Úttörőmozgalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Úttörőmozgalom emblémája 1957 és 1995 közt
Az Úttörőmozgalom emblémája 1957 és 1995 közt
Kisdobosembléma
Úttörők - Tokaji Úttörőtábor
Pionírok szovjet bélyegen 1972
Román úttörőcsapat 1986
NDK úttörők köszöntik a szovjet és keletnémet kommunista pártvezéreket, Gorbacsovot és Honeckert 1986-ban

Az úttörő (oroszul:пионер) egy – Magyarországon szociáldemokrata-kommunista befolyás alatt szerveződött, mára demokratikusan és közhasznúan működő – gyermekmozgalom tagja. A magyar úttörők szervezete sokáig befolyásos tagja volt a pionirmozgalmak nemzetközi szervezetének, a CIMEA-nak, ma erősek kapcsolatai a nemzetközi Sólyom Szövetséggel (ez a szociáldemokrata serdülőszervezetek nemzetközi ernyőszervezete).

A Magyar Úttörők Szövetsége[szerkesztés]

A Magyar Úttörők Szövetsége, „a gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülése” a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség ernyője alatt alakult meg 1945-ben. 1946 és 1948 között a kommunisták nagy számban beépültek a cserkészek közé, előkészítve azok demokratikus jogutódának, a fasizmussal való kollaboráció vádjától mentes, Karácsony Sándor elnökölte Magyar Cserkészfiúk Szövetségének 1948-as beolvasztását az úttörőmozgalomba. A szocializmus alatt az iskolás gyermekek túlnyomó többsége a tagja volt ennek a szervezetnek, amelyben a kommunista ideológiai nevelés döntő szerepet játszott, de emellett a serdülő sport, és a gyerekközművelődés (pl. gyermekszínjátszó fesztiválok), valamint a technikai nevelés bázisa volt. A cserkészmozgalomból sok motívumot felhasználtak (őrs, raj, csapat, egyenruha, táborozások, próbák stb.), de az úttörőmozgalmat az új politikai berendezkedés céljaira, a kommunista ideológia terjesztésére használták fel. Az úttörőmozgalom deklarált célja sokáig az volt, hogy tagjait „a haza és a párt iránti szeretetre és hűségre, proletár nemzetköziségre” nevelje. Sajátos, hogy 1986-ban az MSZMP vezetése kérte, hogy az alapszabályból töröljék: a „Párt gyermekszervezete” toposzt. Normái az 1848-as hagyományokat idéző 12 pontban jelentek meg, mely értéklista többször érzékenyen változott követve a mozgalom mainstreamjének mozgását.

Tagjai[szerkesztés]

  • Kisdobos: az általános iskola 2.-4. osztályos tanulói (1957-ig az alsó tagozatos korú „pajtások” voltak, a pajtáscsalád tagjai)
  • Úttörő: az általános iskola 5.-8. osztályos tanulói, akik egymás „pajtásai” voltak, a pajtáscsalád tagjai
  • Ifivezető: általános iskolát végzett, az úttörőmozgalmat kedvelő, sokszor vezetői feladatot vállaló, igen sokszor politikailag jólképzett ifjú vezető pajtás
  • Úttörővezető: többnyire pedagógus végzettségű és politikailag képzett felnőtt személy, aki bizonyos időszakokban munkaköri kötelességként, máskor önkéntesen vállalt rajvezetői, csapatvezetői feladatokat az úttörőcsapatban, vagy területi szerveknél.

A kisdobosok 6 pontja[szerkesztés]

  1. A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának.
  2. A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.
  3. A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait.
  4. A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.
  5. A kisdobos edzi testét és óvja egészségét.
  6. A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.

Az úttörők 12 pontja 1987-ben[szerkesztés]

Korábban sokszor változtak a pontok, de mindig felidézték az 1848-as elődök 12 pontját. Az 1946. évi első 12 pont így kezdődött: Az úttörő szabad országban szabad emberek közt szabadon akar élni.

