady József: Molnár Ferenc regényének színpadi változata a Petőfi Színházban, Magyar Nemzet 10. évfolyam, 286. szám 1954. december 3. (online: adtplus.arcanum.hu)
  33. Stuber Andrea: A Pál utcai lányok Molnár: A Pál utcai fiúk színikritika, Criticai Lapok - 1992. november 5.
  34. Kadelka László: A Pál utcai fiúk – az Orczy-kertben Archiválva 2020. augusztus 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, terasz.hu, 2002. augusztus 16.
  35. Szöveges indoklás a Petőfi Irodalmi Múzeum 2008. évi költségvetési beszámolójához (14. o.), nefmi.gov.hu - 2008.
  36. Szíjjártó Anita: Éljenek a Pál utcai fiúk!, kultura.hu - 2018. április 24.
  37. a b Molnár Ferenc és A Pál utcai fiúk Filmográfia, színházi átdolgozások, Adaptációk » Színház, pim.hu/archivum - 2009. október
  38. a b A Pál utcai fiúk Archiválva 2020. szeptember 1-i dátummal a Wayback Machine-ben a Színházi adattár előadások adatbázisában
  39. A Pál utcai fiúk Theater Online (hozzáférés: 2018. szeptember 24.)
  40. A Pál utcai fiúk a modern grundmese a Super Talentnél! Archiválva 2018. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, supertalent.hu - 2015. szeptember 1.
  41. Pál utcai fiúk - a Szép Ernő Színház musical bemutatója. YouTube és Pál utcai fiúk - a Szép Ernő Színház musical bemutatója 2. YouTube az Újpesti Közéleti Televízió 2013.03.15.-i adásából, az ujpestujpest YouTube-csatornán - Közzététel: 2013. márc. 19.
  42. K. Tengeri Dalma, Isztambul: Imádják Molnárt a törökök (15. o.), Népszabadság 70. évfolyam 183. szám, nol.hu - 2012. augusztus 6.
  43. Szobrot kapott Nemecsek Ernő
  44. A Nemecsek-szobor átadása
  45. Még mindig kultikus Brazíliában a Pál utcai fiúk és fordítója is. Telex. (Hozzáférés: 2021. október 10.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak A Pál utcai fiúk témában.
Commons:Category:The Paul Street Boys
A Wikimédia Commons tartalmaz A Pál utcai fiúk témájú médiaállományokat.