Vajda Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vajda Mihály
(Vajda Mihály András)
Vajda Mihály.jpg
Született 1935. február 10. (83 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása filozófus,
egyetemi tanár,
akadémikus
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajda Mihály témájú médiaállományokat.

Vajda Mihály András (Budapest, 1935. február 10.) Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Munkásságát elsősorban a fenomenológia, a 20. századi német filozófia és a totalitariánus társadalmak elmélete terén fejtette ki. 1996 és 2000 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Filozófiai Intézete, 2005 és 2009 között az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatója.

Életpályája[szerkesztés]

1953-ban érettségizett, majd a Lenin Intézetben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 1956-ig tanult ott, azután 1957-től 1960-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának filozófia–német szakára járt és szerzett diplomát. Lukács György tanítványai közé fogadta; a Budapesti iskola köréhez tartozott.

Egyetemi tanulmányainak befejeztével általános iskolai tanárként dolgozott, majd 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa lett. 1967-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi értekezését. Fokozatosan távolodott el a marxista eszmétől, illetve 1973-ban a Budapesti iskolában betöltött szerepe miatt politikai alkalmatlanság címén elbocsátották az intézettől és szabadúszóvá vált: fordítóként, valamint nyelvtanárként dolgozott. 1977-ben Brémában lett vendégprofesszor, egészen 1980-ig tartott előadásokat. Az 1980-as években többször volt New Yorkban vendégprofesszor. 1991–1992-ben Siegenben, 1994-ben Kasselban is tanított.

1989-ben rehabilitálták, majd 1990-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) filozófia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. 1992-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 1994-ben az MTA közgyűlési képviselője, 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottsága elnöke lett, majd 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig annak rendes tagjává. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2005-ben emeritálták. Szintén 2005-ben az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki. Az intézetet 2009-ig vezette.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe pályafutása elején a 20. századi fenomenológia, Edmund Husserl és Max Scheler munkássága volt, később a társadalomelmélet felé fordult.

Az ebben az időszakban a fasizmusról írt könyvét 1995-ig nem jelentethette meg magyarul. Az 1970-es évek felé marxizmuskritikus műveket írt, melyeket többségében szintén nem jelentethetett meg. A rendszerváltás után a posztmodern filozófia lehetőségének vagy lehetetlenségének kérdése foglalkoztatta. Továbbá foglalkozott filozófiatörténettel és politikai filozófiával.

Több mint nyolcvan publikációja jelent meg, ezeket elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre.

Családja[szerkesztés]

