Úttörőmozgalom

Az úttörőmozgalom (oroszul: пионе́рское движе́ние) a különböző országokban létező, a kommunista párt által működtetett gyermekszervezetek gyűjtőneve. Az első úttörőszervezet 1922-ben jött létre a Szovjetunióban, ahol az orosz cserkészmozgalmat vették alapul.[1]
Az úttörő Magyarországon szociáldemokrata-kommunista befolyás alatt szerveződött, mára demokratikusan és közhasznúan működő – gyermekmozgalom tagja. A magyar úttörők szervezete sokáig befolyásos tagja volt a pionírmozgalmak nemzetközi szervezetének, a CIMEA-nak, ma erősek kapcsolatai a nemzetközi Sólyom Szövetséggel (ez a szociáldemokrata serdülőszervezetek nemzetközi ernyőszervezete).
A Magyar Úttörők Szövetsége[szerkesztés]
A Magyar Úttörők Szövetsége, „a gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülése” a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség ernyője alatt alakult meg 1945-ben. 1946 és 1948 között a kommunisták nagy számban beépültek a cserkészek közé, előkészítve azok demokratikus jogutódának, a fasizmussal való kollaboráció vádjától mentes, Karácsony Sándor elnökölte Magyar Cserkészfiúk Szövetségének 1948-as beolvasztását az úttörőmozgalomba. A szocializmus alatt az iskolás gyermekek túlnyomó többsége a tagja volt ennek a szervezetnek, amelyben a kommunista ideológiai nevelés döntő szerepet játszott, de emellett a serdülő sport, és a gyerekközművelődés (pl. gyermekszínjátszó fesztiválok), valamint a technikai nevelés bázisa volt. A cserkészmozgalomból sok motívumot felhasználtak (őrs, raj, csapat, egyenruha, táborozások, próbák stb.), de az úttörőmozgalmat az új politikai berendezkedés céljaira, a kommunista ideológia terjesztésére használták fel. Az úttörőmozgalom deklarált célja sokáig az volt, hogy tagjait „a haza és a párt iránti szeretetre és hűségre, proletár nemzetköziségre” nevelje. Sajátos, hogy 1986-ban az MSZMP vezetése kérte, hogy az alapszabályból töröljék: a „Párt gyermekszervezete” toposzt. Normái az 1848-as hagyományokat idéző 12 pontban jelentek meg, mely értéklista többször érzékenyen változott követve a mozgalom mainstream-jének mozgását.
Tagjai[szerkesztés]
- Kisdobos: az általános iskola 2.-4. osztályos tanulói (1957-ig az alsó tagozatos korú „pajtások” voltak, a pajtáscsalád tagjai)
- Úttörő: az általános iskola 5.-8. osztályos tanulói, akik egymás „pajtásai” voltak, az őrs, illetve a raj tagjai
- Ifivezető: általános iskolát végzett, az úttörőmozgalmat kedvelő, sokszor vezetői feladatot vállaló, jól képzett ifjú vezető, többnyire középiskolás, ifjúmunkás, pedagógusjelölt.
- Úttörővezető: többnyire pedagógus végzettségű és politikailag képzett felnőtt személy, aki bizonyos időszakokban munkaköri kötelességként, máskor önkéntesen vállalt rajvezetői, csapatvezetői feladatokat az úttörőcsapatban, vagy területi szerveknél.
A kisdobosok 6 pontja[szerkesztés]
- A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának.
- A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.
- A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait.
- A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.
- A kisdobos edzi testét és óvja egészségét.
- A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.
Az úttörők 12 pontja 1987-ben[szerkesztés]
Korábban sokszor változtak a pontok, de mindig felidézték az 1848-as elődök 12 pontját. Az 1946. évi első 12 pont így kezdődött: Az úttörő szabad országban szabad emberek közt szabadon akar élni.
- Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
- Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
- Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
- Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
- Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
- Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
- Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
- Az úttörő igaz, hű barát.
- Az úttörő bátor és fegyelmezett.
- Az úttörő szereti és védi a természetet.
- Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
- Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.
