Weöres Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budakeszi Weöres Sándor
Weöres Sándor.jpg
Születési név Budakeszi Weöres Sándor
Született 1913. június 22.
Szombathely
Elhunyt 1989. január 22. (75 évesen)
Budapest
Házastársa Károlyi Amy
Foglalkozása költő, író, műfordító
Díjak
  • Kossuth-díj
  • Osztrák állami díj az európai irodalomért (1974)

Budakeszi Weöres Sándor az IMDb-n
Budakeszi Weöres Sándor PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budakeszi Weöres Sándor témájú médiaállományokat.

Budakeszi Weöres Sándor [ejtsd: vörös[1][2]] (Szombathely, 1913. június 22.Budapest, 1989. január 22.) Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.

Élete[szerkesztés]

Szombathely, Perint parti park: a költő ülő szobra
Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy sírja Budapesten. Farkasréti temető: 9/1-1-182/184. Holdas György szobrászművész alkotása (1989)
Születése 100. évfordulója alkalmából a MÁV az egyik mozdonyát reklámfestéssel látta el a tiszteletére (ld. még: Werbelok)

Apja, id. Weöres Sándor hivatásos katona, huszártiszt, földbirtokos volt; anyja, Blaskovich Mária nagyszebeni, gazdag szerb polgárcsaládból származott.

Tanulmányait a pápai evangélikus elemi iskolában kezdte meg, majd a csöngei evangélikus elemiben folytatta (191923). Csöngén azonban rossz egészségi állapota miatt hamarosan magántanuló lett, az iskolát így végezte el. 1924-ben beiratkozott a szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumba. Ekkoriban Pável Ágoston kosztos diákja volt, s vele a későbbiekben is fennmaradt fiúi jó viszonya. 1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen...), ősszel pedig négy verse jelent meg az Erőben. Elküldte első verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. 1929-ben a 6. osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgyis megbuktatják. 1929 nyarán felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, s Babits Mihállyal is személyes kapcsolatba került. Még ebben az évben átment Győrbe, ahol magántanulóként újra el kellett végeznie a 6. osztályt, s ettől kezdve már nyilvános, rendes tanulóként folytatta tanulmányait. 1931-től Sopronban tanult, s itt érettségizett 1932 júniusában. 1931 végén néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Hajnal címűt (amelyet Weöres 1934-ben Cselédlányok címmel vett föl első kötetébe) a Nyugat 15–16. számában kinyomatta. 1931 telén két újabb verset is megjelentetett (Jajgatás, Kicsinyesek), majd 1941-ig – a folyóirat fennállásáig – összesen 64-et.

Érettségi után másfél évig apja gazdaságában dolgozott. 1933 őszén Pécsre utazott, és beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, majd átment a bölcsészkarra (földrajz-történelem szakra), végül filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába is bekapcsolódott. Ekkoriban kötött barátságot Takáts Gyulával, Tatay Sándorral és Fülep Lajos professzorral, valamint szoros kapcsolatot ápolt Csorba Győzővel, a Budapesten élő Vas Istvánnal, Jékely Zoltánnal és a debreceni Kiss Tamással is. Egyetemi évei alatt megalapította a Pécs jelképére utaló Öttorony című folyóiratot. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra c. válogatásában már ő is helyet kapott, egy év múlva pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk c. antológia. 1935-ben Weöres Baumgarten-jutalomban, egy évvel később Baumgarten-díjban részesült; ezekből későbbi utazásait fizette. ’35 nyarán észak-európai, ’37 elején pedig hosszú távol-keleti utazást tett: a genovai kikötőben szállt hajóra, onnan Nápolyon keresztül Egyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken át Bombay következett; India után Ceylon érintésével eljutott Szingapúrba, Manilába és Sanghajba is. Az egyetem elvégzését követően Halasy-Nagy József vezetésével írta meg doktori disszertációját (A vers születése). 1939-ben doktorrá avatták; disszertációját még ugyanebben az évben kiadta a Pannónia c. egyetemi lap.

Pécsett 1941-ben állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével Weörest bízták meg. Mivel ehhez a munkához se könyvtárosi végzettsége, se gyakorlata nem volt, az ehhez szükséges alapok egy részét Várkonyi Nándor mellett a pécsi egyetemi könyvtárban, másik részét a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárában szerezte meg. A Nyugat 1941 augusztusi megszűnése után Weöres a Sorsunkon kívül elsősorban a Magyar Csillagban, a Válaszban, később pedig a Diáriumban közölte verseit. Közben az Öttorony szerkesztőségén belül már 1941-től – főleg esztétikai, irodalmi jellegű – ellentétek alakultak ki. Weöres és Csorba Győző formálisan kivált a szerkesztőségből, de 1942 júliusáig – Weöres végső távozásáig – továbbra is részt vettek annak munkájában.