Nős, egy fiú- és egy leánygyermek édesapja, két unokája van.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Zárójelbe tett tudomány. A husserli fenomenológia tudományfelfogásának bírálatához; Akadémiai, Bp., 1968
  • A mítosz és a ráció határán. Edmund Husserl fenomenológiája; Gondolat, Bp., 1969
  • Fascism as a Mass Movement (1976)
  • Sistemi sociali oltre Marx (1980)
  • The State and Socialism (1981)
  • A sztratokrácia közép-kelet-európai szemmel; AB Független, Bp., 1982
  • Orosz szocializmus Közép-Európában (1989)
  • Marx után szabadon, avagy miért nem vagyok már marxista? (1990)
  • Russischer Sozialismus in Mitteleuropa (Orosz szocializmus Közép-Európában); németre ford. Maria Anna Dessewffy; Passagen, Wien, 1991 (Passagen Politik)
  • Változó evidenciák. Útban a posztmodern felé; Cserépfalvi–Századvég, Bp., 1992 (Filozófia)
  • A történelem vége? Közép-Európa – 1989 (1992)
  • A posztmodern Heidegger (1993)
  • Orosz szocializmus Közép-Európában; sajtó alá rend. Gyurgyák János; 2. jav. kiad.; Századvég, Bp., 1994 (Politika)
  • Mit lehet remélni? Esszék Fehér Ferencről; Határ Irodalmi Alapítvány, Debrecen 1995 (Határ könyvek)
  • A fasizmusról. Politikai-szociológiai tanulmány; Osiris, Bp., 1995
  • Nem az örökkévalóságnak. Filozófiai (láb)jegyzetek; Osiris, Bp., 1996 (Horror metaphysicae)
  • Meditaţii anticarteziene; románra ford., utószó Alexandru Polgár, szerk. Ciprian Mihali; Casa Cărţii de Ştiinţă, Cluj, 1999 (Diaphora)
  • Tükörben (2001)
  • Ilisszosz-parti beszélgetések (2001)
  • Mesék Napnyugatról (2003)
  • "Az aszketikus pap"; MTA, Bp., 2005 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • Sisakrostély-hatás. Kísérteteim; Kalligram, Pozsony, 2007
  • Ethics and heritage. Essays on the philosophy of Ágnes Heller; szerk. Boros János, Vajda Mihály; Brambauer, Pécs, 2007 (Kortárs magyar filozófusok)
  • Szókratészi huzatban (2009)
  • A lét hangoltsága. Tanulmányok a tudás sokféleségéről; szerk. Gábor György, Vajda Mihály; Typotex, Bp., 2010 (Saeculum könyvek)
  • Túl a filozófián. Typotex Kiadó, 2013. ISBN 978-963-2798-09-7
  • A szellem és a szellemek; MTA, Bp., 2014 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • Utam Marxtól; Kalligram–Pesti Kalligram, Pozsony–Bp., 2015 (Vajda Mihály válogatott művei)
  • Rejtekutak a posztmodernben; Kalligram–Pesti Kalligram, Pozsony–Bp., 2015 (Vajda Mihály válogatott művei)
  • Vajda Mihály–Kardos András: Kérdő evidenciák. Beszélgetések; szerk. Fehér Ildikó, Kardos András; Dupress–Líceum–Kalligram, Debrecen–Eger–Bp., 2015
  • Meine Gespenster. Essays zur Zeitgeschichte (Sisakrostély-hatás); előszó Esterházy Péter, németre ford. Heike Flemming; Passagen, Wien, 2016
  • A személyes emlékezet filozófiája; Pesti Kalligram–EKF Líceum, Bp.–Eger, 2016 (Vajda Mihály válogatott művei)
  • Szög a zsákból; Magvető, Bp., 2017 (Tények és tanúk)
  • Emlékezet. Idegenség. Zsidók és más idegenek; Múlt és Jövő, Bp., 2018

Források[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1349. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1148. old., ISSN 1787-288X
  • Életrajz a Debreceni Egyetem Filozófiai Intézete honlapján (lásd Vajda Mihály menüpont)
  • Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján, publikációs listával
  • A Magyar Tudomány írása Vajda levelező taggá választásakor
  • Majdnem nem lehet másként. Tanulmányok Vajda Mihály 60. születésnapjára; szerk. Fehér Ferenc, Kardos András, Radnóti Sándor; Cserépfalvi, Bp., 1995
  • Megkerült dilemmák. Vajda Mihály hatvanadik születésnapjára – debreceni tanítványaitól; szerk. Gulyás Gábor; KLTE, Debrecen, 1995
  • Nagyerdei megálló. Tanulmányok Vajda Mihály 70. születésnapjára; szerk. Orosz László; Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2005
  • Negatív küldetés. Esszék Vajda Mihály filozófiájáról; szerk. Boros János, Heller Ágnes; Brambauer, Pécs, 2008 (Kortárs magyar filozófusok + DVD)
  • Az aligtól a túlig. Bevezetés Vajda Mihály gondolkodásába. Pszeudo-szótár; szerk. Széplaky Gerda, Valastyán Tamás; Dupress–Líceum–Kalligram, Debrecen–Eger–Bp., 2015
  • Sümegi István: Talpalatnyi remény. Portrék Vajda Mihályról; Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 2015