Az úttörők törvénykönyve kilenc változatot ért meg a rendszerváltásig. A 9. pont kezdetben így szólt: „Az úttörő mindig bátor és önfegyelmezett.” A 2. pont először így hangzott: „Az úttörő szereti hazáját, népét, és harcol érte.”, később a „harcol” kifejezést a „küzd és dolgozik”-ra cserélték. 1948-ban, a cserkészek beolvasztásának évében került bele „Az úttörő jól tanul.” betoldás kiemelve, hogy a cserkészek iskolán kívüli szerveződését ők a tanintézményekhez kötötték. 1954-ben ezt tovább bővítették, a tanulás és a munka célját abban megjelölve, hogy az úttörő „méltó tagja” lehessen az 1950-ben alapított DISZ-nek (a KISZ elődjének). 1957-ben a Kádár-korszak elején a 12 pontot újra átírták, az úttörő a „haza” helyett „a Magyar Népköztársaság hű gyermeké”-vé vált, aki „önként szolgálja a közösséget” és „mindig igazat mond”. 1975-től újra fontosnak tartották kiemelni, hogy az úttörőség fontos kelléke a „jó tanulás” és „a szocialista társadalom értékeinek gyarapítása és védelme”. 1986-ban vette föl a 12 pont ez egyes szám első személyű esküformát, a Magyar Népköztársaság helyett pedig „a szeretni való hazá”-t írtak.
Egységei[szerkesztés]
- őrs – 6-12 fő alkotta
- raj – 2-4 őrs alkotja (általában egy osztály az iskolában)
- csapat – általában az összes raj az iskolában
A magyar úttörősajtó[szerkesztés]
Úttörősajtónak nevezték azokat a központi lapokat és folyóiratokat, amelyek a Magyar Úttörők Szövetsége elvi irányításával tevékenykedtek. A központi lapok és folyóiratok (első számuk megjelenésének sorrendjében): Úttörő Gyermekújság, Pajtás, Úttörővezető, Őrsvezető, Hüvelyk Matyi, Úttörő, Kisdobos, Dörmögő Dömötör, Tábortűz, Kincskereső, Ifjúvezető és a Hogyan? című időszakos kiadvány.
A központi úttörőlapokon és folyóiratokon kívül időszakosan számos csapatújság, úttörőházi híradó, tábori újság stb. jelent meg, ezek is az úttörősajtóhoz sorolhatók.
Úttörő Gyermekújság[szerkesztés]
1946. február 6-án jelent meg először, a magyar úttörőmozgalom szervezésével egyidőben kelt életre. Első száma már akkor megjelent, amikor még csak néhány úttörőcsapat működött, és amikor még kidolgozatlan volt a mozgalom nevelési és szervezeti rendszere. Hétről hétre ismertette, magyarázta az úttörőmozgalom célkitűzéseit, közölte a központi utasításokat, módszereket javasolt az alakuló közösségek életének megszervezéséhez és közreadta az első csapatok tapasztalatait. Mivel a lapot nemcsak az úttörők olvasták, segítette az úttörőmozgalom népszerűsítését és részese volt a „tagtoborzásnak”.
Ebben a lapban jelent meg először 1946. május elsején az úttörők 12 pontja.
Pajtás[szerkesztés]
Olvasótábora 1948 őszéig a 6-14 évesekből alakult. 1948 novemberétől a 6-9 évesek, vagyis a pajtáscsaládok képes folyóirata a Hüvelyk Matyi lett, így a Pajtás a 10-14 évesek lapja maradt. Először 1946. december 20-án jelent meg.
A Pajtás az úttörőmozgalom tudósítója, krónikása, tettekre serkentő, nevelő eszköze volt. Lapszámaiból megismerhető a mozgalom teljes története, minden jelentős eseménye. Figyelemmel kísérte a bel- és külpolitika eseményeit, és olvasóit életkori sajátosságainak megfelelően tájékoztatta. Célja volt, hogy a gyerekek megkedveljék az olvasást, és szabadidejük eltöltéséhez az újságtól megfelelő segítséget kapjanak. A lap pályázatokat, versenyeket, országos játékokat kezdeményezett és ezzel olvasóit cselekvésre ösztönözte. A szerkesztőségi posta sok ezer gyermekkel tartott kapcsolatot. Lehetővé tette, hogy gyermekek is írjanak a lapba: gyermektudósítókat bízott meg, gyermektudósításokat szervezett, és ezzel hozzájárult az újságíró-utánpótlás neveléséhez.
Úttörővezető[szerkesztés]
Az országos úttörővezetőség 1947. március 26-i ülésén javaslatot terjesztett be olyan folyóirat létrehozására, amely a vezetők munkáját segíti. A javaslatot elfogadták és 1947 májusában megjelent az Úttörővezető. A folyóirat terjesztette és népszerűsítette a legjobb vezetési módszereket, vitákat közölt az úttörőélet fejlesztésével kapcsolatban, programtervezeteket, javaslatokat adott a színvonalas és hatékony úttörővezető-képzéshez.
Őrsvezető[szerkesztés]
Első száma 1948. október 15-én jelent meg. A sok képpel illusztrált folyóirat – mint neve is kifejezte – főleg a 12-14 éveseknek készült. Az első számot hat további követte, majd megszűnt. 1968 szeptemberétől jelent meg ismét havonta. 1982 januárjától új néven jelentkezett: az Iránytű lépett az Őrsvezető cím helyébe.
