A kőszívű ember fiai (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A kőszívű ember fiai
Az első kiadás egyik oldala (1869)
Az első kiadás egyik oldala (1869)
Szerző Jókai Mór
Maurus Jokai Litho.jpg
Eredeti cím Anya örökké
Ország magyar Magyarország
Nyelv magyar
Téma 1848–49-es forradalom és szabadságharc
Műfaj regény
Kapcsolódó film A kőszívű ember fiai (1965)
Kiadás
Kiadó A Hon (folytatásokban)
Kiadás dátuma 1869
Magyar kiadó Szépirodalmi Könyvkiadó
Média típusa könyv
Oldalak száma 648
ISBN9631518116
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben

A kőszívű ember fiai, Jókai Mór 1869-ben megjelent regénye, amelyben az író az 1848–49-es forradalom és szabadságharcnak állít emléket. A mű a kiegyezés utáni politikai harcok közepette íródott, benne Jókai a függetlenség célkitűzése mellett állt ki.

1868-ban a Fővárosi Lapok arról tudósított, hogy Jókai újabb regényen dolgozik, a címe: Anya örökké.[1] A ma ismert címmel a regényt 1869. január 1-jén kezdte közölni folytatásokban A Hon című napilap. Ugyanabban az évben könyvként is kiadták, hat kötetben.[2][3] A mű Keresd a szíved című színpadi változatát Krecsányi Ignác mutatta be 1896-ban.

A szerző a történelmi regény megírásához felhasználta Horváth Mihály Magyarország függetlenségi harcának története (1865) című művének egyes részeit, korabeli lapok híreit és saját élményeit is. A fentieken kívül barátja és az országgyűlésben lévő párttársa zászkali és deménfalvi Boczkó Dániel teljhatalmú kormánybiztos életútjának egyes elemeit is.

Történet[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

A nemesdombi kastélyban haldoklott Baradlay Kazimir nagybirtokos, főispán. Konzervatív eszméket valló, a családjától ellentmondást nem tűrő zsarnok. A szíve kővé vált, orvosi értelemben és a bibliai szólás szerint is. Utolsó perceiben feleségének Marie-nak rendelkezett arról, hogy mi legyen asszonya és a fiai sorsa. A legidősebb, Ödön diplomata maradjon az orosz udvarnál, Richárd Bécsben királyi testőrként a katonai ranglétrán haladjon előre, és a legkisebb, Jenő udvari tisztviselőként (hivatalnokként) maradjon meg azon a pályán, amelyen elindította őket. Özvegy felesége pedig hat hét múlva menjen férjhez Rideghváry Bencéhez, az ő politikai utódjához, mert így követeli meg ezt a politika és a család érdeke.

Baradlayné a férje halála után fogadalmat tesz, hogy az ellenkezőjét fogja tenni annak, amit férje diktált a végrendeletben. Így először Ödönt hívja haza, akit apja azért távolított el messzire, mert a nemesdombi református lelkész lányát, Arankát szerette. Ödön azonnal teljesítette anyja kívánságát, és az életét kockáztatva hazatért Oroszországból, otthon liberális főispán lett, s Arankával családot alapított.

A két bécsi ifjú közül Jenő szerelmes volt Plankenhorst Alfonsine-ba, egy szép, előkelő, de szerepet játszó, gonosz nőbe. Alfonsine nyomorúságos körülmények között neveltette Károly nevű törvénytelen fiát, akinek Palvicz Ottó, osztrák katonatiszt volt az apja. Richárd a Plankenhorst-házban találkozott Liedenwall Edittel, a család szegény sorsú rokonával, akit megszeretett és eljegyezett.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban Ödön Magyarországon tevékenykedett. Baradlayné elhatározta, hogy másik két fiát is a haza szolgálatába állítja. Richárd a huszárjaival embert próbáló akadályokon keresztül (Duna, March folyók, Kárpátok) tört haza, Jenőt anyja szöktette meg Bécsből. Richárd Isaszegnél halálos párbajt vívott Palvicz Ottóval, a huszárkapitány megígérte a haldokló osztrák tisztnek, hogy felkutatja és felneveli a fiát. Richárd és Ödön részt vettek Budavár visszavételében, s mivel Richárd megbántotta Ödönt, forradalmi párbajt vívtak. Ödön győzött, így még idejében érkezett Richárd megsegítésére. Jenő otthon maradt anyjának és Ödön családjának támogatására.