  1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
  2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
  3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
  4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
  5. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
  6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
  7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
  8. Az úttörő igaz, hű barát.
  9. Az úttörő bátor és fegyelmezett.
  10. Az úttörő szereti és védi a természetet.
  11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
  12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.
Magyar úttörősíp

Az úttörők törvénykönyve kilenc változatot ért meg a rendszerváltásig. A 9. pont kezdetben így szólt: „Az úttörő mindig bátor és önfegyelmezett.” A 2. pont először így hangzott: „Az úttörő szereti hazáját, népét, és harcol érte.”, később a „harcol” kifejezést a „küzd és dolgozik”-ra cserélték. 1948-ban, a cserkészek beolvasztásának évében került bele „Az úttörő jól tanul.” betoldás kiemelve, hogy a cserkészek iskolán kívüli szerveződését ők a tanintézményekhez kötötték. 1954-ben ezt tovább bővítették, a tanulás és a munka célját abban megjelölve, hogy az úttörő „méltó tagja” lehessen az 1950-ben alapított DISZ-nek (a KISZ elődjének). 1957-ben Kádárék idején a 12 pontot újra átírták, az úttörő a „haza” helyett „a Magyar Népköztársaság hű gyermeké”-vé vált, aki „önként szolgálja a közösséget” és „mindig igazat mond”. 1975-től újra fontosnak tartották kiemelni, hogy az úttörőség fontos kelléke a „jó tanulás” és „a szocialista társadalom értékeinek gyarapítása és védelme”. 1986-ban vette föl a 12 pont ez egyes szám első személyű esküformát, a Magyar Népköztársaság helyett pedig „a szeretni való hazá”-t írtak.

Egységei[szerkesztés]

  • őrs – 6-12 fő alkotta
  • raj – 2-4 őrs alkotja (általában egy osztály az iskolában)
  • csapat – általában az összes raj az iskolában

A magyar úttörősajtó[szerkesztés]

Úttörősajtónak nevezték azokat a központi lapokat és folyóiratokat, amelyek a Magyar Úttörők Szövetsége elvi irányításával tevékenykedtek. A központi lapok és folyóiratok (első számuk megjelenésének sorrendjében): Úttörő Gyermekújság, Pajtás, Úttörővezető, Őrsvezető, Hüvelyk Matyi, Úttörő, Kisdobos, Dörmögő Dömötör, Tábortűz, Kincskereső, Ifjúvezető és a Hogyan? című időszakos kiadvány.

A központi úttörőlapokon és folyóiratokon kívül időszakosan számos csapatújság, úttörőházi híradó, tábori újság stb. jelent meg, ezek is az úttörősajtóhoz sorolhatók.

Úttörő Gyermekújság[szerkesztés]

1946. február 6-án jelent meg először, a magyar úttörőmozgalom szervezésével egyidőben kelt életre. Első száma már akkor megjelent, amikor még csak néhány úttörőcsapat működött, és amikor még kidolgozatlan volt a mozgalom nevelési és szervezeti rendszere. Hétről hétre ismertette, magyarázta az úttörőmozgalom célkitűzéseit, közölte a központi utasításokat, módszereket javasolt az alakuló közösségek életének megszervezéséhez és közreadta az első csapatok tapasztalatait. Mivel a lapot nemcsak az úttörők olvasták, segítette az úttörőmozgalom népszerűsítését és részese volt a „tagtoborzásnak”.

Ebben a lapban jelent meg először 1946. május elsején az úttörők 12 pontja.

Pajtás[szerkesztés]

Olvasótábora 1948 őszéig a 6-14 évesekből alakult. 1948 novemberétől a 6-9 évesek, vagyis a pajtáscsaládok képes folyóirata a Hüvelyk Matyi lett, így a Pajtás a 10-14 évesek lapja maradt. Először 1946. december 20-án jelent meg.