Hüvelyk Matyi[szerkesztés]
A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete kiadásában induló gyermekfolyóirat volt. Első száma 1947. március 1-jén jelent meg. A folyóirat kezdetben nem kötelezte el magát az úttörőmozgalomnak, hanem korosztálytól független, általános gyermeklapnak vallotta magát. 1948 novemberétől lett az úttörőmozgalom folyóirata, tartalma is megváltozott (leginkább a Pajtáshoz hasonlított), a pajtáscsaládok életével, az úttörőmozgalom célkitűzéseinek, feladatainak ismertetésével foglalkozott.
1949-ben megszűnt, helyette 1952-ben megjelent a 6-12 évesek önálló folyóirata, a Kisdobos.
Úttörő[szerkesztés]
Először 1949 márciusában jelent meg mint új havilap. Elsősorban a csapatgárdistáknak készült, azaz azoknak a gyerekeknek, akik valamilyen tisztséget töltöttek be az úttörőcsapatban, rajban vagy őrsben. 1952-ben az úttörők és az iskolások irodalmi és ismeretterjesztő folyóiratává alakult. Utoljára 1956 októberében olvashatták az úttörők.
Kisdobos[szerkesztés]
A Hüvelyk Matyi 1949-es megszűnése után igény volt arra, hogy a 6-12 éveseknek is legyen önálló gyermeklapjuk. Először 1952-ben jelent meg a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) Központi Vezetőségének folyóirataként. 1956 november és 1957 február között kényszerű szünetet tartott. 1957 februárjában Kisdobos Gyermekújság címmel alakult újjá, majd 1957 szeptemberétől vette fel végleges nevét: Kisdobos, a Magyar Úttörők Szövetsége gyermeklapja.
Dörmögő Dömötör[szerkesztés]
Először 1957 januárjában jelent meg az óvodások részére – az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat gondozásában. Az óvodások mellett a kisdobos korúak is forgatták a lapot. A szélesebb „olvasótábor” tartalmi változásokat igényelt, ezért a lap részt vállalt a kisdobosélet megismertetéséből és az Úttörőszövetség nevelőmunkájából.
Tábortűz[szerkesztés]
Első száma 1957 februárjában jelent meg. A 12-16 évesek irodalmi és ismeretterjesztő folyóirata volt. 1960-tól megszaporodtak a Tábortűzben az őrsök tevékenységét ismertető, segítő írások. 1964-től vált ismét – elsősorban ismeretterjesztő – képes folyóirattá, a Pajtás újság tartalmi és formai változásai miatt. A lap utoljára 1965. június 22-én, tanév végi zárószámmal jelentkezett, majd megszűnt.
Kincskereső[szerkesztés]
1971-74 október között „tesztverzióként” időszakosan jelent meg elődje, ugyanezen címen. Első alkalommal 1974 októberében került a 10-14 évesek kezébe, mint a Magyar Úttörők Szövetsége irodalmi, művészeti és kulturális folyóirata. 30 000 példányban jelent meg, és ez az úttörő-folyóirat volt az egyetlen, melynek szerkesztősége nem Budapesten, hanem Szegeden volt. Szerkesztői közt volt Baka István is.
Ifjúvezető[szerkesztés]
Az úttörőcsapatokban dolgozó KISZ-tag ifjúvezetők időszakos folyóirata 1973-ban jelent meg először. Évente 2-3 alkalommal adott elsősorban módszertani segítséget a fiatal ifivezetőknek. Fő feladatának a segítést tartotta, ezért az írások nagy része ötleteket tartalmazott. Ez a lap is a rendszerváltozás előtt röviddel szűnt meg.
Hogyan?[szerkesztés]
Első száma 1969-ben jelent meg azzal a céllal, hogy időszakos kiadványként segítse az úttörőházak munkáját. Címe utalt törekvéseire: összegyűjteni az úttörő- és a művelődési házak gyermekfoglalkoztatásának gazdag tapasztalatait és azokat közreadni.