A szabadságharc leverése után Ödön angol útlevéllel próbált menekülni, de egykori jó barátja, Ramiroff Leonin felismerte, és elfogatta. A volt kormánybiztosnak sikerült megszöknie, és otthon várta további sorsát. Idézést kapott a katonai törvényszéktől, amelyet azonban tévedésből Jenő nevére (Eugen, Edmund helyett) állítottak ki. Jenő eltitkolta az irat tartalmát a család elől, jelentkezett a katonai törvényszéknél, és bátyja helyett mártírhalált halt.

Richárd is börtönbe került, de Haynau, a bresciai hiéna hatalmának utolsó éjszakáján megkegyelmezett neki, mert Alfonsine tájékoztatta arról, hogy másnap megfosztják hatalmától. A delnő eredetileg azért kereste fel a teljhatalmú kormányzót, hogy Richárd halálát kieszközölje. Richárd azonban megmenekült, majd hamarosan feleségül vette Editet, akiről kiderült, hogy Plankenhorst Alfréd vagyonának kizárólagos örököse.

Dialog-go-hand.svg Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

Haladók Konzervatívok Ingadozók
Baradlayné Mária Baradlay Kazimir Tallérossy Zebulon
Baradlay Ödön Rideghváry Bence Mindenváró Ádám[4]
Baradlay Richárd Palvicz Ottó Boksa Gergő
Baradlay Jenő Haynau tábornok Ramiroff Leonin
Liedenwall Edit Plankenhorst Alfonsine
Lánghy Aranka Plankenhorst Antoinette
Lánghy Bertalan Szalmás Mihály
Pál úr
Goldner Fritz[5]
Mausmann Hugó[6]

Helyszínek[szerkesztés]

Szerkezet[szerkesztés]

Csomópontszerű[szerkesztés]

I. Nemesdomb II. Hadsereg III. Nemesdomb
1. Végrendelet 1. Szerveződése 1. Várakozás az ítéletre
2. Az özvegy esküje 2. Vereség - Kassa 2. A végzetes névcsere
3. Az esküvő 3. Az isaszegi csata 3. Jenő hőstette
4. A megyegyűlés 4. Buda ostroma 4. A mellény
5. Két fivér hazatér 5. A forradalmi párbaj 5. Húsz év múlva

Hagyományos[szerkesztés]

  • I. Előkészítés: Baradlay Kazimir végrendelete és halála
  • II. Bonyodalom: Baradlayné fogadalma
  • III. A cselekmény kibontakozása:
  • 1. Ödön hazatérése – farkaskaland
  • 2. Richárd hazatérése – a huszárok üldözése
  • 3. Jenő is Magyarországra szökik az édesanyjával
  • 4. A magyar szabadságharc dicső csatái, majd bukása
  • 5. Ödön otthon várja az elfogatási parancsot, Richárd a bécsi börtönben vár az ítéletre
  • IV. Tetőpont: Jenő áldozata
  • V. Befejezés: 20 év múlva - A szabadságharc hősei elbuktak, de a polgári nemzet eszméje mégis diadalra jutott

Feldolgozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Anya örökké Népszabadság archívum, 2007. augusztus 2.
  2. Kézirat, kiadások, fordítások
  3. A kőszívű ember fiai c. regény kézirata bizonyos kihagyásokkal a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.
  4. Mindenváró Ádám
  5. Bécsi forradalmár ifjú. Az aula második zászlóaljánál kapitány.
  6. Bécsi forradalmár ifjú. Főhadnagy a második légiónál.
  7. A diafilm további kiadásai: 1956, 1963, 1974
  8. A kőszívű ember fiai – rádiójáték (1962)

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]