Szőlőfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szőlőfélék
Clematicissus opaca(egy Nyugat-Ausztráliai nemzettség faja).
Clematicissus opaca
(egy Nyugat-Ausztráliai nemzettség faja).
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szőlővirágúak (Vitales)
Család: Szőlőfélék (Vitaceae)
Nemzetségek

Lásd a szövegben

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szőlőfélék témájú kategóriát.

Sziklai szőlő (homoki szőlő, bokros szőlő, Vitis rupestris)
Háromkaréjú vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata)

A szőlőfélék (Vitaceae) családja a szőlővirágúak (Vitales) rendjébe tartozó növénycsalád. A családba tartozó nemzetségek és fajok számáról az egyes szerzők véleménye megoszlik.[1] Rokonsági viszonyai még nem tisztázottak, úgy tűnik, nincs egészen közeli rokona.[2]

Gazdasági és kulturális szempontból a szőlő (Vitis) nemzetség a legjelentősebb, mely a legrégebben termesztett kultúrnövények egyike (már 6–7 ezer évvel ezelőtti ó-egyiptomi falfestmények is szőlőkultúráról tanúskodnak). Magyarországon a rómaiak kezdték termeszteni Kr. e. III. században. Termése csemegeként fogyasztható, sajtolt, kipréselt levéből pedig erjedéssel készül a legelterjedtebb szeszes ital, a bor.

Elterjedésük, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mintegy 14 nemzetségük és 850 fajuk főleg a szubtrópusi és trópusi területeken él.

Jellemzésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szőlővirágúak karéjos levelű, kacsokkal kapaszkodó, bogyóterméssel rendelkező fásodó szárú cserjék ritkán szukkulens törzsű kis fák. Hajtásrendszerük elágazása szimpodiális, azaz áltengelyes: kacsban vagy fürtben végződik, a főtengely szerepét a levélhónaljakban lévő oldaltengely veszi át. A kúszó fajok kacsai kétfélék lehetnek:

  • egyszerű, szálas, köröző mozgással keresi a támasztékot (nutáció), majd ha megtalálja spirálisan megcsavarodik, s elfásodik;
  • a csúcsán tapadókorongot visel, mely az epidermiszsejtek burjánzásából jön létre, nutációt csak ritkán végez, de csúcsi epidermiszsejtek levegőn megszilárduló nyálkát választanak ki, így a növény sima felületeken is meg tud kapaszkodni.

Virágaik általában kétivarúak, fürtös fürtvirágzatba rendeződnek. Vannak köztük egyivarú virággal rendelkező egy- vagy kétlaki fajok is. Öttagú virágaikról nyíláskor lehullanak a felül összenőtt sziromlevelek, csak a csésze marad meg. Magvaik tojásdadok vagy körte alakúak.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Angiosperm Phylogeny Group (2009) a családot a Rosidae kládba helyezte, azon belül a saját rendjébe, a Vitales-be.

A Vitaceae családon belül három fő klád különült el. Az első nagy csoport tagjai: Ampelopsis, Rhoicissus, Cissus striata komplex (dél-amerikai fajok), Parthenocissus, Yua, Vitis, Ampelocissus és Pterisanthes. Ez a klád körülbelül 240 fajt foglal magába, főként az északi féltekéről. A második klád tagjai a Cissus-ok, körülbelül 350 fajjal, a trópusokról (Ázsia, Afrika, Ausztrália, Csendes-óceáni térség). A harmadik kládhoz tartoznak a Cayratia, Tetrastigma, Cyphostemma, körülbelül 350 fajjal.[2]


A családot a hagyományos morfologikus rendszerekben a Bengevirágúak (Rhamnales) egyik családjának tekintették. A rend Leeaceae (Leeafélék), a Vitaceae (Szőlőfélék) és a Rhamnaceae (Bengefélék) családot foglalta magába.


Nemzetségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. *Varga Zsuzsanna: Régi tokaj-hegyaljai fajták termesztési értékének és rokonsági viszonyainak vizsgálata Doktori értekezés Budapesti Corvinus Egyetem, 2009
  2. ^ a b Katuláné Debreceni Diána: Gombarezisztens szőlő genotípusok molekuláris azonosítása, Gödöllő 2011
  3. ^ a b c d e f Priszter 1999

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vitaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Biológiai lexikon IV. (S–Z). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1978. ISBN 963-05-0533-9
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János: Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007
  • Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 298., 338., 411., 447., 519., 538. o. ISBN 9639121223