Őze Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Őze Lajos
Virág elvtársként A tanú című filmben, 1969
Virág elvtársként A tanú című filmben, 1969
Életrajzi adatok
Született 1935. április 27.
Szentes
Elhunyt 1984. október 21. (49 évesen)
Budapest
Házastárs Thoma Ildikó
Pályafutása
Aktív évek 19551984
Díjai
Kossuth-díj 1990
Jászai Mari-díj 1970
Kiváló művész 1984
Érdemes művész 1975
További díjak Farkas–Ratkó-díj (1970)

Őze Lajos az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Őze Lajos témájú médiaállományokat.
Farkasréti temető 44-VII-1-44
Az Őze Lajos-emlékkő avatása a lakása közeli Naphegyen, Budapesten (2009. október 17.). A követ arra a helyre állították, ahol gyakorta tanulta szerepeit. Az avatás alkalmából készült fotón balról Őze Áron színművész, jobbról Őze Gábor operatőr, a művész két fia áll, középütt a húga

Őze Lajos (Szentes, 1935. április 27.[1]Budapest, 1984. október 21.) Kossuth-díjas magyar színművész, vagy ahogy ő nevezte „színjátékos”. A 20. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, jellegzetesen fanyar humorú színészegyénisége. Fiai: Őze Gábor és Őze Áron színművész.

Életpályája[szerkesztés]

Szegénysorsú családban született, Őze Lajos mészárosmester és Szabó Erzsébet főzőasszony gyermekeként. Szülővárosának mezőgazdasági technikumát végezte el 19491952 között, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1956-ban. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt. Markáns színészi egyénisége – fanyar humora, jellegzetesen egzaltált hanghordozása – elsősorban vígjátékokban és szatírákban érvényesült, de drámai szerepeit is rendkívüli hitelességgel, mély átéléssel formálta meg. Főszerepekben és jellemszerepekben egyaránt egyenletes teljesítményt nyújtott. Különösen emlékezetesek Shakespeare-drámákban játszott alakításai, de nagyban hozzájárult magyar szerzők színpadi műveinek sikerre vitelében is (például Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre).

Első filmszerepeit az 1950-es évek második felében játszhatta el, de igazán foglalkoztatott filmszínész csak tíz évvel később lett, s élete utolsó két évtizedében több tévéjáték- és filmszerepet is eljátszhatott (például Virág elvtárs A tanú, Gyurica Miklós Az ötödik pecsét című filmekben). Már halálos betegen vállalta el Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének egyik szerepét, de még a forgatási időszak alatt meghalt. Színművészi munkássága elismeréseképpen 1970-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1975-ben érdemes, 1984-ben pedig kiváló művész lett. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjban részesült. Szülővárosában, Szentesen nevét őrzi a városi mozi.

Főbb szerepei[szerkesztés]

Főbb színházi szerepei[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 100; ugyanitt százöt színházi felvételen is látható.[2]

Főbb filmszerepei[szerkesztés]

Főbb tévéfilmjei[szerkesztés]

Hangjátékok[szerkesztés]

  • A Piros Oroszlán (1962) .... Különös vendég
  • Erich Kastner: Emil és a detektívek (1976)
  • Lázár Ervin: Capriccio (1980)
  • Vészi Endre: Sufni (1982)
  • Kopányi György: Hazalátogató (1983)[3]
  • Gyárfás Miklós: Halálugrás (1984)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Magyar Televízióban 1992. október 12-én bemutatott, Az Őze című dokumentumfilmben (szerk: Kende Tamás) a keresztelési anyakönyvről készült felvétel alapján, amelyben tisztán olvasható a születés dátuma, 1932. április 22. és a bejegyezés (keresztelés) dátuma: 1935. május 12.
  2. 2012 november 10-i lekérdezés
  3. Rádiószínház - Hazalátogató Kopányi György hangjátéka (Szereposztás: Szauer - Sinkovits Imre, A fiatal Szauer - Dunai Tamás Közreműködik: Kovács Nóra, Agárdi Gábor, Ujlaky László, Császár Angela, Béres Ilona, Inke László, Kovács Mária, Őze Lajos, Harkányi Endre, Horkay János, Huszár László, Sugár László, Budai István és Markaly Gábor; Zongorán: Balassa P. Tamás; Dramaturg: Lékay Ottó; Rendező: Magos György (1983) ), hangtar.radio.hu - 2015. szeptember 6. (nava 2010. január 31.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]