A Pajtás az úttörőmozgalom tudósítója, krónikása, tettekre serkentő, nevelő eszköze volt. Lapszámaiból megismerhető a mozgalom teljes története, minden jelentős eseménye. Figyelemmel kísérte a bel- és külpolitika eseményeit, és olvasóit életkori sajátosságainak megfelelően tájékoztatta. Célja volt, hogy a gyerekek megkedveljék az olvasást, és szabadidejük eltöltéséhez az újságtól megfelelő segítséget kapjanak. A lap pályázatokat, versenyeket, országos játékokat kezdeményezett és ezzel olvasóit cselekvésre ösztönözte. A szerkesztőségi posta sok ezer gyermekkel tartott kapcsolatot. Lehetővé tette, hogy gyermekek is írjanak a lapba: gyermektudósítókat bízott meg, gyermektudósításokat szervezett, és ezzel hozzájárult az újságíró-utánpótlás neveléséhez.

Úttörővezető[szerkesztés]

Az országos úttörővezetőség 1947. március 26-i ülésén javaslatot terjesztett be olyan folyóirat létrehozására, amely a vezetők munkáját segíti. A javaslatot elfogadták és 1947 májusában megjelent az Úttörővezető. A folyóirat terjesztette és népszerűsítette a legjobb vezetési módszereket, vitákat közölt az úttörőélet fejlesztésével kapcsolatban, programtervezeteket, javaslatokat adott a színvonalas és hatékony úttörővezető-képzéshez.

Őrsvezető[szerkesztés]

Első száma 1948. október 15-én jelent meg. A sok képpel illusztrált folyóirat – mint neve is kifejezte – főleg a 12-14 éveseknek készült. Az első számot hat további követte, majd megszűnt. 1968 szeptemberétől jelent meg ismét havonta. 1982 januárjától új néven jelentkezett: az Iránytű lépett az Őrsvezető cím helyébe.

Hüvelyk Matyi[szerkesztés]

A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete kiadásában induló gyermekfolyóirat volt. Első száma 1947. március 1-jén jelent meg. A folyóirat kezdetben nem kötelezte el magát az úttörőmozgalomnak, hanem korosztálytól független, általános gyermeklapnak vallotta magát. 1948 novemberétől lett az úttörőmozgalom folyóirata, tartalma is megváltozott (leginkább a Pajtáshoz hasonlított), a pajtáscsaládok életével, az úttörőmozgalom célkitűzéseinek, feladatainak ismertetésével foglalkozott.

1949-ben megszűnt, helyette 1952-ben megjelent a 6-12 évesek önálló folyóirata, a Kisdobos.

Úttörő[szerkesztés]

Először 1949 márciusában jelent meg, mint új havilap. Elsősorban a csapatgárdistáknak készült, azaz azoknak a gyerekeknek, akik valamilyen tisztséget töltöttek be az úttörőcsapatban, rajban vagy őrsben. 1952-ben az úttörők és az iskolások irodalmi és ismeretterjesztő folyóiratává alakult. Utoljára 1956 októberében olvashatták az úttörők.

Kisdobos[szerkesztés]

A Hüvelyk Matyi 1949-es megszűnése után igény volt arra, hogy a 6-12 éveseknek is legyen önálló gyermeklapjuk. Először 1952-ben jelent meg a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) Központi Vezetőségének folyóirataként. 1956 november és 1957 február között kényszerű szünetet tartott. 1957 februárjában Kisdobos Gyermekújság címmel alakult újjá, majd 1957 szeptemberétől vette fel végleges nevét: Kisdobos, a Magyar Úttörők Szövetsége gyermeklapja.

Dörmögő Dömötör[szerkesztés]

Először 1957 januárjában jelent meg az óvodások részére – az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat gondozásában. Az óvodások mellett a kisdobos korúak is forgatták a lapot. A szélesebb „olvasótábor” tartalmi változásokat igényelt, ezért a lap részt vállalt a kisdobosélet megismertetéséből és az Úttörőszövetség nevelőmunkájából.

