Őze Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Őze Lajos
Virág elvtársként A tanú című filmben, 1969
Virág elvtársként A tanú című filmben, 1969
Életrajzi adatok
Született 1935. április 27.
Szentes
Elhunyt 1984. október 21. (49 évesen)
Budapest
Házastársa Thoma Ildikó
Gyermekei Gábor és Áron
Pályafutása
Aktív évek 19551984
Díjai
Kossuth-díj 1990
Jászai Mari-díj 1970
Kiváló művész 1984
Érdemes művész 1975
További díjak Farkas–Ratkó-díj (1970)

Őze Lajos az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Őze Lajos témájú médiaállományokat.
Farkasréti temető 44-VII-1-44
Az Őze Lajos-emlékkő avatása a lakása közeli Naphegyen, Budapesten (2009. október 17.). A követ arra a helyre állították, ahol gyakorta tanulta szerepeit. Az avatás alkalmából készült fotón balról Őze Áron színművész, jobbról Őze Gábor operatőr, a művész két fia áll, középütt a húga
Őze Lajos utolsó napjának személyes tárgyai, amelyekett magánál tartott. Névjegye a noteszben, golyóstolla, és olvasószemüvege. Ezekhez azóta senki sem nyúlt…

Őze Lajos (Szentes, 1935. április 27.[1]Budapest, 1984. október 21.) Kossuth-díjas magyar színművész, vagy ahogy ő nevezte „színjátékos”. A 20. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, jellegzetesen fanyar humorú színészegyénisége. Fiai: Őze Gábor és Őze Áron színművész.

Életpályája[szerkesztés]

Szegénysorsú családban született, Őze Lajos mészárosmester és Szabó Erzsébet főzőasszony gyermekeként. Szülővárosának mezőgazdasági technikumát végezte el 19491952 között, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1956-ban. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt. Markáns színészi egyénisége – fanyar humora, jellegzetesen egzaltált hanghordozása – elsősorban vígjátékokban és szatírákban érvényesült, de drámai szerepeit is rendkívüli hitelességgel, mély átéléssel formálta meg. Főszerepekben és jellemszerepekben egyaránt egyenletes teljesítményt nyújtott. Különösen emlékezetesek Shakespeare-drámákban játszott alakításai, de nagyban hozzájárult magyar szerzők színpadi műveinek sikerre vitelében is (például Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre).

Első filmszerepeit az 1950-es évek második felében játszhatta el, de igazán foglalkoztatott filmszínész csak tíz évvel később lett, s élete utolsó két évtizedében több tévéjáték- és filmszerepet is eljátszhatott (például Virág elvtárs A tanú, Gyurica Miklós Az ötödik pecsét című filmekben). Már halálos betegen vállalta el Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének főszerepét, de még a forgatási időszak alatt meghalt. Színművészi munkássága elismeréseképpen 1970-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1975-ben érdemes, 1984-ben pedig kiváló művész lett. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjban részesült. Szülővárosában, Szentesen nevét őrzi a városi mozi.

Főbb szerepei[szerkesztés]

Főbb színházi szerepei[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 100; ugyanitt százöt színházi felvételen is látható.[2]

Főbb filmszerepei[szerkesztés]

Főbb tévéfilmjei[szerkesztés]

Hangjátékok[szerkesztés]

  • A Piros Oroszlán (1962) .... Különös vendég
  • Erich Kastner: Emil és a detektívek (1976)
  • Lázár Ervin: Capriccio (1980)
  • Vészi Endre: Sufni (1982)
  • Kopányi György: Hazalátogató (1983)[3]
  • Gyárfás Miklós: Halálugrás (1984)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Magyar Televízióban 1992. október 12-én bemutatott, Az Őze című dokumentumfilmben (szerk: Kende Tamás) a keresztelési anyakönyvről készült felvétel alapján, amelyben tisztán olvasható a születés dátuma, 1932. április 22. és a bejegyezés (keresztelés) dátuma: 1935. május 12.
  2. 2012 november 10-i lekérdezés
  3. Rádiószínház - Hazalátogató Kopányi György hangjátéka (Szereposztás: Szauer - Sinkovits Imre, A fiatal Szauer - Dunai Tamás Közreműködik: Kovács Nóra, Agárdi Gábor, Ujlaky László, Császár Angela, Béres Ilona, Inke László, Kovács Mária, Őze Lajos, Harkányi Endre, Horkay János, Huszár László, Sugár László, Budai István és Markaly Gábor; Zongorán: Balassa P. Tamás; Dramaturg: Lékay Ottó; Rendező: Magos György (1983) ), hangtar.radio.hu - 2015. szeptember 6. (nava 2010. január 31.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]