Zolnay Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zolnay Pál
Dialógus (Székely Orsolya emlékfilmje, 2013)
Dialógus (Székely Orsolya emlékfilmje, 2013)
Született 1928. március 26.
Budapest
Elhunyt 1995. október 17. (67 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa 1. Schubert Éva
2. Berek Kati (h. 1959–1974)
Gyermekei Zolnay János (1959– )
Foglalkozása filmrendező, dramaturg
Díjak Balázs Béla-díj (1969)
Érdemes művész (1985)

Zolnay Pál az IMDb-n
Zolnay Pál PORT.hu-adatlapja

Zolnay Pál (Budapest, 1928. március 26.Budapest, 1995. október 17.) Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, dramaturg. Húga: Zolnay Zsuzsa Jászai Mari-díjas színésznő.

Életpályája[szerkesztés]

Több egyetemen tanult, csak 1953-ban vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Pályáját asszisztensként, Fábri Zoltán mellett kezdte. Kisfilmjei, köztük az 1959-ben forgatott Eljegyzés komoly vitákat váltottak ki. Első játékfilmjét 1961-ben forgathatta. A tévé számára is – több műfajban (riport, irodalmi műsor, tévéjáték) – forgatott. Több filmben színészként is játszott (Napló szerelmeimnek; Malom a pokolban; Napló gyermekeimnek; Redl ezredes; Magyar rekviem; Indián tél; Blue Box).

A rendszerváltás után több társadalmi, gazdasági problémát feldolgozó dokumentumfilm dramaturgja volt, elsősorban ifj. Nádasy László alkotótársaként. Nádasy László és Puszt Tibor a gyógyíthatatlan beteg művésszel 1996-ban forgatott portréfilmet, Filmsámán címmel.

A felesége volt 1959-től 1974-ig Berek Kati színésznő, a fiuk, Zolnay János 1959-ben született.[1]

Filmek[szerkesztés]

Játékfilmek[szerkesztés]

Tévéfilmek[szerkesztés]

  • Alkotni vagyunk (1970)
  • Árvíz után (1971)
  • Milyenek a franciák(1972)
  • Gyász 1972
  • Petőfi percei (1973)
  • Árverés Kisújszálláson (1973)
  • Megzenésített versek (A YOUTUBE-on)
  • Makám (1986-portréfilm)
  • Weöres Sándor (portréfilm)
  • Komlódtótfalu (dokumentumfilm)
  • Törjünk fel egy meggymagot (1995-dokumentumfilm)

A „Fotográfiáról”[szerkesztés]

Zolnay talán legmaradandóbb alkotása a Fotográfia (munkacíme Retusőr) volt. A filmet 1973-ban hosszú huzavona után, többszöri pótforgatás és kényszerű „alakítgatások” után alig fogadták, el, de aztán (a diktatúrák puha abszurdja) váratlanul díjat kapott a moszkvai fesztiválon. A később híressé vált „budapesti iskolának” nem első, hanem iskolát megelőző darabja lett: a szigorúan hiteles dokumentum, az ellesett pillanatok, a fotó-igazság és a nagyobb távlatú fikció páratlanul érdekes ötvözete. Egy országot járó vándorfotós és társa, a retusőr nemcsak Magyarország elmaradott vidékeinek igazságát fedezi fel, hanem azzal is szembesül, hogy mindenki, talán maga a társadalom is szépített, hamisra retusált fotót szeretne önmagáról, hogy a valósággal alig merünk szembenézni. A film utolsó harmada: egy valaha kisgyermekeit meggyilkoló, s ezért évtizedekig börtönbe zárt asszony élethazugsága, „élet-titka” néhány megtalált régi fényképpel szembesítve – az egyetemes filmművészet ritka és társtalan remeklése, a filmportré műfajának csúcsa.

[2]

Elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd Hermann Péter (főszerk.): Ki kicsoda 2000 1, Greger-Biográf Kiadó, Budapest, 157, 1999.
  2. FILMHI 2001 január

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]