1943 őszén a költő a fővárosba költözött, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A világháború befejezésekor viszont már Csöngén tartózkodott, és a következő évet is az apai birtokon töltötte, majd rövid ideig Székesfehérváron dolgozott múzeumi tisztviselőként, és az ottani Vörösmarty Társaságban is tevékenykedett. 1946-ban Weöres házasságot kötött Károlyi Amyval, akivel első utazásuk Rómába vezetett. Olaszországból visszatérve Weöres a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában dolgozott, itt ismerkedett meg Lator Lászlóval. A házaspár ekkoriban a Törökvész út 3/c szám alatti erkélyes házban lakott. Weöres 1959-ben két hosszabb utazást is tett feleségével: májusban Kínába, ősszel pedig Görögországba látogattak. A 60-as évek elején eljutottak Dubrovnikba, ’65-ben pedig New Yorkba. ’66 júliusában a házaspár Londonba utazott, ahol Weöres felolvasást tartott a Szepsi Csombor Kör estjén.

1970-ben megkapta a Kossuth-díjat és az osztrák állam elismerő díját is. A Kossuth-díjjal járó pénzből Pásztor Béla emlékére díjat alapított. Ugyancsak ’70-ben jelent meg első angol nyelvű versválogatása Edwin Morgan fordításában, amelyet egy évvel később a német Suhrkamp Kiadó által készített Der von Ungarn c. kötet követett. 1972-ben feleségével elköltöztek a Muraközi utca 10/A szám alatti kertes házba, ahol azután Weöres élete végéig lakott. Utolsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen felolvasást tartott a londoni Riverside Studióban. 1982-ben Forintos-díjjal jutalmazták. Eszméletét veszítve halt meg 1989. január 22-én Budapesten. Február 9-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.

Művei[m 1][szerkesztés]

Szépirodalmi művek[szerkesztés]

  • Hideg van. Versek. Kultúra Könyvnyomdai Műintézet, Pécs, 1934
  • A kő és az ember. Versek. Nyugat, Pécs, 1935
  • A teremtés dicsérete. Versek. Janus Pannonius Társaság, Pécs, 1938
  • A holdbeli csónakos. Kalandos játék húsz képben. Budapest, 1941
  • Theomachia. Drámai költemény. Dunántúli Könyvkiadó, Pécs, 1941
  • Bolond Istók. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1943
  • Medúza. Versek. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1944
  • A teljesség felé. Móricz Zsigmond Kiadó, Budapest, 1945
  • A szerelem ábécéje. Versek. Új Idők Irodalmi Intézet R. T. (Singer és Wolfner), Budapest, 1946
  • Elysium. Versek. Móricz Zsigmond Kiadó, Budapest, 1946
  • Gyümölcskosár. Versek. Hincz Gyula rajzaival. Új Idők Irodalmi Intézet R. T. (Singer és Wolfner), Budapest, 1946
  • A fogak tornáca. Versek. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1947
  • Testtelen nyáj. Budapest, 1947
  • Bóbita. Ifjúsági Kiadó, Budapest, 1955
  • A hallgatás tornya. Harminc év verseiből. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1956
  • Tarka forgó. 120 vers az év 12 hónapjára (Károlyi Amyvel). Magvető Kiadó, Budapest, 1958
  • Tűzkút. Magvető Kiadó, Budapest, 1964
  • Hold és sárkány. Két dráma (A holdbeli csónakos; Octopus). Magvető Kiadó, Budapest, 1967
  • Merülő Saturnus. Magvető Kiadó, Budapest, 1968
  • Zimzizim. Móra Kiadó, Budapest, 1969
  • Psyché. Egy hajdani költőnő írásai. Magvető Kiadó, Budapest, 1972
  • Télország. Reich Károly rajzaival. Móra Kiadó, Budapest, 1972
  • Ha a világ rigó lenne. Móra Kiadó, Budapest, 1973
  • Tizenegy szimfónia. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1973
  • Abc. Magyar Helikon Könyvkiadó-Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974
  • 111 vers. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974
  • Hetedhét ország (Károlyi Amyvel). Kossuth Kiadó, Budapest, 1975
  • Áthallások. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1976
  • Harmincöt vers. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1978
  • Baranyai képek (Martyn Ferenc rajzaival). Képzőművészeti Alapítvány, Budapest, 1979
  • Egysoros versek. Szántó Tibor montázsaival. Magyar Helikon-Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979
  • Szent György és a sárkány. Nemzeti Színház, Budapest, 1979
  • Ének a határtalanról. Magvető Kiadó, Budapest, 1980
  • Weöres Sándor kézírásos könyve. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981
  • Mahruh veszése. Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1982
  • Színjátékok. Magvető Kiadó, Budapest, 1983
  • Posta messziről. Magvető Kiadó, Budapest, 1984
  • Magyar etűdök. Száz kis énekszöveg. Budapest, 1985
  • Kútbanéző. Magvető Kiadó, Budapest, 1987
  • Fairy spring. Freskók és stukkók egy vidám színházba. Helikon, Budapest, 1988
  • A kétfejű fenevad avagy Pécs 1686-ban. Történelmi panoptikum 2 részben. Madách Színház, Budapest, 1989
  • A sebzett föld éneke. Magvető Kiadó, Budapest, 1989

