Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. a legnagyobb múltú magyar könyvkiadók és nyomdák egyike volt.

Története[szerkesztés]

Otto Wigand alapította Kassán 1816-ban, majd ugyanő folytatta 1827-től Pesten. 1832-ben Heckenast Gusztáv vette át, majd 1840-ben Landerer Lajos nyomdász belépésével Landerer és Heckenast néven adta ki könyveit egészen 1873-ig, amikor Benjamin Franklin után megkapta a Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Rt. nevet, részvénytársasággá alakult. A társaság részvénytőkéje 600 000 Ft 4000 db névre szóló 150 forintos részvényben. A II. világháborúig Magyarország egyik legjelentősebb kiadójának, illetve nyomdaüzemének számított. 1863-tól Heckenast Gusztáv volt az egyedüli főnöke. Évtizedeken át jeles tudósok, írók irányították. 1948. március 25-én államosították. 1949-ben egyesítették a Szt. István Társulat tulajdonában lévő Stephanaeum nyomdával, működését Franklin Nyomda néven folytatta. Kiadói tevékenységét 1950-től a Szépirodalmi Könyvkiadó vette át. 1992. december 31-én Franklin Nyomda és Kiadó Kft. néven alakult át. Tevékenységi körében könyv- és zeneműkiadás, valamint nyomdaipari szolgáltatások szerepelnek.

Lapok és folyóiratok[szerkesztés]

Lap-, illetve folyóirat-kiadással is foglalkozott. Kiadásában jelent meg a Vasárnapi Ujság, 1878-tól a Gyulai Pál által alapított Budapesti Szemle (alapítva 1873), a Nemzeti Hírlap, a Tükör, a Búvár stb.

A társulat vezetői[szerkesztés]

Az igazgatóság tagjai 1894-ben: Frank Antal, Gyulai Pál, Heinrich Gusztáv; vezérigazgatók: Benkő Gyula és Hirsch Lipót. Irodalmi tanácsa: Kautz Gyula elnök, Arany László, Nagy Miklós, Takács Lajos.

Könyvsorozatai[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Baranyi D.: A Franklin Nyomda százéves története(1973)