A rendszerváltozás után[szerkesztés]
Az úttörőmozgalom a rendszerváltás után 1990-ben sokáig megőrizte vezető szerepét a pluralista gyerekmozgalmi világban is. Már 1986-ban feladta párthoz kötődő szerepét, tevékenységeinek tartalmát az „Úttörők a barátságos harmadik évezredért” szlogen határozta meg, szabályait A gyermekek jogairól szóló egyezmény szellemiségéhez kötötte. 1991-ben a Fidesz követelte a parlamentben, hogy a cserkészettel azonos mértékű állami támogatást kapjon. A szövetség ma is több ezer tagot, több tucat csapatot számol, együttműködésben tevékenykedik a Grund Klubhálózattal. Az 1969-1975 között felépült, állami tulajdonú zánkai úttörőtáborból Ifjúsági Centrum lett, majd pedig az Új Nemzedék Központ és az Erzsébet Utalvány Központ osztozott a tulajdonjogon. 2016 óta Erzsébet Üdülőközpont és Tábor Zánka (röviden Zánkai Erzsébet-tábor) néven, teljesen felújítva üzemel az Erzsébet Üdülőközpont Kft. tulajdonában.[2] [3] Az 1948-ban megnyílt, majd az 1960-as években kibővített csillebérci úttörőtábor tulajdonjogát elhúzódó per vonta kétségbe. A neve Csillebérci Gyermek- és Ifjúsági Központra változott. 2021 óta a zánkaihoz hasonlóan ezt is az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány üzemelteti.[4] Az egykori megyei szervezetek táborait az önkormányzatok üzemeltetik tovább gyermeküdülőként vagy értékesítették piaci alapon.
A csillebérci "főhadiszállás" 2018-as kényszerű elhagyása után az Úttörőközpont egy budakalászi irodaházban nyert elhelyezést – kutatásra alkalmas archívumát részben itt, részben az Országos Levéltárban őrzik, tábora pedig Taksonyban a Zöld szigeten üzemel.
A hűséges csapatvezetők nyugdíjba vonulásával a csapatok száma és a taglétszám jelentősen csökkent.
A Gyermek- és Ifjúságtörténeti Múzeum (Zánka) anyaga szétdúlása után váratlan állami beavatkozás nyomán a Terror Háza Múzeum gondozásába került. A feldolgozás megkezdődött.
A – szintén a Balatoni Úttörővárosban 1974-ben alapított – Gyermekalkotások Galériájának 20 000 műtárgya is csaknem az enyészet sorsára jutott (gondatlan gazdái jóvoltából), jelenleg biztonságban egy kispesti iskola őrzi. A feldolgozás megkezdődött.
Források[szerkesztés]
- Fejezetek a magyar úttörőmozgalom történetéből (szerkesztette: Rakó József, Záhonyi Ede) – Magyar Úttörők Szövetsége, 1981 (307 oldal)
- Nádházi Lajos: A magyar úttörőmozgalom történeti kronológiája (1945-1998) – Magyar Úttörők Szövetsége, 1999 (337. oldal)
- Az Úttörőmozgalom – Sulinet[halott link]
- Magyar elsők: Az első magyar úttörők NAVA
- Trencsényi László-Trencsényi Imre: Utak és törések. Új Helikon Bt., 2008
- Révész György (szerk): Gyermekszervezetek a rendszerváltás sodrában. Magyar Pedagógiai Társaság Mozgalompedagógiai Füzetek 1. 2006
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Идеология и еще 5 отличий пионеров от скаутов. Российская газета. [2019. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 19.)
- ↑ Erzsébet Táborok ismertető
- ↑ Erzsébet Üdülőközpont és Tábor - ismertető
- ↑ Alapítványi tulajdonba adja az állam a Váry Szabó-kúriát és a volt csillebérci úttörőtábort - pestbuda.hu, 2021.04.27.
További információk[szerkesztés]
- Darázs Endre, Gyárfás Endre, Hazai Lajosné: Két évtized – Az úttörő mozgalom történetéből (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1967)
- Záhonyi Ede: 25 év a Budapesti úttörők életéből (Magyar Úttörők Szövetsége Budapesti Elnöksége, 1971)
- Dr. Király Gyula, Szabó Ferenc, Szabó László, Sárdi Mária, Tóth Erzsébet, Mészáros Árpád: Szöveggyűjtemény az úttörőmozgalom pedagógiája c. egységes főiskolai jegyzethez (Tankönyvkiadó, 1976)
- Dr. Tóth József, Záhonyi Ede, Füleki János, Rakó József: Fejezetek a magyar úttörőmozgalom történetéből (Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, 1981)
- Varga László, Zeleiné Horváth Sára: Úttörőkrónika (1946-1986) Alcím: Haladó ifjúsági mozgalmak Csongrád megyében (KISZ Csongrád megyei Bizottság, 1986)
- Vidám úttörő („Mint a mókus fenn a fán” úttörődal)
- Úttörőcsapatok Magyarországon
- Fotósorozat az úttörőmozgalom történetéből
- Az úttörőmozgalom az 1970–80-as években
- Bibliográfia Záhonyi Ede műveiről
- Úttörőélet Kazincbarcikán
- Úttörőinduló