Halála után megjelent kötetek:

  • Szent Miklós. Budapest, 1992
  • Szó és kép. Pesti Szalon, Budapest, 1993
  • Fantaisie orientale. Borda Antikvárium, Budapest, 1994
  • Priapos. Pajzán versek. Helikon, Budapest, 2001
  • Octopus, avagy Szent György és a Sárkány históriája. Tragikomédia öt felvonásban, két részben. Balassi Kiadó-Katona József Színház, Budapest, 2002
  • Holdaskönyv (|Pásztor Bélával). Napkút Kiadó, Budapest, 2004
  • Színjátékok. Argumentum Kiadó, Budapest, 2005
  • Elhagyott versek Helikon Kiadó. 2013.

Életműkiadások:

  • Egybegyűjtött írások I-II. Magvető Kiadó, Budapest, 1970
  • Egybegyűjtött írások III. Magvető Kiadó, Budapest, 1975
  • Egybegyűjtött írások. Versek, kisebb prózai írások. Argumentum Kiadó, Budapest, 2003

Válogatások:

  • Válogatott versek. Magvető Kiadó-Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1976
  • Weöres Sándor legszebb versei. Albatrosz Kiadó, Bukarest, 1985
  • Eternal moment. Selected poems (Alan Dixon fordítása). Corvina Kiadó-London New Rivers Press, Budapest-Saint Paul, 1988
  • Sok tünemény. Válogatott versek. Pesti Szalon, Budapest, 1993
  • Weöres Sándor válogatott versei I-III. Unikornis Kiadó, Budapest, 1996

Műfordítások[szerkesztés]

Irodalomtudományi művek[szerkesztés]

Publicisztikai írások[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

A szombathelyi színházat róla nevezték el. Arnóton (Borsod megye) az általános iskola viseli a nevét.

Származása[szerkesztés]

Weöres Sándor családfája[3]
budakeszi Weöres Sándor
(Szombathely, 1913. jún. 22. –
Budapest, 1989. jan. 22.)
költő
Apja:
budakeszi Weöres Sándor
(Csönge, 1881. márc. 23. –
Táplánszentkereszt, 1965. máj. 22.)
huszárezredes
Apai nagyapja:
budakeszi Weöres Sándor
(1837. ápr. 20. –
Csönge, 1913. szept. 28.)
földbirtokos, megyebizottsági tag
Apai nagyapai dédapja:
Weöres István
(1776 –
1865. nov. 21.)
Apai nagyapai dédanyja:
Vessey Borbála
(1811 –
1850. febr. 4.)
Apai nagyanyja:
völcsei Döbrössy Franciska
Apai nagyanyai dédapja:
n.a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n.a.
Anyja:
Blaskovich Mária
(Pécs, 1888 –
1951)
Anyai nagyapja:
Blaskovich István
(Debrecen, 1843. márc. 22. –
Pécs, 1909)
táblabírósági elnök
Anyai nagyapai dédapja:
Blaskovich Kálmán
(Kapi, 1805. okt. 15. –
Pécs, 1892. jún. 13.)
jogász
Anyai nagyapai dédanyja:
Kacskovics Mária
(1811. dec. 4. –
Budapest, 1885. aug. 7.)
Anyai nagyanyja:
Nagy Kornélia
(Pécs, 1856. jún. 3. –
1920)
Anyai nagyanyai dédapja:
Nagy Ferenc
(1822. febr. 23. –
?)
Anyai nagyanyai dédanyja:
Kacskovics Mária
(1831. febr. 7. –
?)

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A listák nem teljesek, és csak az egyes művek első kiadását tartalmazzák.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Weöres Sándor így ejtette ki saját nevét Cs. Szabó László interjújában, amelyet az angol rádió magyar nyelvű adása számára készítettek Londonban. Az interjú írott formában is megjelent: CS. SZABÓ László: Negyvenhat perc a költővel. Interjú Weöres Sándorral. Magyar Műhely, 1964/7–8., 105–116.
  2. Új magyar irodalmi lexikon. Akadémiai, Bp., 1994. ISBN 963 05 6804 7
  3. Czeizel Endre: Költők – gének – titkok: A magyar költőgéniuszok családfaelemzése. Budapest: Galenus Kiadó. 2000. 181–190. o. ISBN 9638613807  

Források[szerkesztés]

  • Weöres Sándor a literatura.hu-n (életrajz, pályakép)
  • OSZK gyászjelentések

További információk[szerkesztés]