Radnóti Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Radnóti Sándor
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Született 1946. március 27. (72 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Foglalkozása
  • esztéta
  • kritikus
  • irodalomtörténész
  • egyetemi oktató
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Radnóti Sándor témájú médiaállományokat.

Radnóti Sándor (Budapest, 1946. március 27. –) Széchenyi-díjas magyar esztéta, kritikus, filozófus, irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Radnóti István és Barta Magdolna. 1964-1969 között az ELTE magyar-filozófia szakára járt (Lukács György tanítványa, az úgynevezett „Lukács-óvoda” tagja). 1969-1972 között a Magvető Könyvkiadó, 1972-1980 között a Gondolat Könyvkiadó szerkesztője volt. 1980-1989 között szellemi szabadfoglalkozású, a magyar demokratikus ellenzék egyik fontos alakja volt. Egy nyilatkozatban szolidaritást vállalt a Charta '77-tel. Részt vett 1985. június 14-16. között a monori találkozón. 1988-1989 között az SZDSZ Országos Tanácsának, 1989 óta a Holmi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 1994-ben országgyűlési képviselőjelölt. 1993 óta egyetemi tanár (ELTE BTK). 1995-1999 között a Soros Alapítvány könyvpályázati zsűrijének elnöke volt. 1996 óta a Magyar Ösztöndíjbizottság tagja. 1997-2000 között, valamint 2006-2010 között a Kossuth- és Széchenyi-díjak irodalmi albizottságának elnöke volt. 2003. április 22-én tartott előadást a Mindentudás Egyetemén Jó ízlés, rossz ízlés címmel. 2009-ig részt vett az AEGON művészeti díj zsűrizésében.

Kutatási területe: kritika, művészetfilozófia a 20-21. században.

Magánélete[szerkesztés]

Felesége, 1969 óta Kardos Julianna. Gyermekei Anna (1975) és András (Csáki Judit színikritikustól, 1992).[2]

Művei[szerkesztés]

  • Die Seele und das Leben (Fehér Ferenccel, Heller Ágnessel, Márkus Györggyel), Frankfurt/Main, 1978
  • La Scuola di Budapest: sul giovane Lukács (Fehér Ferenccel, Heller Ágnessel, Márkus Györggyel), Firenze, 1978
  • A szenvedő misztikus / Misztikus eszme, lírai forma / Pilinszky János lírai költészetéről; Akadémiai, Bp., 1981 (Opus), 128 oldal
  • Mi az, hogy beszélgetés? Bírálatok; Budapest: Magvető, 1988. 390 oldal
  • „Tisztelt közönség, kulcsot te találj…” Budapest: Gondolat, 1990. 300 oldal
  • Stilepoche. Theorie und Diskussion. Eine interdisziplinäre Anthologie von Winckelmann bis heute.Frankfurt/M. &c.: Peter Lang 1990. 766 oldal
  • Recrudescunt vulnera. Budapest: Cserépfalvi, 1991. 350 oldal
  • Hamisítás. Budapest: Magvető, 1995. 338 oldal
  • Majdnem nem lehet másként. Tanulmányok Vajda Mihály 60. születésnapjára; szerk. Fehér Ferenc, Kardos András, Radnóti Sándor; Cserépfalvi, Bp., 1995
  • Diotíma. Heller Ágnes 70. születésnapjára; szerk. Kardos András, Radnóti Sándor, Vajda Mihály; Osiris–Gond, Bp., 1999
  • The Fake. Forgery and its Place in Art. Rowman & Littlefield, Lanham MD, 1999. 246 oldal
  • Krédó és rezignáció. Esztétikai-politikai tanulmány Walter Benjaminról; Argumentum–MTA Lukács Archívum, Bp., 1999 (Alternatívák) 224 oldal
  • A piknik. Írások a kritikáról; Magvető, Bp., 2000, 334 oldal
  • Műhelymunka. Debrecen: Csokonai, 2004
  • A másként-gondolkodó. Tamás Gáspár Miklós 60; szerk. György Péter, Radnóti Sándor; Élet és Irodalom, Bp., 2008
  • Az Egy és a Sok. Bírálatok és méltatások; Jelenkor, Pécs, 2010
  • Jöjj és láss! A modern művészetfogalom keletkezése. Winckelmann és a következmények; Atlantisz, Bp., 2010 (Mesteriskola)
  • Az üvegalmárium. A magyar korona helye; Noran Libro, Bp., 2011
  • Kalmár János; HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület, Bp., 2012

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]