Tábortűz[szerkesztés]

Első száma 1957 februárjában jelent meg. A 12-16 évesek irodalmi és ismeretterjesztő folyóirata volt. 1960-tól megszaporodtak a Tábortűzben az őrsök tevékenységét ismertető, segítő írások. 1964-től vált ismét – elsősorban ismeretterjesztő – képes folyóirattá, a Pajtás újság tartalmi és formai változásai miatt. A lap utoljára 1965. június 22-én, tanév végi zárószámmal jelentkezett, majd megszűnt.

Kincskereső[szerkesztés]

1971-74 október között „tesztverzióként” időszakosan jelent meg elődje, ugyanezen címen. Első alkalommal 1974 októberében került a 10-14 évesek kezébe, mint a Magyar Úttörők Szövetsége irodalmi, művészeti és kulturális folyóirata. 30 000 példányban jelent meg, és ez az úttörő-folyóirat volt az egyetlen, melynek szerkesztősége nem Budapesten, hanem Szegeden volt. Szerkesztői közt volt Baka István is.

Ifjúvezető[szerkesztés]

Az úttörőcsapatokban dolgozó KISZ-tag ifjúvezetők időszakos folyóirata 1973-ban jelent meg először. Évente 2-3 alkalommal adott elsősorban módszertani segítséget a fiatal ifivezetőknek. Fő feladatának a segítést tartotta, ezért az írások nagy része ötleteket tartalmazott. Ez a lap is a rendszerváltozás előtt röviddel szűnt meg.

Hogyan?[szerkesztés]

Első száma 1969-ben jelent meg azzal a céllal, hogy időszakos kiadványként segítse az úttörőházak munkáját. Címe utalt törekvéseire: összegyűjteni az úttörő- és a művelődési házak gyermekfoglalkoztatásának gazdag tapasztalatait és azokat közreadni.

A rendszerváltozás után[szerkesztés]

Az úttörőmozgalom a rendszerváltás után 1990-ben sokáig megőrizte vezető szerepét a pluralista gyerekmozgalmi világban is. Már 1986-ban feladta párthoz kötődő szerepét, tevékenységeinek tartalmát az „Úttörők a barátságos harmadik évezredért” szlogen határozta meg, szabályait A gyermekek jogairól szóló egyezmény szellemiségéhez kötötte. 1991-ben a Fidesz követelte a parlamentben, hogy a cserkészettel azonos mértékű állami támogatást kapjon. A szövetség ma is több ezer tagot, több tucat csapatot számol, együttműködésben tevékenykedik a Grund Klubhálózattal. Az állami tulajdonú zánkai úttörőtáborból Ifjúsági Centrum lett, ma pedig az Új Nemzedék Központ és az Erzsébet Utalvány Központ osztozik a tulajdonjogon. A csillebérci úttörőtábor tulajdonjogát elhúzódó per vonta kétségbe, még szabadidőközpontként üzemel. A megyei szervezetek táborait az önkormányzatok üzemeltetik tovább gyermeküdülőként, illetve értékesítették piaci alapon.

Források[szerkesztés]

  • Fejezetek a magyar úttörőmozgalom történetéből (szerkesztette: Rakó József, Záhonyi Ede) – Magyar Úttörők Szövetsége, 1981 (307 oldal)
  • Nádházi Lajos: A magyar úttörőmozgalom történeti kronológiája (1945-1998) – Magyar Úttörők Szövetsége, 1999 (337. oldal)
  • Az Úttörőmozgalom - Sulinet
  • Magyar elsők: Az első magyar úttörők NAVA
  • Trencsényi László-Trencsényi Imre: Utak és törések. Új Helikon Bt 2008.
  • Révész György (szerk): Gyermekszervezetek a rendszerváltás sodrában. Magyar Pedagógiai Társaság Mozgalompedagógiai Füzetek 1. 2006.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó lapok[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Úttörőmozgalom&oldid=19728691”